Megtört a jég, megérkezett az első lányszopat - lányszív, igen, a történet szereplője két lány, és van benne sok szex, olvassátok tehát.

Lady válaszát itt olvashatjátok

Egyszerűen muszáj leírnom a történetem, had okuljanak belőle a velem egy cipőben járók, nők és férfiak. Kifejezetten csinos, nagyon karcsú, hosszú hajú lány vagyok/voltam. Rengeteg fiúm volt és valamivel kevesebb.. csajom.

Biszexuális vagyok, az okait nem tudom- semmilyen trauma nem ért, igen, sok a béna fiú, de a béna lányokkal is Dunát lehet rekeszteni. Téma lezárva.

Mielőtt belevágunk: a lányokkal annyiban nehezebb, hogy a biszexuális hölgyek a való életben ritkán tekintik a másik lányt hosszú távon partnernek. Rendszerint csak eltöltik az időt, nincs kizárva, hogy szerelmesek is, de mindeközben azért várják a herceget a fehér céges autóval, akire át lehet ápdételni. Az okok egyszerűek: több helyes férfi képes jobb egzisztenciát kínálni kényelmesebb módon (család, gyerekek, lakás, nyaralás), mint ahány csinos nő megtenné ugyanezt, egy másik nő kedvéért (Te fizetnéd a barátnőd vacsoráját? Rendszeresen is? Na és a vizet, villanyt?). 
S hogy miért nem nagyon kezdünk leszbikusokkal? A nők felé „elkötelezett” nők némi tartózkodással viseltetnek irányunkba, amiket a fent leírt félelmeik táplálnak, és ezekkel meg kell küzdenünk szinte minden alkalommal. A másik meg, hogy a bi lányok külsőre többségben sokkal nőiesebbek. És ez sokat számít nálam, aki rühellem, ha a „barátnőmről” éppen csak egy farok hiányzik.

Lady-vel akkor találkoztam, mikor vége felé tendált egy két éves, fiús kapcsolatom. Hölgyemnek is barátja volt, meg sem fordult a fejemben, hogy bármihez is kezdjek vele, azon kívül, hogy eljárunk teázni és megosztjuk számos közös hobbinkat. Az idő telt, a barátság mélyült, én lediplomáztam mindkét szakomon, szakítottam a barátommal, állást nyertem egy cégnél és külön lakásba költöztem. Eltökélt szándékom volt tartani egy kis szünetet, hogy minden figyelmem az életem első munkahelyére koncentrálhassam. Lady velem szemben évek óta a stagnálás állapotában leledzett, így találtam rá, és így is hagytam ott végül. Ugyanazt a sulit nyűtte annyi ideje amennyi alatt más már a sokadikat nyomná. Kb 6 éve ugyanaz a fiú boldogította, dolgozni nem járt, legfeljebb nagyon rövid bársonnyal párnázott alkalmi hosztesszkedést vállalt időnként. Voltak elfajult elképzelései, hogy felkapott költő vagy bestseller író lesz- kitartás rengeteg volt benne csak a tehetségben szenvedett hiányt. Viszont szép lány volt. Nagyon.

Én ebbe a szépséges állóvízbe zuhantam bele a saját hangulatingadozásaimmal, hevességemmel és kezdődő szexuális hiányérzetemmel.  Partner tekintetében finnyás vagyok, hosszú sor kígyózott a hálószoba előtt, de csak nem akadt senki, akivel jó szívvel elmentem volna.
Mikor Lady-vel már minden napot együtt töltöttünk (a barátját meg csak hetente, kéthetente látta) és ölelkezve jártuk az utcákat valószínűleg megcsapott a helyzet romantikája. Egy adott szituációban csak megcsókoltam a drágát. Legnagyobb meglepetésemre vevő volt a témára. Ezt követően szabályosan rám mászott a szobámban. Forró szexuális kalandok következtek a köbön, hónapokig. A kis albérlet életvitelemet követve kéjlakká idomult. Remek volt! Ha megérem a 70-et is emlékezni fogok arra az időre. Tanulékony és fantáziadús szeretőnek bizonyult.

Míg az én agyamat elárasztotta a tömény rózsaillat, Lady egyfelől továbbra is a látóhatár szélén tartotta a fiúját, másrészt kezdtek kiütközni személyisége hétköznapibb oldalai. Rengeteget parázott a külseje miatt. Mindenféle méregdrága kezelésekre járt, ahol a csajokat becsomagolják, párát fújnak rájuk, kicsomagolják, bekrémezik blablabla és a végén csengetik a kasszát. Alakváltozás nincs, legalábbis én nem láttam rajta. (Állítólag persze használt.) Mindemellett hangosan kezdte támogatni a homoszexualitást minden téren. Ezzel kapcsolatban nekem is megvoltak a magam gondolatai, de Lady a leghabzóbb szájú pintyek közé nőtte ki magát. Ellenben kettőnkről valahogy szó sem esett. Ha felhoztam a témát csak meredt rám.  A párbeszédek eltűntek. Én párhuzamosan lettem kritikusabb a díszbuzikkal szemben- valamivel kompenzálnom kellett. Lady úgy gyűjtötte az ezzel kapcsolatos híreket, mint a Luis Vuitton táskákat (telt rá neki), büszkén nézegette, időnként leporolta, csak éppen még azt se volt hajlandó elismerni, hogy ő biszex lenne.  Kissé tudathasadtnak éreztem magam ettől. A közös hobbik kínosak lettek.

A sulijában közben óriási gondok voltak, végül megváltak tőle. Míg a kudarcélmény tartott kicsit normálisabb lett, de aztán minden ment tovább, ahogy új iskolát talált. Már csak szépségápolásra és a homokosok jogaira korlátozódtak az eszmecseréink, s kénytelen voltam rádöbbenni, hogy Lady-t frenetikus szextornáink ellenére meguntam. Úgy éreztem magam, mint aki félig megnősült, félig pedig kitartott szerető.
Egyre rövidebb találkákat szerveztem, inkább túlóráztam, meg némi csömörrel, de ismét felvettem a társkeresésnek, érzéki lázban elejtett fonalát. Közelgett a következő nyár, az út felett vibrált a levegő, kaptam tömegével a meghívásokat erre-arra. Lady viszont továbbra is gerincre vágott, ha találkoztunk, és még mindig képes volt perceken belül olyan orgazmust kiváltani, hogy a szemem is szikrázott. Úgy éreztem, ha minimális kalcium is szorult a gerincembe le kell lépnem. .  
A szakítás aztán hangos volt és durva. Lady továbbra is megtartott volna, mint olyan elemet, aki színt visz az életébe a leendő férje(!) mellett, aki ugye eltartja és lesz hová neki költözni is otthonról végre. (Persze nem ilyen nyersen, hanem finoman az ő édes stílusában.) Ezt hallva kitört belőlem az álszent, és feledve, hogy bizony én gyalogoltam bele tudatosan a kapcsolatukba, szépen csokorba szedtem drágám rossz tulajdonságait, a megcsaláson át a permanens hazudozásáig élőszóban. (Az én nem olyan édes stílusomban.)

Ettől függetlenül igazam volt. Lady-t azóta se láttam. El tudom képzelni, hogy egyszer kedves unalmas háziasszony lesz belőle, aki nem mer szülni és pornóregényeket írogat. Szerintem feltörne vele. Sajnálom is-nem is a dolgot. Félek, ha újra felvennénk a kapcsolatot, a testiség nélkül nem sok mindent tudnánk egymással kezdeni, az pedig nem járható út.
;-)