Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.
Holnaptól ismét a "rendes" posztoké a terep!
A fotón egy gyönyörű nőt látok,
bájosan mosolyog, szinte hívogat a tekintete,
aztán eszembe jut valamikor nagyon szerettem Őt.
Most nem érzek semmit, nem ver hevesebben a szívem,
eltelt az idő, elmúlt a szerelem.
***********************************************
Mástól tudtam meg, hogy megcsaltál
Egy világ omlott össze bennem
Nem is kéne többet hazamennem
Közben érzem beszélnünk kellene
Hibáztatom magam, amiért ez megtörténhetett
Nem törődtem eleget veled
Pedig annyiszor láttam szomorú a szemed
Titkon arra vársz hogy kedveskedjek neked
Mindig többet akartam dolgozni
Könnyű volt mindent másra fogni
Bocsáss meg kérlek én megváltozom
érted mindenem feláldozom.
**************************************************
Könnyeket eresztettem érted, mikor elváltunk
Te nem láthattad őket, nem érezhetted melegségüket
Mert nem akartam, hogy még jobban fájjon
Bevallom ezzel magam is védtem nemcsak téged
Az idő eltelt a könnyek felszáradtak
de minden csak nehezebb lett
Feldolgozhatatlan, hogy elengedtelek.
***************************************************
Könnycseppek szaladtak végig orcádon
Melyeket én okoztam
Átkozom a percet hogy akkor kimondtam
Kimondtam, hogy nem szeretlek
Törékeny tested remegett
Átfutott rajta a döbbenet
Másra vágytam nem éreztem fájdalmat
Magamban kinevettelek
Eltelt az idő, rájöttem hibáztam
Késő már a bánat tudtam, hogy nincs bocsánat
Legalább most boldog vagy mással, én pedig boldogtalan
Egy egész életen át hibáztatom magam.
*******************************************************
Jól gondold meg, mit és hogyan teszel
Mert a rossz élmények soha nem vesznek el
Megbújnak hátul a szív legbelső zugában
Meghúzzák magukat néhány pillanatra
Időnként észre sem lehet őket venni
De örökre soha nem fognak eltűnni
Amikor sokan vannak előjönnek
megmérgezni a szerelmet, elpusztítani a szeretetet
tönkretenni a lelkeket.
************************************************************
Boldogtalanság, fájdalom
Mindkettőt magaménak tudhatom
Borzasztó az érzés, hogy többé nem láthatlak
Feldolgozhatatlan a tudat, hogy elveszítelek
Többé közeledben nem lehetek
Gyötör a kilátástalanság mi lesz most velem
Hogyan élem így az életem
Talán lesz valami, amibe kapaszkodhatok
Örök életre boldogtalan nem maradhatok.
Az utolsó 100 komment: