Naszóval, imhol egy történet 10 évvel ez előttről. Nem vagyok rá nagyon büszke, és ha a főszereplője magára ismer, akkor ezúton is sajnálom, hogy akkor bunkó voltam.

Tehát adott napon épp hazafele tartottam az utolsó busszal, éjjel f12 körül. A buszon volt egy nagyon vidám társaság, melynek egyik tagjával (A.)beszédbe elegyedtem. Nevetgéltünk, majd ő invitált, hogy menjek velük mulatni a Pálvölgyi barlanghoz, amire én igent mondtam. Megérkeztünk a  barlangnál lévő kis kocsmához, ahol sok részeg barlangász táncolt. A. rövid idő alatt bedobott pár rövidet, táncoltunk, csókolóztunk. 2 körül gondoltam, hogy most már hazamegyek, A. mindenképp haza akart kísérni. Közölte, hogy minden méteren meg kell őt csókolnom, így a hazáig vezető 400 méteres utat sikerült egy óra alatt megtenni. Hát eléggé lefárasztott A., így amikor a kapuhoz értünk és kérte a számomat, a szomszédét adtam meg. Arra gondoltam, hogy olyan részeg, hogy tutira nem találna el hozzám még egyszer, így nem kell vele többet találkoznom. Hát tévedtem. Másnap délután 6 körül csöngettek: ő volt. Kissé meglepődve mesélte, hogy háromszor is hívta a megadott számot, de mindig azt mondták, hogy nem ismernek engem, így hát felkerekedett, hogy személyesen kérdezze meg, hogy nincs-e kedvem moziba menni. Nem volt, és akkor már konkrétan megmondtam neki, hogy ne keressen.

 

Epilógus: Sok évvel később egy barátnőm a munkahelyén (utazási iroda) arra panaszkodott, hogy nincs egy darab jófej ember sem ott, kivéve egyvalakit, akivel mindig jól eldumálgatnak. Egyszer bementem látogatóba hozzá, és mondta, hogy bemutat annak az egyszem jófejnek. Természetesen A. volt az, és onnantól kezdve nem állt szóba a barátnőmmel. L