Kedves Szakítósok,

 

a Szigetes Szakítás™ "novellapályázatra" küldeném ezt a kis történetet.

 

Az elmúlt években valahogy mindig kikeveredtem a Szigetre, azt most hagyjuk, hogy melyik koncert volt a legjobb, bár a Boodhound Gang 2000-es koncertje a az ezüst lakókocsi tetején gitározó gitárossal, meg a Backstreet Boys paródiával nekem vitt mindent. Egy szó, mint száz, lenyűgözve az első szigetes élményektől, 2001-re is elterveztem a látogatást. A két szigetelés között azonban apró porszem került a gépezetbe egy barátnő formájában, aki azért, khm-khm, meglehetősen féltékeny típus volt.

 

A haverok természetesen hívtak a Szigetre - hiszen RUN-D.M.C. koncert lesz(!) én meg imádtam a zenekart, főleg az "It's tricky" c. új remixet, szóval rá voltam állva a partira rendesen. Nem lévén fővárosi, vonattal mentem Pestre. Dolgom nem volt, arra a hétvégére nem volt betervezve találka a párommal sem, szóval ráértem. Hozzátartozik a dologhoz, hogy viszonylag ritkán szoktunk csak úgy meglepiből feltűnni a másiknál, mivel tipikus egyetemista pár voltunk ( ő lány 21, én fiú 22), akik különböző városokban laktak.

 

Tehát zütykölődtem az egyik barátommal a vonaton Pest felé, a Balaton mellett természetesen gyökkettővel. De szerencsére annyira korán elindultunk, hogy gond nem lehetett egy szál se, a vonatnak 12 órára kellett beérnie a Délibe, én meg már el is képzeltem, ahogy a Szigetnél belépésre várva gyorsan körbeadunk egy nagy fantásüveg vodkanarit a cimbókkal, aztán az üres üveget a karszalag-ellenőrzés előtt két méterrel behajítjuk a kukába. Kiváló ötlet egyébként, épp addigra hat a szesz, mire bent sétálsz a tömegben, haha.

 

Ez egész addig így ment, míg valahol Balatonlellénél egyszercsak megcsörrent a telefonom, a barátnőm volt az. Nagyon elmagyarázni nem kellett, hol vagyok, a vonattülkölésből, meg a jellegzetes háttérzajból egyértelmű volt, hogy a vonaton ülök. A következő párbeszéd zajlott le kettőnk közt:

 

Ő: - Te meg hol vagy?

Én: - Hát, a vonaton...

Ő: - Csak nem a Szigetre mész?  (A kis médium, fogalmam sem volt, hogyan találhatta ki :))

Én: - Izé...

Ő: -  Nélkülem?!?! (hatalmas bőgés)

 

Fogalmam sincs miért, talán a kapcsolat friss voltából adódóan nem koordináltuk le előzetesen ezt a szigetes kiruccanást. Nem tudom, hogy én ajánlottam-e fel, vagy ő követelte, de mindenesetre Balatonszárszón a barátom teljes értetlenségére leszálltam a partiba vivő vonatról(!)...

 

Utólag azt gondolom, hogy mekkora barom voltam, a túrót kellett volna magyarázkodni, engedni a hisztinek, sírásnak, húzni kellett volna Pestig, és simán bemenni a koncertre... (tudom, MPG, vascső meg SÜN!), de akkor elég szerelmes voltam ahhoz, hogy ehelyett egy számomra teljesen ismertelen hely, teljesen ismeretlen vasútállomásán várjam a fújtatva érkező barátnőmet.  

 

Aki persze meg is érkezett kocsival, és korántsem finoman nekifutásból tök jogosan elküldött melegebb éghajlatra... gondolom, jól felszívta előzetesen magát. Így egy nap alatt sokat fordult velem a világ, reggel még Sziget, koncert, barátnő, délutánra meg se Sziget, se koncert, se barátnő, ráadásul kis túlzással azt sem tudtam, hol szakítottak velem épp (pedig nem is ittam).

 

Természetesen azonnal beindultak a veszteségminimalizáló reflexek, a pasigénekbe kódolt meggyőzőképesség meghozta gyümölcsét. A korai estig tartó hosszas magyarázkodásomat követően még ott a helyszínen kibékültünk. Még abba is belement, hogy folytassam utamat a Szigetre, majd másnap megyek Hozzá.

 

A barátaim közben egész idő alatt hivogattak, hogy hol vagyok már...

 

Szóval így végül újra elindultam, csakhogy az egész cirkusz olyan sokáig tartott Balatonszárszón, hogy közben az összes pesti vonat elment, végül csak az utolsóra jutottam fel, ami késő este ért a fővárosba. A Run-D.M.C. koncertet természetesen lekéstem, negyed tizenkettőkor részeg punkok között törtem az utat a szigeti bejárónál sikídegen.

 

Valaki, aki látta a zenekart, igazán elmondhatná, milyen volt...

 

Mivel ez egy szakítósblog, mondanom sem kell, hogy a kérdéses barátnővel természetesen szakítottunk a későbbiekben, de nem emiatt a zűrös nap miatt, hanem a következő, monológnak indult beszélgetés folyományaként:

 

Reggel van, ébredek, totál kábán oldalra pislogva látom, hogy meredten bámul felém. Kérdem, mi van?

Erre Ő (megjegyeztem szó szerint):  

 

"Három hete nem jött meg.

Mivel nem jött meg, úgy gondolom, terhes vagyok.

Ha már terhes vagyok, megtartom.

Mivel megtartom, el kell venned feleségül.

Ha pedig nem veszel el feleségül, sosem fogod meglátni a FIADAT."

 

Hűű, már azt is tudja, hogy fiú? Na, gondoltam magamban, ha most nem terhes, akkor repül. Nem volt az.

 

Tescóban voltunk, általában én pakoltam, tescós szatyorba, katona voltam, óvszert nem használtunk, de tuti én vettem volna.