Heti 4 napot dolgozik reggeltől estig. Majd pénteken elmegy kb. du. 2- kor, hazaér hajnali kb. 5- kor. Szombaton ugyanez. Vasárnap alszik ameddig tud, majd elintézi amit a héten kellett volna.

A kép innen

Sziasztok!

Gondoltam én is fogom a klaviatúrámat és megírom az én hosszú sztorimat.

Ebben nincs szivatás, átverés, semmi (külső ember számára) borzalmas (csak számomra).

A történet tanulsága csupán ennyi:

"A tapasztalat olyasvalami, amihez csak közvetlenül azután jut az ember, hogy szüksége lett volna rá."

Hol is kezdjem?

22 éves lány vagyok, szóval igen, nézhetem pozitívan is, előttem még az élet, találhatok „hozzá hasonlót”!

Talán 2,5 éve ismerhettem meg az én Nagy Szerelmemet.

Apukámnak fiatalabb barátai vannak és régebben heti többször is voltak nálunk kisebb baráti összeröffenések.

(Mostmár majdnem mindenkinek babája van, így megritkultak az együttlétek.)

Egyik ilyen alkalommal az egyik barát lehozta az egyik kollégáját, aki még náluk is fiatalabb (25 éves, vagyis akkor még nem volt ennyi).

Gondolom mindössze az volt az indíttatása, hogy idehozza, hogy Ő egy nagyon rendes fiatalember és a velünk szemben lévő házban lakik (Ami szuper, mert most minden este nézhetem az erkélyüket).

Mikor először megláttam nagyjából annyi futott végig az agyamon, hogy:

- Úristen! Ki ez itt? Jól elbánt Vele az élet! (Igen, nem igazán tetszett.)

Bezzeg most! Nekem Ő a legszebb és legcsodálatosabb ember a Földön! Minden porcikáját imádom, úgy ahogy van!

Talán eltelt így fél év is, hogy a Sziánál nem sokkal többet beszéltünk.

Majd az egyik bulin, engem valami nagyon felkavart és ezt pont Vele sikerült megosztanom.

Nagyon rendes volt, elmentünk sétálni, beszélgettünk.

Mondanom sem kell, ezek után mindig kicsit többet beszélgettünk.

Ekkor volt is bennem egy kb. 2 hetes fellángolás, hogy Ő kell nekem.

Bár nem sokat tudtam Róla, inkább én beszéltem magamról.

Párkapcsolati előéletem fantasztikus! J

Volt egy barátom 5 évig, vagy talán volt az 7 is.

13 évesen kezdődött, így utólag vicces gyereksztori, de az is megérne egy misét!

Utána nem volt semmi komoly, kisebb kapcsolatok és egy 8 hónapos, amiből én könnyedén kiszálltam, szerelem hiányában.

Szóval zajlottak a beszélgetések, nem gondoltam, hogy ebből lehetne valami.

Jó pár hónapnyi beszélgetés után 2007 májusában (Azt hiszem.) elmentünk bulizni.

Vagyis ez így nem igaz, Ő ott roadként (A zenekar motyóját neki kell összerakni és szétszedni.) tevékenykedett, mi buliztunk.

Sikerült Neki annyira berugnia, hogy eszméletlen táncba kezdtünk, amit heves, izgalmas, erotikus, fülledt csókcsata követett.

El sem hittem! Fantasztikus volt! Életem legcsodálatosabb élménye!

Másnap a munkahelyemen madarat lehetett volna velem fogatni! Vigyorogtam egész nap, mint a vadalma! J

Örömömet kicsit beárnyékolta a Kedves végeláthatatlan bocsánatkérés áradata.

Kezdtem megijedni, hogy ennyire megbánta.

Utána kezdődött egy lassú, majdnem fél éves folyamat, amikor már intenzívebben kerestük egymás társaságát.

A végére a csókcsaták nagyon sűrűvé váltak, így szeptemberben a borfesztiválon, kisebb mennyiségű bor elfogyasztása után rákérdeztem, hogy na akkor most mi van?

Kicsit hápogott, mondta, hogy rengeteget dolgozik, én másnaptól kezdtem a fodrásziskolát, így Ő nem mert volna belevágni, de ám legyen!

Az első 2 hét nagyon fura volt. Majdnem szakítottunk, hirtelen nem tudtunk mit kezdeni egymással. J

1 hónap után feküdtünk le először egymással. Húúúú, nagyon jó Vele! Nem is hittem, hogy lehet jó is a szex! Ő törődött velem (Az eddigiekkel ellentétben!)!

Most a kapcsolatunkat már nem részletezném annyira, jó volt! A lényeg, hogy a végén tényleg a munkája lett a vesztünk.

Heti 4 napot dolgozik reggeltől estig. Majd pénteken elmegy kb. du. 2- kor, hazaér hajnali kb. 5- kor. Szombaton ugyanez. Vasárnap alszik ameddig tud, majd elintézi amit a héten kellett volna. Nem sok ideje marad rám!

A heti 4 nap fix, a péntek szombat lehet változó, az is lehet, hogy hét közben is kell roadolnia, de az is lehet, hogy egyik nap sincs a hétvégén (Bár ez a ritkább.).

Sajnos a végére eljutottunk oda, hogy én abszolút azt éreztem, hogy nem törődik velem, pedig szinte a legeleje óta, úgymond együtt laktunk (Minden este itt aludt.).

Csak a munka és az alvás. Mint utólag rájöttem, nagyon sokat b.szogattam emiatt.

Az utóbbi fél évben szinte havi 1x vagy 2x szexeltünk, az is forgatókönyvszerűen monoton volt. Ráadásul a legelső alkalomtól kezdve fél perig tartott Neki a dolog (De megkaptam, hogy Neki elég ennyi, Ő az elején örült mikor azt mondtam nem érdekel a szex, mert Neki sem fontos annyira, elvan a havi 2 fél perces menettel. Jaaaaaaaaaa, elnézést, hogy Vele megszerettem és jó volt! Szégyellem magam nagyon!)!

Persze jogos a kérdés, hogy akkor miért akartam Vele szexelni? Mert amit csinált, azt nagyon jól csinálta, a fél percnek meg kiélveztem minden pillanatát, úgy voltam vele, hogy én így úgysem tudok elmenni, mindegy, hogy 2 óra, vagy fél perc, persze ettől még lehetett volna több.

Az utolsó hónapunk abból állt, hogy minden nap arról beszéltünk, csinálunk valamit, vagy szakítunk? Mert ennek így nincs értelme, hogy minden nap csak erről beszélünk.

Szakítottunk is pár hete, de kb. 2 nap múlva megkérdeztem, hogy ezt komolyan gondolja, a válasz pedig az volt, hogy éppen hozzám tart.

Eljött a 2009- es Valentin nap, azt mondta roadolás után otthon alszik. Másnap beszéltünk msn- en és miután megint vitatkoztunk a semmin, én mondtam, hogy akkor hagyjuk abba. (Milyen kedves! Még azt is kiprovokálta, hogy én szakítsak, mert Ő nem tud! Sose tudott!)

Végzetes hiba volt! Azóta ugyanis Neki esze ágában sincs visszatáncolni, azt mondta már nem szerelmes belém, sajnálja.

Bárcsak visszaforgathatnám az időt, ami ugye lehetetlen! Soha nem bántanám, hogy mennyit dolgozik!

Megértem Őt! Minden este úgy jött át, hogy na ma vajon mit találok ki megint amivel b.szogathatom?

Megértem, hogy szexelni sem akart egy ilyen hárpiával (És nem azért, mert van Neki más, biztos, hogy nincsen!)!

Istenem, bárcsak tehetnék még valamit, hogy ezt a Csodálatos embert ne kelljen végleg elveszítenem!

3 napig őrületesen hisztériáztam Neki a telefonba, hogy ne tegye ezt velem. Azután is minden nap kitaláltam valamit ami miatt keresnem kell.

Mikor nem voltam itthon átjött a cuccaiért, amiket itt felejtett vasárnap adtam vissza a húgának.

Nem érti, hogy nem vettem észre, hogy itt ekkora baj van?

Nagyon könnyen, úgy, hogy szerettem és nem hittem, hogy bármi baj történhet.

Bár a végén a nagy szenvedés közepette én is gondolkoztam, hogy nem is szeretem! Keresek mást!

De ez nem volt igaz! Soha nem kell más! Őt Szeretem!

Odaadnám bármimet, hogy újra szeressen! Soha többé nem bántanám!

Dolgozzon heti 8 napot! Csak tudjam, hogy Ő az enyém! Ő az egyetlen szinte tökéletes férfi!

Nem tudom, hogy fogom túlélni, minden nap küzdök.

Már 3 hete vége és 3- 4 naponta most is bepróbálkozok valami kommunikációval. Nem ad már nekem több esélyt!

Tudom, hogy találhatok még mást, nem vagyok csúnya, sem borzalmas, fiatal vagyok, előttem az élet, de nekem Ő kell!

Nem 40 évesen akarom megtalálni életem párját, én már 18 évesen is szívesen megtaláltam volna.

Ő volt az! De én mindent elrontottam! Rengeteget tanultam most, de ettől még nem szerezhetem már vissza az én Tündérkirályfimat!

(Remélem nincs sok helyesírási hiba.)

Szép Napot és Több Szerencsét mindenkinek!

W