A szövegben hivatkozott vizespolós szakítás itt olvasható.

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk.

Még több szakítás a szakítóskönyvben, még több ismerkedés a Szakítós Mikuláson!

Sziasztok!

Nem régen értesültem az oldal létezéséről, ugyanis megvettem a könyvet :)

Nekem is van egy még igazán friss ropogós történetem, tegnaptól "él", még finom meleg. (Azt megmondom előre, h hosszú lesz, remélem azért lesz, aki végigrágja magát rajta)

Tegnap, azaz 2008. november 26-án szakított velem életem szerelme. Úgy érzem ki kell adnom magamból a fájdalmat, ami a szakítással jár.

Hát íme a mi, illetve most már csak az Ő és az én közös múltunk története.

2005. augusztusában indult egy angol-német nyelvű nyelvtábor. Nos, mi ott ismerkedtünk meg. Ő (lány) 15 volt, én (fiú) pedig 17. A tábor végeztével elhívtam magamhoz, ahol a nap végére kimertem nyögni a várva várt kérdést, h mit szólna ha mi járnánk? :) A válasza igen aranyos volt: "Szerinted miért fogadtam el a meghívásod?".

Így kezdődött el a járás augusztus 22-én. Az elején minden happy volt, 3 nap alatt elment egy feltöltőkártya, stb. Egy középiskolába jártunk, így a nyár után is tudtunk minden nap találkozni. Minden délután együtt mászkáltunk a városban, amíg haza nem kellett mennie busszal. Szinte tökéletes is volt minden, amíg október végén, egy szüret alkalmával, adott egy srácnak a szájára puszit. Mivel Ő volt az első (és idáig utolsó) szerelmem, ez nagyon rosszul esett. De megbocsátottam, mert hát szerettem. Ezek után minden ment a régi kervágásban. Márciusban azonban az egyik haverja szülinapján hatalmas csókcsatába keveredett egy tipikusan suttyó rocker sráccal. Ez volt az első időpont, amikor úgy éreztem, h nem bírom tovább. (Lehet akkor kellett volna megszakítanom a kapcsolatot, már mindegy) De nagyon sajnálta, kibékültünk, és újra jött a rózsaszínű felhő. Mivel még "csak" 15 volt, korainak tartottam a sex erőltetését, meg hát igazság szerint kicsit féltem is az elsőtől, hiszen mindketten szüzek voltunk. 9 hónap után feküdtünk le először egymással. Fantasztikus érzés volt. :) Eljött az érettségi, és én továbbtanultam. Ő ottmaradt a suliban, és két évig távkapcsolatban éltünk. Minden héten eljártam bulizni a szobatársammal. Ennek ellenére sosem estem kísértésbe, és csak a hétvégére tudtam gondolni, h végre otthon lehessek a szerelmemmel.

Az első befejezett évem után azonban benyögte, h megismerkedett egy sráccal, és h valszeg egy helyre mennek majd továbbtanulni, így elhagy, de persze NEM a srácért! Én kértem és könyörögtem, h ne csinálja, meg is alázkodtam, ahogy azt az okosok szokták volt mondani, de én nem így éreztem akkor sem, se most. Számomra ez csak azt jelentette, h mindent megteszek a szerelmemért!... Nos számára nem, ugyanis miután kibékültünk a nyáron, decemberben jött egy újabb srác. Ekkor már nem bírtam tovább, és én is beújítottam egy csajjal, ami annyira rosszul esett neki, h végül Ő kérte, h hadd legyünk újra együtt. Én belementem, hiszen még mindig nagyon szerettem, és a másik csajjal különben sem ment volna a dolog.

Elérkezett a 2008-as év. Úgy örültem, h végre azt éreztem rajta, h tisztel és szeret, többé soha meg nem csalna, etc. Eljött az Ő érettségiének is az ideje. Felvették Őt is oda, ahol én tanulok. Nagyon boldogok voltunk, mert úgy gondoltuk, majd milyen sok időt tölthetünk együtt. Igenám, csakhogy az a bizonyos 18as kor...

Mondanom sem kell, h a bulik, a barátok fontosabbak lettek, mint én, és nagyon eltávolodtunk. Illetve csak én éreztem így. Voltak emiatt csúnya nagy vitáink is. Sajnálatosan, mivel már harmadéves építészmérnök tanuló vagyok, így rengeteg a rajzolni/tanulni valóm, így a bulikra nem tudtam vele elmenni. De mivel vagyok annyira jó fej, h ha én nem is, Ő miért nem mulathatna, így nem szóltam bele, ha eljárt bulizni. És akkor jött, az olvasók által már jól ismert, bizonyos, vizespólós történet. Az egyik buliban a bnőjével kitalálták, h milyen jó móka, ha egy sereg kan szeme láttára spriccelik őket vízzel. Na nálam itt telt be a pohár. Főleg mivel nem is Ő mondta el, mondván "Tudtam, h így reagálnál rá!". Ezek után egy hétig nem találkoztunk, úgy beszéltük meg, h kicsit mindketten gondolkodjunk el a kapcsolatunkon.

A hét elteltével én már tűkön ültem, h újra láthassam, mert mindezek ellenére nagyon szerettem, és bízva bíztam benne, h képes megkomolyodni, hiszen azért mégis 3 éve voltunk együtt. Amikor találkoztunk tegnap, Ő is mondta, h szeretne komolyodni, viszont nem mellettem. Még mindig nagyon fontos vagyok számára, viszont már nem szerelmes, és most szeretné magában tisztázni az érzelmeket, kicsit csak magával törődni. Így lett vége 3 év 3 hónap 4 nap után.

Nagyon fáj ez az egész, mert én is két évig eljártam bulizni, én is ismerkedtem új emberekkel, de számomra a kapcsolatunk mindennél fontosabb volt.

Valszeg most sokan baleknak tartanak, de ha lehetne előről kezdeni, én megtenném! Én nagyon szeretem Őt! Tudom, h rengetegszer megbántott, de úgy érzem én is Őt, senki sem tökéletes...

Na jöhetnek a kommentek. Üdv, A!