Az őszinteség a legfontosabb dolog egy párkapcsolatban. Viszont vannak helyzetek, amikor könnyebb a tesót berántani, hogy oldja a meg a helyzetet.

A szakításnak van egy olyan válfaja, mikor az egyik fél valamilyen okból kifolyólag nem akar önkezűleg véget vetni a kapcsolatának, ezért eléri, hogy partnere legyen az, aki szakít...
Nem túl sportszerű módszer, de beválhat...
A következő történetben én az "ártalmatlan(nak tűnő)" hugica szerepében tündököltem.

A nagybátyám (Peti) már jó ideje meg akart szabadulni idegesítő barátnőjétől, de tudta, ha szakít, annak szörnyű következményei lehetnek. A lány (Andi) nem volt teljesen beszámítható...

Peti ezért megkért engem, hogy ha Andi hívja, vegyem fel a telefont, mutatkozzak be, mint a húga, és beszéljek vele. A lány úgy tudta, hogy Peti Hollandiába ment és nincsen testvére.
A következő telefonbeszélgetés zajlott lel köztem és Andi között:

- Szia drágám, Andi vagyok.
- Tudom ám, hogy ki vagy!
- Tessék? Ki vagy? Honnan?
- Peti mindig azt mondja: Ez a Kámán Andi olyan gyönyörű…
- De én Simon Andi vagyok!
- Jaaa, akkor nem rád gondolt.
- Amúgy te ki vagy?
- Kati.
- Milyen Kati???
- Peti húga.
- De Peti azt mondta, hogy nincs testvére!
- Én is szívesen letagadnám őt.
- Te is kint vagy vele Hollandiában, vagy otthon hagyta a mobilját?
- Kivel?
- Petivel!!!
- Hiszen Peti nem ment Hollandiába még soha, s úgy tudom nem is tervezi!
- Tessék? Akkor hol van?
- Elment a boltba pogácsát venni.

Andi lecsapta a telefont és fél óra múlva megjelent nálunk. Közölte Petivel, hogy csúnyán átverte, mert letagadta a húgát, megcsalta Kámán Andival (?), és azt hazudta, hogy Hollandiában van. Márpedig "egy kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb erény".