Egy meleg férfi kalandja egy ön- és közveszélyes nővel.
Sziasztok!
Olvastam a blogot, és nekem is teljesen szokásos párkapcsolataim és szakításaim voltak nagyjából - azzal a különbséggel, hogy meleg vagyok, és én férfiként férfiakkal jártam így, ezért nem is gondoltam, hogy írok. De eszembe jutott, hogy végülis van egy elmesélésre érdemes történetem.
Ott kezdődött az egész, hogy összejöttem álmaim pasijával, akivel már évek óta voltunk több, mint barátok, azaz plátóilag szemeztünk, hangversenyekre, színházba, koncertekre jártunk, de semmi több. Szóval egy romantikusra sikeredett estén aztán végül egymás karjaiban kötöttünk ki (szex nem volt, nem is lett). Köztünk mindig volt egy kis feszültség, és reméltem, hogy ha járunk egymással, majd leomlanak a falak, de nem így lett, úgyhogy Henrik bő egy hét után nagyon keményen kizárt az életéből, és hosszabb időre külföldre távozott. Semmi esélyem nem volt visszaszerezni.
A dolog nagyon letört, és az előző pár kapcsolatom sem alakult túl rózsásan. Egyfelől azt éreztem, hogy nekem pechem van a pasikkal, és nagyon bizonytalanná váltam. Másfelől irígyeltem a hetero pasikat, akik lazán bárhol nekiállnak csajozni. Azt gondoltam nagy csalódottságomban, hogy én is kipróbálom. Úgy alakult, hogy aug. 20-i tüzijáték után némi pezsgőtől megmámorosodva amolyan egy éjszakás kalandként összejöttem egy leszbi lánnyal, akit már pár éve ismertem. Tudtuk, hogy egyikünk sem akar semmit a másiktól, ráadásul a lánynak volt is kapcsolata, nagyon biztonságos volt az egész. Nem lett belőle semmi galiba, a lány barátnője se vette a szívére, azóta is haverok vagyunk.
A tapasztalat az volt, hogy érdekes ez az új dolog, és ki akartam próbálni, milyen csajozni meg nővel járni. Én korábban szinte csak a Capellába jártam, nem ismertem annyira a hetero szórakozóhelyeket. Egy barátom mesélt a törzshelyéről, a Süss fel napról. Egyik ilyen csajozós hangulatú estémen lementem. Nem volt túl jó zene, meg bizonytalanul is éreztem magam ebben a csajozós szerepben. Kimentem, kitaláltam, hogy valahol iszok egy kávét, kibökök valami normális helyet a Pesti Estből, és ott folytatom az éjszakát. A kijáratnál belebotlottam egy társaságba. Én akkor még nem tudtam, de az egyikük, egy lány, már nézegetett engem benn is, és most megkérdezte, innék-e vele egy kávét. Nagyon meglepődtem, de igent mondtam. A kávéból nem lett semmi, ehelyett felmentünk a szállodaszobájába beszélgetni. Anna Londonban élő katalán származású csellista lány volt, és gyönyörű, sugárzó, érzékeny, művelt, szóval olyan, amilyenről én pasiban álmodoztam mindig is. Óriásit beszélgettünk, és csak azért nem mentünk tovább, mert mindketten éreztük, hogy ez valami különleges. Hajnalban leléptem, számot cseréltünk. Ő elutazott, de egy hét múlva újra itt volt, és megkeresett. Valahogy éreztem, hogy szexuálisan a dolog kihívás lesz, de minden másban annyira passzoltunk, hogy tovább léptem. Ő szerelmes lett, és én is kezdtem valamit érezni. Anna egy nagyon érzékeny művészlélek csaj volt, és nagyon gyorsan kiderült, hogy veszélyesen labilis, komolyan iszik, valószinűleg drogozik is, és pláne ilyenkor kifejezetten önveszélyes és kattant. Nem is tudom, mitől riadtam meg, a követelőző rajongásától, vagy hogy fura volt nővel a szex, vagy hogy ijesztő volt, ha nem volt tiszta, mindenesetre éreztem, hogy ez nagyon nem fog működni. Két hétig volt Budapesten, sokat voltunk együtt. Visszament Londonba, és én tudtam, hogy ezt nem akarom folytatni. Pedig szellemileg iszonyatosan inspiráló volt. Nem vagyok túl tahó, magamtól is olvasok szépirodalmat, de vele szárnyalás volt verseket olvasni egymásnak, kiállításokra, táncelőadásokra menni. Egyszerűen a föld felett jártam, csak éppen ő mindig többet akart. Érezte, hogy én meg nem tudok ilyen gyorsan haladni, ilyenkor előfordult, hogy koraeste már úgy találkoztunk, hogy ő ivott, ettől furán, ijesztően viselkedett, paranoiás lett,... Pár hét múlva megint Budapestre jött. Tudni kell róla, hogy annyira elszállt művészlélek nő, hogy egyedül képtelen bármit elintézni, mindig mindenki átvágja, ezért állandóan a barátai kísérgetik a dolgait intézni. Visszajött, és én úgy szakítottam vele, hogy egyszerűen elzárkóztam a találkozás elől, és nem vettem fel a telefont sem. Ha egyedül van, mivel mindent alapból elbénázna, neki az a "taktikája" (nem biztos, hogy tudatosan), hogy felszed egy pasit, és őt használja támasznak. Ha a vonzó külseje kevés a pasiknak, akkor meg ott a bankkártya, magyar mércével jól állt anyagilag. Budapesten egy bárban felszedett valami idióta macsót, akit nekiállt pénzzel tömni, az meg kísérgette, vitte mindenhova. A londoni barátai, akikkel minden nap telefonon beszélt Anna, ők hívtak fel, hogy figyeljek már oda rá, mert el van veszve. Megkerestem őt, egy drága bárban találtam meg, a seggfej macsóval kellett féltékeny kakaskodást játszanom, hogy megszabadítsam Annát tőle. Nagyon dühös voltam, Anna meg teljesen szét volt esve, alig bírtam kiszedni belőle, hogy egyáltalán hova vigyem, csak motyogott össze-vissza, drámákból meg versekből idézgetett hosszabb-rövidebb szösszeneteket részegen botladozva. Pár napig pesztráltam, ő meg letette a nagy esküt, hogy 1) nem iszik, ha velem találkozik; 2) nem pasizik be. Ezt nagyjából be is tartotta, én meg vigyáztam rá. Annyira el volt anyátlanodva, hogy amolyan "szánalom-szexbe" is belementem. Persze nekem sem volt rossz, csak lelkileg fájt, amit ő magával csinált, és ez a fájdalom járt át szex közben is. Ő ezt az egészet úgy vette, hogy mégis lehet köztünk valami. Tényleg szó szerint őrülten szerelmes volt. Lehet, hogy gyávaságból, lehet hogy csak mert Magyarországon kiszolgáltatott volt, de az utolsó nap mondtam meg neki, hogy szakítsunk. Ő visszament Londonba. Állítólag a bizonyos macsó seggfej vitte ki a reptérre.
Utána Anna még hívogatott, keresett. A magyar barátaitól megtudta, hogy időközben összejöttem egy pasival. Őrjöngött, fenyegetőzött, hogy idejön, és kikaparja a szemét, megöli. Aki Annát ismeri, tudja, hogy nem teljesen a levegőbe beszél, egy kattantabb pillanatában akár képes is veszélyesen erőszakos lenni (ilyenből volt is már rendőrségi ügye odahaza Londonban). Én tényleg meg is ijedtem. Merthogy közben helyre kerültek a dolgaim, találkoztam Andrással, akivel immár 4 éve élünk boldogan együtt. Bő fél éve, több év kihagyás után csörgött a telefonom, valami külföldi szám. Anna volt, teljesen meglepődtem. Normális volt, józannak hallatszott. Kérdezgette, hogy mi van velem. Úgy tűnt, hogy őszintén örül boldogságomnak. Nagyon lelkes volt, mert végre talált egy jó pszichológust, és éppen készült egy magánszanatóriumba bevonulni hónapokra. Azóta nem hallottam felőle.
Hát ennyi.
Robi
Az utolsó 100 komment: