Milyen virágok jelzik előre a szakítást? A sárga orchideán már túlvagyunk, felírhatjuk még az egy szál fehér szegfűt zörgős papírban. Bónusz: a levél beküldője felajánlotta szegény ronda zsiráfot, írjatok, ha kell, összekötünk titeket.

Hello!

Nemrég akadtam a blogra, szupi minden, de most én jövök:
Adott volt egyszer az egyik nagyon kedves barátnőm unokatestvére. korban is oké volt, viszonylag normális is, szóval elkezdtek minket összeboronálni. Az egész úgy kezdődött, hogy a srác megvárt minket a sulink előtt persze motorral. Hát no comment, kicsit lerobbant MZ volt. (Semmi bajom sincs az Mz-kkel, nekem is van egy, de az legalább van olyan állapotban, hogyha beállok a járdára nem akarják azonnal a roncstelepre szállítani.) Persze büszke volt a kis motorjára meg minden. Utána egyre többet dumáltunk msn-en is, tényleg éjszakákba menően, és mitnemondjak: a srácnak gőze se volt a nő biológiáról. Ő már lassan 20 éves volt és nehogymár egy 16 éves kis csitrinek kelljen felvilágosítania. Azért elmondtam neki mindent amire kiváncsi volt. A végén már annyira belejött, hogy a házunk előtte parkban akart magáévá tenni (magyarul megdugni, na.) Ezt persze csak msn-en mondta. Egyik péntek este mikor hazajött a fősuliról (by vonat) szólt hogy itt áll a házunk előtt, menjek le. Lementem. Mondtuk hogy na akkor most sétáljunk. Fogta közben a kezemet. Na most nem egyszerű ezt leírnom: nem közepén volt kettőnk között a kezünk összekulcsolva, hanem kicsit maga felé húzva és mindig megnyomkodta kicsit a kezemet mintha szívdobogást akarna imitálni. (Ez már több mint kiábrándító) Na szóval az a lényeg, hogy sportttáskával meg mindennel felrángattam a városközpontba. Én jól jártam, mer legalább levegőztem, ő nem. Gondolom fájt utána a keze. Én felajánlottam hogy segítem vinni a cuccát, de ő nem hagyta. Ez van. Még jópárszor lementünk motorral (a fent említett Mz-vel) a közeli községbe ahol lakott. Mondtam neki egyszer hogy jöjjön már fel hozzánk. Feljött. Bemutatkozott az öcsémnek, majd mondta hogy menjünk. Én legalább reménykedtem abban hogy egy kicsit marad és nem kell megint a motoron lefagyoskodni hozzájuk. (Ilyen február környéke volt, hideg is, én meg szeretem a meleget.) Na aztán a kaput tényleg a nőnap tette be. A szokásos péntek este, jött vonattal, menjek le. Lementem. Ott áll sporttáskával a házunk előtt és elővette a nőnapi ajándékomat a kabátjából (!): egy harminc centis zsiráffpárt szivecskével a kezében illetve a kezében még volt egy fehér szegfű zörgős papírba belecsomagolva (Tudjátok, ami az óvónéninek adtunk oviban) Nem vagyok nagy igényű, nehogy azt higgyétek, de tegye a szivére minden valamit magára egy kicsit is adó nő a kezét: Gáz, ugye? Aznap este megpróbált megcsókolni, a haverok előtt, rendesen át is dugta a nyelvét meg minden. Vettetek már csupasz csigát a szátokba? Persze előtte alaposan átitatva sikosítóval? Ha igen, akkor megtudjátok mit éltem át. Ezután az este után persze kidobott. Nem mondta meg miért. Neki ez nem ment. Hát vettem is észre. Sose tudtam meg mi volt velem a baj. Zárásképpen csak ennyi szeretnék mondani:
Köszönöm Pisti, hogy felvilágosíthattalak! Köszönöm! :-D
Update: Az uriember utánam összejött egy másik csajjal, akit az első alkalommal magáévá tett és azóta boldogan élnek. (Gondolom ők csinálták a parkban :-))