Kedves olvasóink, ez olyan sztori, ami valószínűleg valamelyik film forgatókönyve lesz majd, mert elég jól van megírva, jók a dialógok ebben a csodás szituációban. Kik játsszák a szereplőket?
Kedves Szakítósok!
Rövid, hatékony történet ez. Én besírtam rajta. A húgommal történt, de belekavarodtam én is, rosszkor rossz helyen lévén. Megengedte, hogy megírjam, persze nevek nélkül.
A húgommal egy lakásban élünk. Van benne két hálószoba, nagy nappali, tágas konyha, tehát ha magánélet kell, el lehet kicsit különülni. Így történt hát, hogy amikor bepasizott szegénykém úgy fél évvel ezelőtt, akkor a sopánkodó szegény fiú, akinek azért nem telik egy éttermi vacsorára, mert drága albérletben lakik - igen. Ott kötött ki nálunk. Nem állhattam a srácot ezekkel a mártír pózolásokkal, nem elég, hogy beköltözött, a rezsirészét a húgom fizette, pénze egy éttermi vacsorára valahogy még így se lett, pedig egy fillért nem fizetett. Én persze vertem az asztalt, a húgom viszont bele volt bolondulva, fizetett helyette, mondtam, hogy akkor legalább dobna össze egy ebédet, vagy takarítana ki vagy valami, de a primadonna úrnak persze ez se feküdt. Ki nem állhattam a hapsit. A húgom imádta, előtte próbáltam viselkedni, de szerintem tudta jól, hogy nem állhatom a srácot, ő se engem, elvégre nem ettem meg olyan szépen az önsajnáló sopánkodását.
A nagy áttörés a múlt héten következett be, amikor is ügyesen magamra borítottam egy komplett szekrényt a munkahelyemen. Elrepedt egy csontom. Kollega vitt baleseti sebészetre, aztán kivárta a gipszelést, mindez órákig tartott, de mivel a balesetet a munkaidő elején sikerült elszenvednem, így még bőven munkaidő vége előtt estem haza. A húgom is melózott még. Bénáztam a lakáskulccsal, kollega segített bejutni a kéróba. Ordenáré nyögések a nappaliban. Azt hittem, a húgom lógja el a délutánt, kis magánélet végett a pasijával. De pillanatok alatt rájöttem, hogy nem, ez nem a húgom. De a pasas, az stimmelt. Egy kísértetiesen kinéző, sápadt bőrű bigét tömögetett a mi ülőgarnitúránkon. Köpni-nyelni nem tudtam egy pillanatra. A kollega is érdeklődve nézett, tudván, ez bizony nem a húgom, a pasi meg ki tudja, mit keres még itt. Mire megjött volna a hangom, a srác leugrott a csajról és elkezdte a szokásos primadonnaműsorát, mondván
- Úgyis tudom, hogy utálsz, és rohansz a húgodhoz és összevissza hazudozol majd neki rólam, te ÁLNOK! - és már nyúlt is a telefonért, és kivágott egy monológot a húgomnak, hogy a nővéred majd azt fogja hazudni, hogy megcsaltalak egy csajjal, de ne hidd el neki, csak azért teszi, mert irigy a boldogságunkra!
Én ekkor szívesen öltem volna, hirtelen felindulásból, de a kollegám röhögni kezdett, és kérdezte a húgom számát. Megadtam neki minden további nélkül. Csinált a telefonjával pár jó fotót a primadonnáról meg a szellemszerű nőjéről, amint éppen egymáson.
- Tud mms-t fogadni a húgod telefonja? - kérdezte tőlem. Szaporán bólogattam. A primadonna megdermedt, még le is kókadt. Az mms meg elment szépen, aztán a következő is. A húgom hamar hazaért, a srác meg elég nagy ívben repült. Utána berúgtunk csúnyán: a sápadt csaj, a húgom, meg én. A sápadt csajról hamar kiderült, hogy nem tudott a húgomról, épp úgy átvágta az a patkány, mint a húgomat. Ő volt a másik, akit a mártírdumájával etetett a pasas, és még el is hitte neki, hogy ez a kéró egy barátjáé, aki megengedte, hogy felmenjen hozzá. Nem tudni, volt-e még több ilyen nője is. Mindegy, most kettővel kevesebb van már.
Szar sztori mi? Szerintem is. A hugi most egy darabig nem akar pasasokat látni maga körül, főleg nem jóképű, meg nem értett lelkeket. A következő pasasa valószínűleg egy férfiállat lesz.
Az utolsó 100 komment: