Milyen szerencse, hogy nem a tegnapi Cliff Barnes - túrás lánnyal hozta össze a fiút a sors, akkor mit szólt volna. Mondtam, hogy használni fogom ezt a kifejezést.

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Kedves Szakítósok!

Szinte az elejétől olvaslak Titeket. Sokat gondolkodtam rajta, vajon küldjek-e én is sztorit, aztán úgy voltam vele, legyen másoknak is jó napja. :)

A történet kb. másfél évvel ezelőtt történt. Én (lány, 24 éves) aktív szingli korszakomnak véget vetendő beregisztráltam egy netes társkeresőbe, hogy találjak valami megfelelő alanyt egy komolyabb kapcsolathoz vagy valami ilyesmihez.
Sok igen súlyos emberkével találkoztam, akik mindegyike megérdemelne egy külön levelet. A számomra legviccesebb egy 28 éves mérhetetlenül beképzelt úriember volt, akivel több levélváltás után sikerült összefutnom.
Előzmény, hogy amikor még csak leveleztünk (de már a telefonszám-csere megvolt) és képeket küldözgettünk magunkról a másiknak, felhív, hogy van ugyan egy szuper jó képe magáról, dehát sajnos nem küldheti el. Nekem beindul a fantáziám, hűha, milyen kép lehet az.
Közli, hogy egy autóban ül, de nem akarja elküldeni, nehogy még a végén a kocsi miatt hajtsak rá. Hmmm... Ha nem lettünk volna telefonkontaktban, akkor itt röhögve lefordulok a székről, de így moderáltam magam.
Mondtam neki, hogy nem nagyon ismerem az autótípusokat, csak azokat ismerem meg képről, amelyek a családban is előfordulnak: Suzuki, Mercedes, BNW. Amennyiben az övé nem tartozik ebbe a három típusba, akkor ne féljen, nem fogom tudni, hogy miben ül. Kis hitetlenkedés, hogy dehát így meg úgy. Mire még kétszer megismételtem, hogy nyugi, nem ezen fog elbukni innéttől elég érdekesnek ígérkező kapcsolatunk, akkor nagy kegyesen úgy döntött, hogy elküldi.
A vicc az egészben az volt, hogy a képen éppen száll ki egy autóból, aminek csak az oldala látszott félig és az integető kezével éppen eltakarta a kormánykeréken lévő márkajelzést. :)
Még jött pár vicces mondat arról telefonos csevejünk közben, hogy ő hol dolgozott azelőtt és most, és hogy ez milyen fontos pozíció és mennyi sok pénzt is kap érte. Hmmm...
Az én munkámról vagy egyáltalán bármit rólam nem kérdezett. Minek is, jobb bizonyos dolgokat az ismeretlenség homályában hagyni. :)
Ezek után nagynehezen megbeszéltünk egy randit egy szombati napra, amit ő izomból átrakott vasárnapra, majd bepróbálkozott a hétfővel is és érezhetően meg volt sértődve, amikor közöltem vele, hogy sajnálatos módon édesanyámmal van programom aznapra, amit még az ő kedvéért sem tervezek arrébbrakni.
Pénteken munkatársakkal kis elhajlás volt névnap-ünneplés ürügyén, közben felhívott a beképzelt úriember. Hogy mit beszéltünk, arra nem nagyon emlékszem már, csak arra, hogy próbáltam nem teljesen részeg hangon beleszólni a telefonba. (Ennek később szerepe lesz.)
Szombaton teljesen másnaposan lézengtem a világban, amikor is újra hív, hogy ő most utazás kiállításon van (valamikor áprilisban volt). Okés. És hát nyárra nézeget utakat. Okés. És ha esetleg lesz neki barátnője a nyáron, akkor esetleg, netalán elviszi majd őt is. Ingyér'.
Hűha!!! Itt lassan kezdtem elveszíteni az eszem, hogy micsoda szuper pasival hozott össze az élet. Vagy mekkora bunkóval. :)
Vasárnap felvirradt a várt randi napja. Találkozás, Városligetben séta. A beszédtémák enyhén érdekesen alakultak:
1) Rákérdezett, hogy miért volt olyan furcsa a hangom pénteken és olyan fáradt szombaton. Mondtam neki, hogy kis ivászat volt. Erre felháborodottan kislitániát mondott arról, hogy ő bizony mennyire nem szereti az alkoholista (!) lányokat. Mivan???? Mondtam neki, hogy egyrészről nem érzem magam alkoholistának, másrészről meg nem érzem, hogy magyarázkodnom kéne neki.
2) Mesélt arról, hogy ha ő egyszer megnősül, akkor tuti, hogy fog házassági szerződést kötni, mert az már azért mégsem járja, hogy valaki csak azért, mert egy-másfél évig (!) a felesége volt elvigye a komoly kétszobás belvárosi lakása felét. Mivan??? Igen, szép elsőrandis beszélgetés volt. :)
3) Mesélt a húgáról, aki jogász és gyomorfekélyt kapott a vizsgaidőszakai miatt. Erre mondtam, hogy szerintem butaság ennyire ráizgulni vizsgákra, mert csak magának árt vele. Erre félórás litánia ismét arról, hogy én ne bántsam az ő húgát, mert nagyon okos lány. Mivan????
De én csak rendületlenül mosolyogtam. Akkor is, amikor hazakísért és közben elpöttyentette, hogy az adóbevallását egy könyvelő csinálja, merthát ő már nem boldogul vele, mivel vannak értékpapírjai és részvényei is, meg miegyéb. Hmmm...
Ezek után kedvesen elköszöntem tőle, ő is tőlem, mondta, hogy jól érezte magát nagyon, majd keres. Én hazaérve azonnal írtam neki egy e-mailt, hogy bocsi, aranyos vagy, de szerintem ne erőltessük a dolgot (nem indokoltam, miért).
Később visszajött tőle a "szakítós e-mail", hogy igen, ő sem akarja folytatni, mert "nagyon megbántottam a húgát".
Röhögtem egy jót, majd válasz nélkül töröltem az e-mailt. Egy nap múlva láttam, hogy levette magát a társkereső oldalról. Nos, legalább ennyit sikerült tennem társkereső nőtársaim érdekében. :))

További szép szakításokat!

Még több szakítás a szakítóskönyvben!