Kedvenc blogunk, a Trendy és Wendy 1 éves születésnapját ünnepeltük pénteken a Nagydióban, ahová rengetegen hivatalosak voltak, és még többen jöttek becsatlakozóként. Egy kedvesen mosolygós szőke lánykával (nevezzük Rékának) már az első percben összenéztünk, és bár kicsit messzire sodródtunk egymástól az amúgy nem túl nagy helyen, olykor-olykor úgy tűnt: egymásrapillantunk.

Éjfél körül alakult úgy, hogy egymás mellé léptünk és számomra is meglepően teljesen váltottunk jónéhány szót. Mivel Réka és barátnője lassan indulni készült, rákérdeztem a másnap esti programjára és a Girls and Mathematics buliját ajánlgatta szombat estére. Jól hangzott, de minden ismerősöm a Kultiba vágyott aznap estére, ezért ezzel az indokkal elkértem volna a számát, de inkább csak az email címét kértem végül mert az olyan nonkonform. Tetszett is neki, meg is adta.

Másnap három rövid, de kedves email váltás (ő kezdte), aminek az volt a lényege, hogy egyelőre nincs kivel mennie, de menne, mire én az utolsó levélben elküldtem a számomat, azzal a felkiálltással, hogy ha megy, és szeretné, hogy ott legyek, akkor hívjon.

Este 10-kor már útban a Kultihoz csörgött a telefon, Réka volt az. Ő bizony megy a buliba, de csak éjfél körül. Ideális időzítés, addig legalább oldódtam kicsit és láttam végre egy jól sikerült Kolin koncertet is. Éjfélkor hívom, még nincs ott, házibuli a Keletinél, de menjek oda, még egy órát biztosan ott vannak, de le fog merülni a telefonja.

Rövid konzultáció a helyen szórakozó többi szakértő-szerkesztővel. A konklúzió: oda kell menni, ennyit nem írogatna, ha nem akarna látni. Így hát elköszönés, elindulás. Már a Blahánál járok, amikor hív, hogy most indul a házibuliból a Pántlikába, majd a vonal megszakad. Taxis vonalmódosítás, irány a Városliget.

Megérkezés, kellemes elektronikus tánczene, és kb. 50 ember, nem volt nehéz megtalálni Rékát, ám ekkor jöttek a nem várt fejlemények.

Én: - Szia!
Réka: - Öööö, szia, ismerjük mi egymást?

"Kellemes" felütés, bár az hozzátartozik, hogy szombat este szemüveg nélkül mentem, kontaktlencsében. Rémesen felületes és kicsit béna beszélgetés vele és a barátaival, majd amikor már kicsit oldódna a hangulat, újra megfagy a levegő. Apró gesztusokból úgy tűnik, az egyik srác odavan érte, és könnyen lehet, hogy ez nem is viszonzatlan. A beszélgetést némi unszolásra végül tánclépésekre cseréltük, ám a parketten beigazolódott a félelmem, a srác több mint egy haver a többiek közül.

Egy rövid csókot és egy kisebb vitát is sikerült elkapnom még: Réka a Mokkába szeretett volna még menni, a srác meg - gondolom - mielőbb haza. Miután lenyugodtak a kedélyek slusszpoénként még én hívtam nekik taxit, mert Rékának ugyebár lemerült a telefonja, srácnak meg nem volt rajta pénze, aztán fogtam magam és én is otthagytam a helyszínt.

Ki érti ezt az egészet az előzmények függvényében? Ismét beigazolódott, hogy a lányok ellenpárja nem a fiúk, hanem a matematika...