Aludhattam vele együtt, egy ágyban. Ez még mindig nem esett volna nehezmre ezek után... csakhogy elkezdett piszkálni, hogy de a búcsúéjszaka őt megilleti!

A kép innen

Üdwözletem drágáim!

Ma olvastam ezt a sztoritokat: http://szakitshabirsz.blog.hu/2009/08/25/ket_dolgot_szeretett_horgaszat_es_tv
Furcsa volt, mert láttam benne némi hasonlóságot egy általam megtapasztalt esettel.

2003-ban kezdődött a dolog, akkor voltam (lány) 16 éves , ő (fiú) 20. Az egyik mobilszolgáltatónak volt egy rákkenroll csomagja, ami lehetővé tette az ingyenes konferenciabeszélgetéseket. Már igazából nem is tudom, hogy kerültem be egy ilyen társaságba, de egyszercsak azt vettem észre, hogy minden estétől hajnalig beszélgetek velük. Az egyik srácnak nagyon kellemes hangja volt, és elég jól megértettük egymást a beszélgetések során, aztán jöttek a privát összekapcsolások, és végül az említett év decembében meghívást kaptam egy buliba hozzájuk, tőlünk 200 km-re... Akkoriban elég bevállalós voltam, úgyhogy elmentem, és végül össze is jöttünk. Az első hónapok még kellemesek voltak, egyik hétvégén ő jött hozzánk, másikon én hozzájuk...
Aztán előjöttek rejtettebb dolgok, úgymond kezdtük megismerni a másikat, már nem annyira tette a szépet, kezdte kimutatni a foga fehérjét... Én, lévén hogy tapasztalatlan voltam kapcsolatok terén, és eléggé csitri voltam, nem ébredtem rá hogy mi is a valódi helyzet... Amikor jobban kellett volna hajtanom a suliban, és nem tudtam menni, és ennek tetejében még azt is kértem, hogy ő se jöjjön, mert tanulnom kell, nagyon kibukott, eleinte csak gyanusítgatott hogy megcsalom, később már fenyegetett hogy szüleimnek kitálal rólam... akkoriban elég zűrös életem volt, szüleimmel sem voltam jóban, és nem akartam hogy a dolgaimról tudomásuk legyen.
Lényegében belementem a szar játékába. Ő zsarolt, hol érzelmileg, hol csak úgy... Én pedig tűrtem. Persze az is alap volt, hogy az ő igényei legyenek 100%osan kielégítve. Volt, hogy egy nap 16 órát utaztam csak azért, hogy vele lehessek, mire szó szerint odaestem, már fél szemem csukva volt, annyira fáradt voltam, és olyan atyai pofont találtam kapni, mert "én nem vagyok hajlandó vele lefeküdni"... és akkor is jött ez a "mert biztos ki vagyok elégítve, otthon is van valakim" sztori...
Elismerem én is hibás voltam mert tapasztalatlanság ide vagy oda nem menstég hogy valaki ennyire tehetetlen legyen...
Végül is 2005-ben szerelmes lettem az iskolából egy srácba, és az döbbentett rá, hogy igazából abba, akivel együtt vagyok, nem is vagyok szerelmes... ez segített továbblépni (habár, a sráccal nem jöttem össze, de maga az érzés is elég volt).
A szakítás nem is volt olyan könnyű, mint amilyen naivan azt én képzeltem. Telefonon beszéltünk, elmondtam neki, hogy részemről itt vége, azt is elmondtam, hogy úgy gondolom, ő sem szerelmes, mert akkor nem viselkedne így velem (mondjuk ezt felesleges volt kifejtenem)... Természetesen nem sikerült beismernie, de mit is vártam tőle... Aztán jött ez a tipikus záróakkord, hogy akkor egymás cuccait visszaaadjuk. Félúton, pesten találkoztunk. Én vittem is boldogan a cuccait, hogy akkor elválunk, aztán jött az első hidegzuhany. Ő nem hozta el az enyéimet, gondolván, úgyis meggondolom magam, egyébként meg ha kellenek, elmegyek értük. Erre mondtam, hogy meggondolni nem fogom magam, a cuccaim meg nem érnek annyit hogy egy perccel tovább is el kelljen őt viselnem. Könyörgött még egy sort, majd elindultam a vonatomra. Felszálltam, kényelmesen elhelyezkedtem, csörög a telefon. Konferencia, ismét. Beszélgettem a többiekkel, ő szótlanul volt a vonalban. Mikor elndult a vonat, kezdtem figyelmes lenni valamire... Visszhangzott a vonalban a vonat zakatolása...Kb. 2 perc után le is esett, hogy mi van: ő is felszállt a vonatra. Bejött a kocsiba ahol én is voltam, nekiállt cirkuszolni, amit egészen hazáig kellett tűrnöm. És jött az újabb kísérő: neki nincs pénze hazamenni, adjak neki én. Nálam nincs pénz, jó, menjünk ki hozzám, anya ad neki pénzt, aztán elhúz a jóbüdös francba. Még ekkor is hittem a tündérmesékben. Ugyanis mikor megkapta a pénzt, már csak mennie kellett volna, kitalálta, hogy sötét van, nem indul el haza... (Délután 5 órakor!) Kedves anyukám készségesen felajánlotta, hogy aludjon nálunk, mire én egyrészt nagyon felháborodtam, másrészt kijelentettem hogy rendben, ha már így állunk, de ezesetben én az öcsém szobájában alszok! Anya megint olyat tett, amit a mai napig nem bocsátottam meg neki: elkezdett szörnyülködni, hogy miért kell így viselkednem azzal a szegény fiúval? Ergo aludhattam vele együtt, egy ágyban. Ez még mindig nem esett volna nehezmre ezek után... csakhogy elkezdett piszkálni, hogy de a búcsúéjszaka őt megilleti! Ekkor durrant el az agyam, (gondolom) sikítva közöltem vele hogy én most átmegyek öcsémhez mert ezt nem bírom, amire ő olyat lekevert nekem hogy az asztal sarka adta a másikat, miután az ágyról leestem.
Fogalmam sincs végül hogy sikerült elaludnom, csak azt tudom, hogy másnap mikor ki KELLETT kísérnem a buszra még egy utolsót fenyegetőzött hogy ő öngyilkos lesz, a táskáját a földhöz csapkodta, igazi nagyfiús hisztit rendezett, mire én azt mondtam, jó, ha hazaértél majd hívj fel és megbeszéljük... Hívott, de meg nem beszéltük. =)

egyébként az egyetlen dolog amit szeretett az a mulatós zene volt és olyan szinten hogy ő maga énekelt is, még kocsmákban is... wááá...
és az a fajta ember volt akinek minden ember szar akit én szeretek (barátaim) és messzemenően ő a legjobb fej csávó (vagy az ő szavaival élve: ő a kulos pisti xD) egy idő után már a saját barátairól is csak azt tudta mondani (a hátuk mögött) hogy milyen szar emberek... holott ő sem ért el semmit addigi életében (meg talán máig sem). De mindegy is.

A pofonért hálás ugyan nem vagyok, mert anélkül is tudtam, hogy nincs maradásom, és a mai napig heg van az arcomon az asztalsarok miatt.