Éjjel a Super Bowlon senki nem szakított - jelentem. Ezzel az infóval talán sikerül valamit helyrehoznom a reggeli baki miatt. Verespálné finom stílusban üvöltözött velem, amikor én még mindig a Giants győzelme miatt sírtam. Ha valakit érdekel Verespálné artikulátlan üvöltése, annak csengő hangnak elküldöm.

És most igyekszem kitenni egy olyan sztorit, ami nem volt még. Kérem a hardcore rajongókat, ha véletlenül volt már kint a levél, gyorsan kommenteljétek be, mert leszedem, amíg Verespálné valami borzalmas magyar filmen ül. Segítsetek, nehéz hét elé nézek.

A levélben sok erős mondat van, de ez a legjobb azt hiszem: Karácsonyi ajándékát odaadtam, én nem kaptam semmit se tőle. Pedig lehet én megérdemeltem volna. Egyébként mi az a pont, amikor a speciális érzékekkel kitapogatott megcsalásra rá merünk kérdezni?

Az egész szeptemberben kezdődött. Új szemeszter, persze mindjárt lestük is az elsős felhozatalt az egyetemen. Volt csoporttársnőm huga épp most jött ide egyetemre, beköltözéskor egyből szemkontaktus. Régebben már találkoztunk, már akkor is megakadt rajta a szemem, csak akkor még elvakított a NAGY szerelem (de ez egy másik sztori)..Egyébként szintén el tudnám látni a blogot finonabbnál mocskosabb sztorikkal, de ez most a legfrissebb, és ebbe én szívok. Első hét eltelt, nem is találkoztunk, majd összefutunk a kolesz liftjében, 200%-ra kapcsolok, majd jön a kérdés (első emelet magasságában):
- Jössz szinházba?
-háát ööö, ...
Ekkor megérkezünk a harmadik emeletre (itt lakom most), lift megáll, én 6ost megnyom, indulunk.
-Míg felérünk eldöntöd!
-De nekem nincs jegyem...
-Azzal ne törődj, mit csinálsz ma este?
-Semmit.
-Akkor jössz szinházba?
-Igen.
Röviden összefoglalva így kezdődött. Szinház, másnap ebéd, egész nap együtt, minden okésan forog. Természetesen elhangzott a van pasid kérdésre a nemleges válasz is, mert ugye házinyúlra nem lövünk, én legalábbis. Szinház után szinte minden nap együtt, suli még nincs, menjünk el gólyatáborba..Télleg minden jól alakult, gólyatábor után együtt alvás, majd mégse, mert kényelmetlen volt. Nem baj másnak együtt alszunk..Másnap jön, megvolt az első csók is..Itt alszik, milyen tuti..Este akarjuk egymást, én mégis visszautasítom (ekkor még nem esett le, hogy miért akarok olyan lánnyal hosszú távra tervezni, aki ez első éjszakán odaadná magát), ő kiborul, hogy én nem kívánom őt. Ez nem igaz, csak nem akarom mindjárt az első éjjel, mindegy, itt alszik. Innentől kezdve minden csodálatosan alakul, megvolt az első szerelmeskedés is, mint kiderült ő igen sokszor kívánja, nem baj, találtunk rá helyet, s időt. Szemeszter közben voltunk kirándulni is, nem egyszer. Egyik fullba meglepetés volt, nem tudta, csak mikor felszálltunk a buszra, hogy Brünnbe megyünk egy hétvégére..Szal minden rendben ment, néha összekaptunk komolytalan dolgokon, pl. hogy én nem bízok benne stb, mindig békülés, szeretkezés. Haza havonta egyszer járt, keleti, szóval nem utazott minden hétvégén 400 kilométert..Aztán jött a szülinapja, karkötő, ajándék, szülinapi buli, nem is tudom hogy szerethetlek ennyire szöveg felém..Minden ok, december eltelik, bulizunk, tanulunk, vizsgaidőszak, voltunk győrbe is stoppal a vasutas sztrájk miatt..Érdekesség, hogy egy győrött dolgozó fogorvos vitt el, útközbe bemondta az azóta is visszacsengő alapigazságot: a hűség kutya tulajdonság. Ekkor én még nagyon tudtam volna ugatni. Majd jön december huszadika mikoris megy haza karácsonyra, együtt szilveszterezünk, nemsoká találkozunk, de azért rendesen megadtuk a módját a búcsúzásnak.. hazament én is mentem haza. Minden nap ICQ, tartjuk a kapcsolatot, hiányzol (sajnos még most is), satöbbi. Boldog karácsonyt, hiányzol, nekem is. És ezek után jött a törés. Nem hív, nem keres (pedig apuka fizeti a telefonszámláját), írok neki, hogy miért nem hív fel, magyarázkodik, majd összeveszés és 4 napig semmi kapcsolattartás. Szilveszterkor megtörtem, írtam neki (kb. fél 7kor este), hogy jöjjön ICQra. Semmi reakció. Felhívom, ja nem tud jönni, mert megy bulizni. Kérdezem szeretsz, mire ő hogyne. Ekkor már leesett, hogy valami nem úgy van..Megígértetem vele, hogy hívjon vissza. Megígéri, nem hív. Hívom nem veszi, kinyomja, agyam elborul, eszemet elvesztem, hívom anyukámat, hogy megyek keletre, adja oda a kocsit. Elindulok kocsiért (stoppal, gyalog,szilveszterkor), nem vesznek fel, anyuka eljön értem. Anyukát hazaviszem, könyörög, zokog, hogy ne legyek hülye, de én hajthatatlan, és menni akarok, mert tudom, hogy valami nincs rendben. Lebeszél róla, azt mondja biztos bulizik, nem hallja a telefont, mindenesetre kb 11kor elindulok haza kocsival, papírok nélkül (de ekkor még nem tudtam, hogy nincs nálam), szomszéd faluba rendőrök, szerencsére nem állítottak meg.. Fél 12kor megérkezés, buli a barátokkal, alig iszok, csak rajta jár az eszem.Éjfél után sms, hiányzol, és ki vagyok bukva, semmi reakció. Másnap kelek, senki nem keresett..Hívom nővérét, azt mondja otthon van, ok, akkor add meg a vezetékes számotokat. Felhívom anyuja felveszi, kérdem hogy otthon van-e, pillanat és hívja- is.
-Szia miért nem veszed fel a telefont?
-Háát..
-Valami baj van?
-Majd megbeszéljük.- (itt jön a mindent eldöntő kérdés, amire tudtam már akkor a választ, csak nem mertem elhinni:)
-Megcsaltál?
-Majd megbeszéljük.
-Szóval igen. (Akinek eddig nem esett le, szerintem itt mindenki kapcsolt volna)
Ekkor jöttek a kérdések, melyekre azóta sem kaptam választ..Azóta már találkoztunk, történtek dolgok, szóba álltam vele, sőt kávéztunk nem egyszer, pedig arra se érdemli meg, hogy leköpjem. Karácsonyi ajándékát odaadtam, én nem kaptam semmit se tőle. Pedig lehet én megérdemeltem volna. Nem értem meg, hogy miért tette meg. Ő se tudta megmagyarázni. Állítólag most együtt van vele. Elkezdtünk csúnya játékot játszani, azzal, amivel nem szabadna. Levizsgázott, s most hazament. Majd február közepén jön vissza. Én márciusba utazok el egy hónapra tanulni Erdélybe, ott lesz a szülinapom..Csak egy dolog bánt: még mindig szerelmes vagyok..