A rapid randi mellé be kéne vezetni a rapid brékápot: elég az egyiknek elmondani a telefonba, a másik hallja úgyis melletted az autóban.

 A héten a szép képeket NAK blogjából lopom

Kedves szakitos,
 
nincsenek sajnos ekezetek...
 
Ez nem igazi szakitos stroy, inkabb arrol szol, hogy hogyan rontsunk el valamit, ami meg el sem kezdodott.
 
Szoval az ugy volt, hogy egy szep nyari estenegy videki ottalvosa party helyszinre utaztunk a kiszemelt ferfiuval ( en lany 28, o ffi 30 ), az en autommal mentunk. Mar regota ismertem, es tudtam, hogy bejovok neki, es o is nekem, csak eddig meg valahogy sosem konkretizalodtak a dolgok.
Jol indult az utazas, csacsogas, vicces hangulat, oldodas, celozgatasok, nemi eppencsakhogyegymashozeres, tudjatok hogy megy ez. Minden jel arra mutatott, hogy a party utanra mar csak keves esellyel leszek szingli.
Jo, amikor nem valami ismeretlen kretennel probalkozik az ember, hanem a hetkoznapi eletbol mar jol ismert "barat-haver"-bol lesz kozelebb allo, legalabb ismerem, kevesbe kell kuzdeni a valos jellemrajz megismeresehez.
 
Szoval szepen alakulnak a dolgok, amikor kis utazasunk felidejen szolt a telefonom, egy olyan srac keresett, aki elozo heten egy balatoni partyn latott, ahol kicsit beszeltem vele, aztan koccoltattam, nem jott be. Megszerezte a telefonszamomat, es mar masodszor keresett telefonon, bar en elsore is eleg vilagosan elmondtam neki, hogy nem kell nekem.
 
Szoval a telefonom csorrent, en az elsot nem is vettem fel, de amikor masodszorra probalkozott 1 percen belul a balatoni srac, kicsit felhuztam magam, es felvettem. Szia, Peti vagyok ( vagy Tibi, vagy tudja Isten ), mondta, akkor talalkozzunk beszelgetni a jovo heten, amikor o Budapesten lesz. Kicsit elborult az agyam, es elmondtam neki, hogy nem fogunk talalkozni, es tobbet ne is telefonaljon, mert en nem szeretnek beszelgetni vele.
Erre megkerdezte, hogy miert, hiszen nem is ismerjuk egymast, hogy mondhatok nemet?
Elmondtam neki, hogy mert nem szimpatikus, es nem szeretnek idot tolteni vele, es legyen kedves ne telefonaljon tobbet, toroje ki a szamomat, es egyaltalan, felejtsen el. Persze a hangnem, amit hasznaltam, nem volt kedves, de szerettem volna, ha egyszer es mindenkorra megerti, hogy nem. Csunya szavakat nem hasznaltam, csak a hangnem volt kemeny, olyan kis objektiv oszinte.
Ugy tunt megertette, es lerakta, es en is.
 
Fordultam volna vissza az en kellemes-kellemetes sokatigero utitarsamhoz, de helyette csak egy kisse jegge fagyott, megdobbent pasit talaltam, aki csak ult, enyhen somolygott, es csak annyit mondott: huuu, ez kemeny volt.
Roviden vazoltam neki az esemenyeket, hogy megertse, aztan olvadtam volna vissza pre-partys flortolos helyzetbe, de tobbe nem ment, a jegkocka pasi kicsit olvadt, de nem talaltunk vissza a kezdeti hangnemhez, csak mondta, hogy kemeny csaj vagy, es ugy latszott nem ter vissza az altalam kivant mederbe, sajnos. Asszem ra is erositettem erre egy "ugy kell neki, megerdemelte"-vel, de csak kesobb jottem ra, hogy szegenyt ez nem batoritotta...
 
Szoval a party megvolt, jo volt, megis szinglikent tertem haza masnap. Megbeszelni mindezt sose fogjuk, mert annyira megfoghatatlan egy ilyen kozeledes, tul finom, egy jatek a lehetoseggel, hogy itt is lehetne valami...