Szóval mindent egyedül oldottam meg. Bírtam én, fáradt voltam, de tettem a dolgom.

A kép innen

Akkor most írom én, csókoltatok mindenkit aki magára ismer:

18 évesen jöttem el otthonról egy nagyon kemény intellektuális háttérrel rendelkező családból, az utolsó mondat amit még hallottam az volt, hogy amíg az én kenyeremet eszed...egy bőrönddel indultam neki, nem tudtam hol fogok aludni aznap, de talpra álltam szakmát tanultam, dolgoztam. Felköltöztem Pestre, dolgoztam pasiztam, felvettek az egyetemre.belebotlottam egy férfiba, aki nekem akkor az érzelmi biztonságot ,hátteret, az igazi férfit jelentette.életemben először voltam igazán szerelmes.igazán.22évesen.jártam az egyetemre, dolgoztam tovább ,utaztunk szerelmes voltam, minden rózsaszín ködbe veszettJ

terhes lettem, soha nem éreztem azt hogy meg akarok tartani majd egy gyereket 30 éves korom alatt, de itt valahogy nem volt kérdés az abortusz.a szerelmem 15évvel volt idősebb neki nem volt leszármazottja, vágyott rá.megszületett a bébi, folyattam az egyetemet, felvettek egy másikra is.közben a szerelem utazgatott egyedül, mert neki az járt a fárasztó munka/nagy nyomás/stressz  után.nagymamák sehol, nagypapák sehol.szóval mindent egyedül oldottam meg.bírtam én, fáradt voltam ,de tettem a dolgom.a gyerkőc nőtt, én befejeztem az egyik egyetemet, félig megvolt a másik is.mindig volt időm magamra is, ápolt voltam, a háztartás rendben volt, minden nap meleg étel várta haza a férfit.aztán egyre később járt haza, aztán mindig számítógépes játékkal játszott, aztán már én is türelmetlen voltam a heteken keresztül tartó szexuális hiányaimtól és a visszautasításoktól.aztán egy karácsonyi nap furcsán viselkedett a párom, annyira hogy természetellenes módon leült tüntetően játszani a kölyökkel.valahogy nekem egyből összeállt a fejemben a puzzle.fogtam a telefonját megnéztem.semmi.és akkor valami rejtélyes mappában megtaláltam a szerelmes smseket. Hideg nyugalommal kihívtam a konyhába becsuktam az ajtót és megkérdeztem ki az a z.a.erre elkezdett kiabálni, hogy tudta hogy én ellenőrzöm a telefonját(nem tettem addig)és hogy ez egy teszt volt (megkérte egy haverját)nem szóltam semmit.felhúztam a kabátom és mivel jó a memóriám az ajtó elé érve már tárcsáztam is z.a számát. Bemutatkoztam és megkérdeztem ismeri-e a párom.igen.a főnöke.mondtam és azt tudja hogy családja van?igen.és?-kérdeztem.csak egy csók volt.aha.boldog karácsonyt aviszonthallásra.összetörten róttam a köröket a ház körül, de a gyerek karácsonya miatt összeszedtem magam, hazamentem és nekiláttam kőkeményen az előkészületeknek, közben iszonyú erővel haraptam össze a számat, hogy nehogy kibuggyanjanak a könnyeim.elmúlt a karácsony, az ünnepek első hétvégéjén előállt a párom hogy akkor neki most időre van szüksége ő elmegy gondolkodni.menjél.rendben.egész hétvégén ki volt kapcsolva, ha valami baj lett volna sem tudtam elérni, akkor leesett nekem naívnak ,hogy a nőjével luxushétvégézik.a lelki nyomást és fájdalmat nem részletezem. kivártam míg hazajött persze egyedül volt a hivatalos verzió szerint.mit ad isten kiesett egy papír a zsebéből. beindult a kémnő bennem,  felhívtam a számlán lévő szálloda számát, elhadartam hogy az ember titkárnője vagyok, számlamásolatot szeretnék kérni a főnököm ott-tartózkodásáról, kell a könyvelésen.kisfiú megette, küldte.ezt még egy párszor eljátszottam amikor tudtam ,hogy hazudott, üzleti út helyett randevú volt, amit persze otthon tagadott.eközben ment a nagy fogadkozás.bocsánatkérés nem mert szerinte ez neki járt.(mármint a benőzés).azt mondtam rendben megbocsátok mégis, mert a család nekem nagyon fontos, és hát mindenki megdőlhet egyszer.úgy tűnt rendbejön a dolog, amikor is a 6.érzékem bekapcsolt és megéreztem hogy mégis van itt valami.ismét felvettem a kémnőruhám, és egyik szombat délelőtt amikor focizni ment, beraktam egy diktofont a kocsijába.csodás dolgokat hallgattam magamról és a másik lányról végig. Miután képes voltam konstruktívan gondolkodni, gyermeket elhelyeztem nyugodt környezetbe a végső nagy leszámolástól elzárva, és vártam az apját haza hogy elmondjam akkor most összepakol és elhúz a bides francba.nem ment el.ment újra a fogadkozás, blablabla.ezt elhúztuk még néhány hónapig , amikor is elolvastam a csernusféle könyvet és akkor mint csipkerózsa felébredtem.megkértem hogy akkor most nagyon gyorsan pakolja össze a bőröndkét és legyenszíves elhúzni gondolkodni egy hónapra, ami idő alatt kitalálhatja mit is és kitől akar valójában.akkor voltam annyira lehengerlően határozott hogy nem volt más választása.elment.közben elkezdtünk járni párterápiára(mondom nekem nagyon fontos a család, én valóban hittem benne és szerettem volna mindent megtenni, amit lehet értünk, hármunkért).pszichológus hat hét után közölte: reménytelen, velem foglalkozik, de sajnos a páromat nem vállalja el többet.az egy hónap bőven letelt amikor még mindig nem jött haza.valahogy elfelejtett.:) eltelt 4 hónap, én belefutottam valakibe, akinek fontos voltam, és mivel többedszeri könyörgésre sem jött haza a párom, ezt egy nemnek vettem és belementem a másikkal a kapcsolatba.papírforma szerint, ahogy mindez kiderült a párom számára, máris ott rágcsálta a küszöböt, virágkupacok hevertek a lábtörlőn, soha nem volt annyira figyelmes mint akkor.a nyár ezzel telt el. Novemberben(!)hazaköltözött.(10hónap után)megvolt a karácsony, én eljártam hetente bulizni(hozzátenném a 7 év alatt addig összesen 3 szor voltam külön ,barátnőkkel) ettől persze kikészült, féltékeny volt, és akkor egy hétvégén elfelejtett hazajönni, amikor végül eszébe jutott akkor megállt az ajtóban, és közölte pakoljam össze a cuccaim és költözzek el a gyerekkel.megkérdeztem , hogy most ezt komolyan mondja-e, bólintott.másnap én nekiálltam felújítani a lakásomat egyedül, másfél hónap alatt befejeztem, és fogtam a lányom a játékait, a ruháinkat és a könyveimet és 8 év mindent otthagyva eljöttem.semmit nem hozhattam el. poharakon képes volt vitatkozni.én meg erre nem voltam hajlandó. úgyhogy mi most lakunk az én pici lakásomba, ő a házban, és éppen próbálom felépíteni az új világomat.

Harminc éves nő vagyok.