Hobbizenészek hobbiköltőkkel járnak, az életnek ez a rendje, amikor a busz után integetnek, akkor is mindig esik az eső, csak az olasz bőrpapucsot nem értem.

A héten a szép őszi képeket NAK blogjából lopom

Kedves Szakítósok!

Gimibe kerülve az évfolyamról elsőként nekem sikerült beújjítani egy pasival, egy velem egyidős, velem egy koleszben lakó - de nem ugyanazon gimnáziumban tanuló - fiatalember barátnője lettem. Egy egsz hétig tartott a dolog, de mivel mindketten leginkább kényelmetlenül éreztük megunkat a történetben, gyorsan véget is ért. Gondoltam én.
Ő ötéves képzésben vett részt, én négy, így amikor én ballagtam, ő még maradt. A kollégiumi ballagóünnepség után egy hirtelen tisztességes és kedves ötlettől vezérelve odamentem hozzá, gratuláltam, hiszen az ő ballagásán már nem lesz alkalmam rá, én már messze leszek. Ő is gratulált nekem, megköszönte a kedves gesztust, és nagyon boldog, hogy vannak még ilyen rendes emberek. Hazaérvén üzenet várt Istvántól az iwiw-en (hah, az iwiw hatalma), miszerint nagyon jó volt velem újra beszélni, és ha arra járok, örülne, ha megkeresném. Hát mikor arra jártam, az instrukcióknak megfelelően megkerestem, egy délutánt sétágattunk végig, volt közös joghurt vásárlás, hogy tényleg adjunk a romantikának. Sok ilyen találkozás volt még, busz után integetés szakadó esőben, vadiúj olasz bőrpapucsban, musicalekeről beszélgetés. A tényleg utolsónak tűnő találkozás során játszótári incselkedés következtében elcsattant egy-két-há csók. Későbbiekben mégiscsak összefutottunk párszor, további csókváltásokkal, aztán már nagyon sokszor találkoztunk. Ezen randevúk egyikén derült ki, hogy Romániában is van kedves, de nem zavart, megértem én a művészlelkeket (István hobbizenész). Mi nem vagyunk együtt, ezt is értem, egyetértek, hiszen a művészlelkek ilyenek, ráhagytam, hisz jól éreztem magam vele, és sokat profitáltam a dologból (hobbiművész lévén, én költősdit szoktam játszani, és egy ilyen művészlélekkel történő randizgatásból elég jó kis versek születtek - a szakmai front szerint is). A gond ott kezdődött, mikor szakított a romániai kedvessel. Aztán jött a következő kedves -szintén romániából-, nagy boldogságok, nagy sírások, én végigaszisztáltam, nagyon izgalmas volt. Mi eközben még mindig találkozgattunk, egy hétvégét töltött nálunk. Szex, nah az nem volt, biológiai okoból. Magamat hibáztattam, hetekig nyomasztott, hogy valami nincs rendben velem, ha képtelen vagyok egy hetero féfit beindítani. Már hónapok óta tartott ez a randevúsdi, mikor egy -távnemkapcsolat révén- msnezés során a kedvessel történő újabb magasztos egymásratalálás történetét hallgattam végig. Ha már a ilyen érzelemektől túltengő beszélgetés folyik, és engem is elöntöttek az érzések, megvallottam, hogy kezdem nagyon megszeretni, ha ez így folytatódik, belészeretek,így kicsit kellemetlenül érintett, hogy újra becsajozott. Erre válaszként a következőt kaptam: Nos, hogy teljesen őszinte legyek, nem egészen becsajoztam, hanem.... István kijelentkezett.
 
Azóta nem beszéltünk, később tudtam meg, hogy nem hazudott, kedvese 2 gyermekes családapa, így kicsit kiborultam, de legalább megnyugodtam, hogy a szex témában nem velem volt a gond. Legalábbis az elvárásainak biztosan nem azzal nem feleltem meg, hogy nem voltam elég nőies....