Társkeresős paraolánkban a férfi nem bír, nem tud szakítani, mert az nem az ő műfaja. Helyette lelép, eltűnik, mint szürke szamár abban a bizonyos ködben. A lány meg csak vár, a társkeresőn nyomoz a csávó után. Mi a tanulság? Ne ismerkedj társkeresőn, hányszor mondjuk még?

Sziasztok!

Az én sztorim annyira nem különleges, ellenben végtelenül felháborító, igazi "görény" megoldást választott a delikvens hím...

Először is tisztázzuk, hogy nem magával a szakítással van problémám, hisz az előfordulhat. Szerintem minden helyzetben maradhatunk emberek, meg lehet beszélni hazudozás, mellébeszélés, mellőzés helyett. Szerintem ha a két ember tiszteli egymást, akkor tudja intelligens módon intézni a szakítást is.

A sztori tehát a következő:

Körülbelül két hónapja futottam bele egy társkeresőn az illetőbe, jól alakult minden. Ő 29, én 26 éves vagyok. Sokat leveleztünk, elég sok elfoglaltságom volt, így az első körülbelül 3 hétben csak plátói kapcsolat volt, nem tudtunk személyesen is találkozni. Egyezett az érdeklődési körünk, jókat tudtunk beszélgetni szinte mindenről. Sms-ek, msn beszélgetések, társkeresős statisztikák jöttek-mentek. Először csak tetszettünk egymásnak, aztán már nagyon tetszettünk, ahogy ennek lennie kell.

Eljött az első randevú is, ami szintén remekül sikerült, mondhatni szikrázott a levegő, észrevétlenül repült az idő. Második, harmadik randi, csókok, ölelések. Ezeket most nem részletezném, a a lényeg, hogy elkezdődött valami jó dolog közöttünk.

Két hete mindketten elfoglaltak voltunk, így nem tudtunk találkozni, közben Ő elment nyaralni. Természetesen folyamatos telefonos kapcsolat. Hiányzol, jó lenne ha itt lennél, stb...

Majd hazaérkezés...hívom, kinyomja. Ok, biztos elfoglalt, majd visszahív. Nem hív, újra hívom, újra kinyomja. Na ennek már a fele se tréfa...Nem értem, hisz nem vesztünk össze, nem történt semmi.

Várok. Másnap sms, hogy mégis mi van? Semmi. Már azon kezdek aggódni (én barom:) ), hogy nem történt e valami a kis "drágámmal"...Hívom, nem veszi fel...
Este nagy nehezen elérem a társkeresőn, kérdezem, hogy mi a baj, történt e valami? Nem, csak zűrös most az élete, munka. De holnap beszélünk, majd elmeséli...

Másnap estig semmi hívás, így cselhez folyamodok, hívom egy másik - általa nem ismert - számról. Milyen meglepő...így felveszi, háttérben haverok, buli, szamba:) No igen, ki kell pihenni a munkahelyi problémákat... Kérdezem, hogy mégis mi van? Majd megbeszéljük, holnap...Na ez már nagyon gyanús.

Másnap természetesen se hívás, se sms, se mail, se semmi. Én megunom, ügy lezárva. Küldök egy levelet(mert azért mégiscsak úgy illik, hogy rendesen fejezzük be..), ezt természetesen a mai napig nem olvassa el. Mint egy kisgyerek, aki "csakazértisből" sem reagál...:)

Fiúk! Azoknak, akik hasonló gyerekes, ocsmány módon intézik a dolgokat. Legyen már egy kis tisztelet bennetek. Ha nem mertek a szemünk elé kerülni, legalább egy nyamvadt levelet, vagy egy egy soros sms-t küldjetek már. Ez most tényleg olyan nagy kérés lenne? Szerintem nincs abban semmi, ha az egyik fél visszalép, pláne akkor, amikor csak ismerkedünk. De azért vannak ennél emberibb elintézési módok is...

Hát így jártam én ezzel a kedves úriemberrel :))