A távkapcsolat, ugye. De van szerelem, ráadásul még nincs lefutva semmi, még akármi is lehet.

Innen loptuk.

sziasztok kedves szakítósok,

igazából egyenlőre nem is szakítottunk, csak nem vagyunk egy
kontinensen bizonytalan ideig. nem hosszú az egész történetem, és nem
is igazán értem hogy történhet/ett meg velem. (mert, ugye ilyen csak
másokkal történik)

nagyjából augusztusban interneten keveredtünk össze valahogy
Vele(igen, fujj fujj) Ő külföldi, 29 éves pasi, 3 hónapja jött, és
elmondása szerint legalább egy évig marad. Én 24 éves lány, kicsit
szkeptikus párkapcsolati téren, de menthetetlenül szerelmes alkat. én
egyáltalán nem akartam tőle semmit, csak dumáltunk, ő fáradhatatlanul
tette a szépet, muszáj megismernie, üveg bor, megihatnánk együtt. és
mit tesz Isten, egy idő után arra gondoltam egye penész.. (tudom, MNK.
vagy csak EMH, Egyedülálló Magányos Huszas) nagyjából egy hónapja
találkoztunk, nála, bor, szex. egyszerű volt, logikus volt, nem vártam
többet, másnap reggel haza, bár ő próbálkozott, hogy ne siessek,
töltsük együtt a napot.

lényeg a lényeg, hogy szép lassan átalakult a dolog szexpajtiból
kapcsolatpajtiba. először kimondatlanul, majd mikor én felvetettem,
hogy ő nem úgy viselkedik, mint aki csak szexpajti, bevallotta, hogy
igen, mert kezd máshogy érezni irántam. bár néha lemondott randikat,
amit én sérelmeztem, de mivel nem is akartam nagyon szoros kapcsolatot
eleinte, nem bántott igazán.

aztán egy vasárnapi randit lemondott, mondván havernak kell segíteni
sürgősen, hétfőn talizunk. hétfőn: Bécsbe kellett mennie sürgősen,
éjjel ér haza (fejem felett kezdtem látni a villogó Jackass
feliratot). kedd munkahelyről msn.

Ő: meddig van bekapcsolva a telefonod?
Én: egész éjjel, miért?
Ő: mert szeretnélek majd felhívni, rég nem beszéltünk már.
Én: ez olyan "muszáj felhívjalak, hogy telefonon szakíthassak" hívás?
Ő: neeeem neeeem de kis vicces lány vagy te, hogy ilyet gondolsz..

este vártam egy ideig a hívását, majd lefeküdtem aludni. csöng a
telefonom: 3.35 AM. Ő. (azt se tudtam fiú vagyok-e, vagy lány). hogy
nem tudta hogy elmondani, de holnap azaz szerda reggel elutazik
szülőhazájába, 2 hétre, de lehet hogy nem fog visszajönni, attól függ
lesz-e itt másik melója. én megmondtam neki kerekperec, szerintem
hazudik, nem megy sehova, csak nem mer normálisan szakítani, mert
gyík. ő dehogy, dehogy. szerda reggel szeretne még felhívni, mielőtt
elrepül, ha szabad. mondtam rendben, 7.45-8.15 közt hívhat, akkor
tudok vele nyugodtan beszélni. ő akkor már a reptéren lesz úgy
számolja.

szerda 7.45: telefonom csöng, Ő. én épp Nyugatinál gyalogolok. irányt
váltok, akarom látni hazudik-e. elindulok Oktogon felé, a lakás
irányába. míg odaérem szóval tartom, és közben teljesen biztos vagyok,
hogy rettenetesen át vagyok verve épp. odaérek, felcsöngetek, és
hallom a kapucsengőt visszhangozni a telefonban. kinyomom telót,
felcsörtetek, és közben nem tudom mit fogok látni odafent. (nem ő
engedett be, valaki jött ki, így nem tudta hogy jövök). kopogok az
ajtón, kinyitja, és ott áll mögötte az indulásra kész lakás.

egymás nyakába borulás, csók, szomorúság (én belül továbbra is
örjöngök, de nem tudok másra gondolni, csak hogy itt van velem). tehát
tényleg megy, nem nézett teljesen hülyének.

és elrepült. azóta skype, msn, napi több óra, mindenki hiányzik
mindenkinek, nem tudja visszajön-e. én azt tudom csak, hogy
távkapcsolatba nem kezdek, ha nincs céldátum. várok még másfél hetet,
addig kiderül, ki-merre-hány-méter. pedig hiányzik. nagyon.

kérdeztem, miért nem mondta el. mert nem merte, nem tudta hogy. tudom,
azt gondoljátok gyík az ilyen, de én valahol értem. csak meg nem
értem.

tehát november 26. a céldátum.

köszönöm hogy/ha elolvastátok, mégis csak hosszabb lett mint
gondoltam. tanulság nincs, a koton/tesco/katona dolgot nem is értem.
:) bár katona volt 3 évig ;)