Mmegjegyzéseket tett a szemüvegemre, és biztosan állította, hogy ezzel  a szemüveggel én csakis egy bizonyos - szerinte legalja - szakra járhatok az egyetemen.

A kép innen

Sziasztok!

 
Nemrég tévedtem az oldalra, de amikor megláttam a felhívást - "Ird meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat" - úgy gondoltam, talán az én történetemnek is helye lehet itt, pláne, hogy mindkét kritériumnak megfelel egyszerre.
 
A sráccal 2 éve ismerkedtem meg; az egyik régi barátnőm hívott, hogy menjek velük sörözni. Amikor lementem, a srác már hulla részeg volt. Ebben az állapotban ugye ritkán néz ki jól valaki, de valahogy mégiscsak megtetszett. Elkezdtünk "beszélgetni" - ő oltogatott, hogy miféle szenny zenéket hallgatok, megjegyzéseket tett a szemüvegemre, és biztosan állította, hogy ezzel  a szemüveggel én csakis egy bizonyos - szerinte legalja - szakra járhatok az egyetemen. Én ezen csak röhögni tudtam tulajdonképpen, s végig azon gondolkodtam, ennek biztosan valami komoly baja van, ha vadidegenekkel így viselkedik. Nem álltam le vele vitatkozni, csak elmondtam, hová is járok valójában - ettől aztán leesett az álla - majd teljes nyugalommal tettem én is egy tréfás megjegyzést rá... ezen annyira meglepődött, hogy el akarta kérni a telefonszámomat. Először nem hagytam magam, aztán sokadik próbálkozásra mégis... és három nap múlva már egy pár voltunk.
 
Végülis - egy kisebb megszakítással - másfél évet húztunk le együtt. Ez egy eléggé viharos kapcsolat volt, azt mondanám, mindketten megjártuk a mennyeket és a poklot is közben. Kiderült, hogy neki elég komoly problémái vannak, s ami még rosszabb-  nem hajlandó szembe nézni velük. Ez végig is kísérte a kapcsolatunkat, majd tavasszal az én életem is eléggé feszültté vált. 
Egy alkalommal, amikor nagyon felbosszantott, hirtelen felindulásoban írtam neki egy levelet - tudom, nem túl elegáns. Leírtam, hogy ezt a kínlódást nem bírom tovább, és nem tudom, mi legyen. Úgy terveztem, ezt elviszem hozzá, bedobom a postaládájába, ő elolvassa, aztán megbeszéljük. Mondtam, hogy átmegyek hozzá, fel is csöngettem, ő kinyitotta az ajtót, én bedobtam a postaládájába a levelet, aztán elmentem. Gondoltam, majd lejön megnézni, hová lettem...  Nem így történt. 1,5 óra múlva hívtam fel, hogy vajon feltűnt-e neki, hogy nem vagyok ott? Azt hitte, "biztosan a postás volt"...
 
Ezek után fogta magát, és egyszerűen eltűnt, a problémája pedig még súlyosabbá vált. Hívtam, hogy találkozzunk, beszéljük meg, hogy ő mit gondol. Azért az ember reagál arra, ha szakítani akarnak vele, nem?
Az volt benne a rossz, hogy tulajdonképpen le sem zártuk ezt az egészet. Végül nagy nehezen pár hét múlva sikerült megbeszélni, ekkor én már megkeményítettem a lekemet, és megmondtam,  hogy most nem lehet semmi, mert nem tudom végignézni, ahogyan tönkreteszi magát. A nyáron keveset voltunk itthon mindketten, de amikor csak tudtunk, találkoztunk. Ő közben folyamatosan "udvarolt" nekem, nagyon kedves volt, egyszer felvetette, hogy mégis próbáljuk meg, és persze megígérte, hogy rendbe szedi magát. (Most már látom, hogy ez egyáltalán nem sikerült sajnos.) Én nem engedtem, erre megsértődött, és ismét eltűnt.
 
Azt hiszem, ekkor kellett volna végleg abbahagyni ezt az egészet, mert ezek a találkozások és eltűnések mindkettőnket teljesen tönkretették, ő még mélyebbre csúszott, én meg már szó szerint attól is rosszul voltam, ha csak rá gondoltam.
 
Kis szünet után jelentkezett. Találkoztunk,  és ő már megint "túl" kedves volt... én tartottam magam, nem történt semmi. Aztán találkoztunk még egyszer, és bevallotta, hogy igazából már egy ideje együtt van valakivel...
 
Gyorsan visszaszámoltam, és akkor esett le, hogy nekem még javában csapta a szelet, amikor már együtt voltak. Rosszul esett a dolog, de gondoltam, így legalább békén hagy. Nem így lett, úgyhogy mondtam neki, hogy ne keressük egymást. Ez sem jött be, két napja küldött egy e-mailt. Itt sokalltam be, és gondoltam, leírom nektek is az eseményeket, mert én már csak röhögni tudok ezen.  (Ja, lehet hogy folyt köv....)
 
És még egy kis vicc a végére: az új kedves éppen arra a szakra jár, amit a mi megismerkedésünkkor az exem annyira alantasnak tartott. :)
 
 
 
Jó szórakozást!