Miért tartják fontosnak az emberek, hogy azt mondhassák, ők szakítottak a másikkal? Mert így sokkal keményebbnek és sebezhetetlenebbnek tűnnek? Ez egy örök és kínzó kérdés. Sőt sokan veszekedni is tudnak azon, hogy most én veled, vagy te velem. Pedig az eredmény szempontjából mindegy.

Mivel úgy tűnik, naponta 3000n-nél többet nem vagytok képesek elolvasni, ezért most egy egészen rövid levéllel kényeztetünk titeket. A délután tehát a pihenésé, de cserébé tessék elárulni a választ a címben feltett kérdésre.

Ez nem igazán egy poénos sztori, igazából csak azt kérdezném vele, hogy
ki szakít igazából ?

Oroszlánjegyű, magát ezért büszkének tartó hölggyel ismerkedtem meg. Már
az elején az ismerkedésnél mesélgette, hogy minden eddigi partnerével ő
szakított, sose fordítva. (Hogy ez miért fontos - a büszkeségen kívül -,
sose jövök rá. Mindegy, hogy ki mondja ki a végét..Vége van, azt
kész...annyi..)

Szerelmünk viharos volt, nagy érzelmek után heves viták, amelyek
részéről úgy végződtek, hogy "VÉGE ! Ne keress, töröld a számomat, nem
kellesz, neked más nőtípus kell, stb"..
Többször is volt ez. Mert kissé kekec stílusban szoktam visszavágni a
nekem tulajdonított hamis kijelentésekre, csúsztatásokra - azt szoktam
mondani neki ezen esetekben, hogy "nem kéne ekkorát hazudnod", mire jött
az én nem hazudok, de igen hazudsz stb.és ez felpörög - mert én nagyon
nem bírom, ha meghazudtolnak.. az a végem... (Ezek nem féltékenységi
esetek voltak, megcsalás sose volt, tudta, nem is célzott rá,valszeg
dominanciakérdés .. így utólag elemezve..) Ezt követte két-három nap
mosolyszünet és én ezt letudván, amíg a teljesen komoly, mindent
felölelő végleges szakítás tartott, újra kontaktáltam telefonon a
hölggyel, - akkor már felvette, ennek az volt általában a vége, hogy
aznap már együtt aludtunk utána.

Végső pont: előzetes ellenére - aznap mindegyikünk végzi a dolgát, vagy
amit akar, én egy haverommal épp söröztem - amikor telefon : hiányzok,
szüksége van rám, menjek már ki hozzá. A két sör után kocsi nem jött
szóba, ezt soha nem kockáztatom meg, és a januári minusz 15 fokban -
félúton gyalog - elbumliztam hozzá. kb. egy óra volt.
Ezt úgy kezelte, hogy ez jár neki, - én úgy gondoltam, hogy tán a
buksimat megsimogathatná, hamár szétfagytam útközben - és rövid időn
belül elkezdett csesztetni. (Nem menzesze volt....A hölgyek biztos
jobban értenek hozzá, hogy mitől vannak ezek a random - "nőből vagyok és
kész" című hátborzongató átalakulások ciklustól függetlenül..)
Aznap este ugyan együtt aludtunk, de csak aludtunk, ennek semmi köze a
két sörhöz, érthetően nem volt szexes hangulat. Másnap reggel
folytatódott a csesztetés, ahol persze én se hagytam magam, és akkor
megint elhangzott a szó : Vége.. (ne hívjál többet stb.)
"Jól van", mondtam. (Ha már ide lekoptatási duma kell, max. ezzel tudok
hozzájárulni az oldalhoz..pedig nem az volt eredetileg..)
És akkor aznap töröltem a telefonszámát, MSN-t, soha többet nem kerestem.

Egy hónap múlva elkezdett írni emileket - amikre már nem válaszoltam -,
hogy nagyon szégyelhetném magam, milyen kitűnő kapcsolatot tettem
tönkre, én vagyok a hibás, és miért nem emlékszem arra, hogy milyen jó
volt és még mindig jó lehetne,stb. És akkor feltámadt bennem valami
gyanú...
Most akkor ki szakított? Én ? Azzal, hogy azt mondtam: Jól van" ? Ő, nem
? Amúgyis minden kapcsolatából ő lépett ki.. ebből is.. Nem ?
(Nehogymár én.. és ezzel megszakítottam egy addig egyedülálló
sorozatot.. Ugye, nem ?)
Az volt a baj, hogy akkor arra vártam, hogy legalább egyszer ő lépjen ?
Igaz, van egy olyan filozófiám, hogy ha egy nő és egy férfi közt van 10
lépés távolság, akkor abból a férfi tegyen meg 7-8-at. Amelyikben a
férfinak kell megtenni mind a 10-et, na, ott azért a nőért egy lépést se
érdemes.