Törétént egyszer, hogy az esti sörözgetésünk alkalmával összeismerkedtünk egy kisebb társasággal, amit konkrétan 3 db Mongóliából érkezett lány alkotott. (talán, ha jól emlékszem, varrónők voltak)

A hölgyek láttán férfiúi csapatunkban rögtön felbuzgott az ifjonti hév, továbbá matematikailag is kedvezőnek ítéltük a felállást (3-3), meginvitáltuk hát a hölgyeket az asztalunkhoz. Eddig ez rendben is volt, de az igéretes kezdet után a konkrét "csajozás" már nem nem ment éppen zökkenőmentesen. A sikertelenség okában a hölgyek korlátozott magyar nyelvtudása - és ezáltal immunitásuk a cizelláltabb udvarlós szövegekre - éppúgy szerepet játszhatott, mint az a tény, hogy teljesen egyértelmű volt, miszerint nem hosszútávú kapcsolat céljából keressük a hölgyek társaságát. Az idő múltával ráadásul ezt még tetéztük nem kevés alfogyasztott alkoholmennyiséggel is.

Mindenesetre úgy egy-másfél óra elteltével, amikor is a kötelező köröket már lefutottuk, továbbá a felületes szemlélő számára is kiderült, hogy az egzotikum irányti igényünk nem a mai éjjel lesz kielégítve, kedves barátom röviden véget vetett a "bimbozó" kapcsolatnak:

- Szóval Ti akkor tényleg Mongóliából jöttetek?
- Igen.
- Háát, az a tatárjárás akkor sem volt szép dolog.