Ma is tanultunk valamit: "bukovári lett a dolog vége". Vagy ezt csak én nem ismertem?
Sziasztok.
Az én történetem kissé banális, tele van mindkét fél hibájával.
Az interneten kezdődött, épp egy elég rosszul sikerült házasság felbomlása után jöttünk össze, hasonló volt az érdeklődésünk nagyon sok dologban. Mivel a házasságom alatt elég sok hibát vétettem és ezeket nem akartam megismételni, az átlag "cselhez" folyamodtam, azt mondtam állandóan amit a partnerem hallani akart. Mondjuk, hazudtam vagy lódítottam. Persze bukovári lett a dolog vége, nagy összeveszés, megbeszélés, kibékülés. Aztán jöttek az első intő jelek:
- az előző pasim másképp tette volna
- miért nem vagy olyan mint az előző
- túl vadul élsz, nekem a nyugalom kell
- nem tudsz biztonságot adni stb ...
A szakítás első köre: telefonon. Lenyeltem, én is bunkó voltam, visszakaptam. Aztán sms hogy beszéljük meg. Megint leültünk, megbeszéltük az elvárásokat. Partner boldogan jobbra el, én meg fortyogtam magamban, mennyire hülye vagyok. De legyen, próbáljuk meg.
Két nap happy majd súlyos csend.
A szakítás második köre: msn. Ezt is benyeltem, rendben van, szakítsunk. Aztán a szokásos sms, leültünk, megbeszéltük stb .... Jött a karácsony. Én pesten, ő a szüleinél. Megint néma csend. Erőtlen próbálkozás részemről: találkozzunk? Persze megint találkoztunk de ekkor már nekem is tele volt a hócipőm az állandó kellesz-nem kellesz mutatványokkal. Laza séta a parkban kérdés: szilveszter? Egyedül akar lenni, ez volt a válasz. Rendben, legyél egyedül, faképnél hagytam.
Másnap mail hegyek:
- tahó vagyok
- hazug vagyok
- kevés vagyok
- éretlen vagyok.
Ennyi a történet lényege. De mióta vége van, sokkal szebb és egyszerűbb a világ Mosolygó arc Hangulatjel
Csavargó
Az utolsó 100 komment: