A fesztiválozás erről szól: csendben összebújni egy sátorban, búgó hangon a lány fülébe suttogni, szeretlek. És utána kikísérni a buszhoz, mert a világ kegyetlen szőrgombolyag csak. Küldjetek szakítós sztorikat a fesztiválokról, nem hiszem, hogy nem történt semmi a Volton, a BalatonSoundon vagy a Hegyalján, mennyire kínos lenne ez nekünk.

Kedves Szakítósok!

Tessék, itt a fesztiválos történet és még "emenkázni" is lehet majd bőven :)

Az előzményekről annyit, hogy volt az ismerőseim közt egy fiatalember - nevezzük Bencének - akivel közös barátoknak köszönhetően többször is fesztiváloztunk együtt egymást követő években. Év közben soha nem is beszéltünk, nem tartottuk a kapcsolatot, aztán nyáron a fesztiválon találkoztunk. Nekem ő mindig is nagyon tetszett, viszont sokáig szerelmes volt reménytelenül egy barátnőmbe. Aztán eljött az én időm...

A közös barát házibulijában összejöttünk és mikor kezdtek az emberek elszállingózni aludni mi egy ágyban kötöttünk ki, bár az alvás legcsekélyebb szándéka nélkül. Reggel hazaindulás előtt ő fontosnak tartotta tisztázni, hogy ez ennyi volt és ne számítsak többre, amit valahogy nem esett túl jól hallgatni, de nem is vártam mást.

Nekem közben volt egy defektes kapcsolatom, első szerelem, nehezen tudtam lezárni, mikor a leírtak játszódtak én éppen szakítani akartam, de mivel a barátom (nem véletlenül nem 'a párom' és hasonlók, vele kapcsolatban ez soha eszembe sem jutott) az ország túlsó végében dolgozott a nyáron és már egy hónapja nem láttam, elhalasztottam a dolgot, telefonon egy év után mégsem akartam elintézni.

A házibulira két héttel jött A fesztivál, kedvenc együtteseim koncertjei, rég nem látott barátok és ismerősök özöne, a hab a tortán Bence társasága: mindent megkaptam tőle ami a kapcsolatomból hiányzott. Nem kell semmi nagy dologra gondolni, apró figyelmességek és pici nyitottság, pl. ő eljött velem olyan koncertre, amire én kíváncsi voltam, de ő nem ismerte és nem is az ő stílusa volt a zene. Már a nulladik napon éreztem hogy valami történni fog, az első nap hajnalára az ő sátrában kötöttünk ki... Ez így ment végig, nem töltöttük az egész estét együtt, de onnantól hogy találkoztunk ő velem jött mindenhova, aztán én kísértem a sátrába, mert nekem volt lakótársam.
Az utolsó estén vele is aludtam. Összebújva feküdtünk félálomban, mikor elhagyta a száját egy szeretlek. Nem kicsit ledermedtem, annyit voltam képes reagálni, hogy remélem ezt nem jól hallottam. Életemben nem éreztem még olyan rohadt ribancnak magam, mint akkor, és nem a megcsalt barátom, hanem Bence miatt. Másnap aztán szépen megreggeliztünk, kikísért a fesztiválozókat szállító buszhoz, még várt is velem párat, mivel nem vagyok nagy tolakodós, az első párra nem fértem fel. Búcsúpuszi és azóta nem beszéltünk, de még összefuthatunk valamelyik jeles rendezvényen...

Eddig lusta voltam regelni és igazán hozzászólhatnékom sem volt, de ha igényt tartotok a jelenlétemre majd reagálok a kommentekre.

További szép napot kívánok nektek, sziasztok!

Réka