Három szolgálati közleménnyel indítok:

1. Készül a szakítóskönyv, ezt jópáran tudjátok már. Június 10-én, egy hét múlva zárjuk a kéziratot, úgyhogy a szakkönyvbe illő szakításokat addig küldjétek. Meg utána is, de az már csak a javított karácsonyi kiadásba kerülhet bele.

2. És mindenki csekkolja a postafiókját, hátha kapott tőlünk levelet.

3. Elindult a goldenblog nevezési szakasza. A szakítósblog a szórakozás kategóriában kíván megmérkőzni.Csak szólunk.

Például ez is egy szép, könyvbe illő szakítás, ahol a szakítást az óvszerek fel nem használásával tudta szépen és ízlésesen kommunikálni a fiú. Nem baj, így is megértettük.

 

Sziasztok!
 
Ha már a rövid lekoptatós szövegekről szól, vagy kellene, hogy szóljon a blog ;), akkor gondoltam, én is küldök nektek egyet, mivel már jó ideje rendszeres olvasója vagyok a blognak.


A pasi, L, aki úgymond "kidobott", akkor már nem volt igazából a barátom, mert pár hónappal előtte (különböző okok miatt) már szakítottunk - ami egy külön posztot érdemelne, csak az egy hosszú és nem egyszerű sztori, de ha lesz időm, azt is papírra (vagy blogra) vetem egyszer. :)


Szóval hivatalosan már egy ideje nem tartott a kapcsolatunk L-lel, nem is találkoztunk hetekig, hónapokig - még csak véletlenül sem. Pedig nem volt sem megcsalás, sem nagy összeveszés, sem tányérdobálás, sem ajtócsapkodás, egyszerűen csak vége lett, elmúlt a varázs, azt hiszem 4 év után ez nem is olyan ritka dolog, főleg, hogy ő volt az első komoly barátom. 19 voltam, amikor szakítottunk. Persze a szex mindig jó volt vele, ez azt hiszem kölcsönös volt, mert elmondása szerint még senkivel nem volt olyan jó neki sem, mint velem, pedig túl volt már pár kapcsolaton előttem, mert idősebb volt nálam pár évecskével. :)


Aztán végülis mivel nem volt mi miatt gyűlölnünk egymást, pár hónap elteltével összeakadtunk néha... igen, AZÉRT... :) Se nekem, se neki nem lett utána komoly kapcsolatunk, az embernek meg egy kis kikapcsolódás azért néha jár, gondoltuk, mi nem hagyjuk ki, így még pár hónapon keresztül találkozgattunk, szeretkeztünk. Azt hiszem, egy idő után ő már nem bánta volna, hogyha megint a barátnője lettem volna, de én nem akartam visszaesni ugyanabba a hibába, így szigorúan tartottam magam ahhoz, hogy a szexre korlátoztam a kapcsolatunkat. Soha nem kérdeztük egymást a másik magánéletéről, én evidensnek tartottam volna, hogy ha van valakije, akkor szól, és megbeszéljük, hogy nem találkozunk többet. Igazából utólag én nem kérdeztem tőle, hogy volt-e valakije vagy nem. Hozzátartozik a történethez, hogy a "biztonságért" mindig én feleltem, tehát én szoktam megvenni az óvszert, aztán fifti-fiftiben álltuk, mert úgy tartottam korrektnek. Tényleg azóta sem tudom, hogy talált-e valakit, vagy csak megunta-e velem a szexet, vagy nem az tetszett-e neki, hogy már csak ebben merült ki a kapcsolatunk, de egyik este, amikor éppen mentem hozzá, hogy megejtsünk egy "eksönt", így szólt:
"Azt hiszem, nekünk nem lesz szükségünk több gumira."
Persze mivel már nem a barátnője voltam, csak a szexpartnere, így nem sértődtem meg a dolgon, csak közöltem vele, hogy ha így gondolja, akkor nekem jó.
Természetesen azt az 1-2 darabot, ami akkor még volt, azt "felhasználtuk"...
 
Mindenkinek szép napot!
 
Nyuszifül