Kezdenek csordogálni a jobbnál jobb szakítósversek, de hogy igazán meghozzuk a kedveteket a verseléshez, mutatunk párat, hogy mégis miket várunk. Küldjétek a verseket, mert értékes nyeremények várnak a pályázókra a FORMA jóvoltából.

A SzakítósJézuskához


Andersen nekem nem kell
Hát szakítottam
Fél év után
Nem volt könnyű
De jött a csajos nyaralás
Hát FORMÁBA hoztam magam,
Csak hogy kicsit még játszadozzak veled
mint az Ouch! voodoo fogpiszkáló-tartóval
lehet te nem vetted észre
de az csak azt jelenti, hogy
ÉN jól csináltam.
És a szakítás után
Cak a felszabadultság
és szabadság marad
Mert te kalitkába zártál
De már szabad vagyok.
És minden szakítás fáj
De jó tudni
Hogy neked jobban
Csak nem vallod be
És a legjobb
Te szerettél elöbb és
Te szerettél tovább.
Így kell ezt csinálni :)

Következő pályázónk mintha egy korábbi postot verselt volna meg, de az is lehet, hogy saját élmény. Egyiktől sem szeretnénk visszatartani senkit.

Az a bizonyos másnap
 
Mellemen folyik a nyálam, tegnap vajon mi a frászt csináltam?
Keresek az emlékeim között, de nem találok semmit,
este bizonyára elrabolhattak engem a részeg yetik.


Ha belegondolok nem is lehetett ez másképp,
hiszen az egyik itt alszik az oldalamon épp.


Hátba bököm, hát mi a frászt látok?
nem yeti az, de menten odahányok!

Felszedtem megint valakit? Tekereg az agyam,
nem vagyok normális, hibáztatom magam.

Mi tettél te UGRÓÁLLAT!? Életed értelmét elveszti,
hiszen ez a nő olyan, mint egy traveszti!

Csak nem? Valami tényleg van a lába közt!
Huhh, csak a távkapcsoló... Ezt megúsztam... Kösz…

 

És végül egy záródarab:

Metamorfózis 
 
 

Felültél ágyamban;

Családunk hűtőszekrényét kifosztván,

Névnapi édességedet betermelvén,

Arcodon könnyek patakzottak:

„Nem tudom, szeretlek-e még…”. 
 

Felröhögtem, tovább sírtál,

Kívül raktalak kapunkon,

Azóta egy sort se írtál. 
 

Anyám üzeni, elvitted a gyomirtót is. 
 

Megsínylette kapcsolatunkat a sövény.

Hercegem, így lettél te: gerinctelen görény.

Te (Talullah) ugróállat, te…

Ilyen az én FORMÁm.