Először csak az iwiw volt a baj, később már a szex is, persze mindenért a lány volt a felelős.

Amikor megismertem a mostani páromat, lelkileg teljesen odavoltam, de
ez a személyiségemből fakadóan nem tűnhetett fel senkinek se -
szórakoztató, életvidám nőnek tartanak. Eleinte egyszerűen csak
hagytam alakulni a dolgokat; nem küldtem el őt, de nem is
bátorítottam, hogy lehet ebből komoly kapcsolat is. Korrekt és őszinte
voltam vele, de a távolságot sziklaszilárdan próbáltam tartani
közöttünk, mert bár napról napra könnyebben éreztem magam, de lelkileg
nem álltam még készen rá, hogy elköteleződjek. Ettől függetlenül
rendszeresen találkoztunk, egyre több időt töltöttünk együtt. Sőt,
alig pár hónap után még össze is költöztünk. Szerintem a fal, amit
magam köré emeltem, őt akkor csöppet sem zavarta, mert láthatóan üdítő
társaság voltam a számára. Belém is szeretett - nekem úgy tűnt,
túlságosan is hamar, és a tenyerén hordozott. Imádnivaló pasas volt,
és nem az a típusú, aki csak addig teszi a szépet, amíg le nem beszéli
rólad a bugyit, nem, őbelőle sugárzott a kedvesség és a jóság.

A pozitív tulajdonságai mellett egy idő után már feltűntek a
negatívumok is. Kellett idő, mire kibékültem ezekkel a dolgokkal, és
elfogadtam őt olyannak, amilyen. Ekkor pedig fordult a kocka, és ahogy
egyre inkább közelebb engedtem magamhoz, megértő lettem vele, ő úgy
távolodott tőlem. Odalett a kedvesség, a figyelmesség.

Utólag belegondolva, a legtöbb probléma abból származott, hogy
teljesen eltérő emberek vagyunk.
Ő (31) nagyon-nagyon kedves, barátságos, de valahogy egoista módon
teszi mindezt, mert az önértékelési zavarai miatt a viszonzásért
viselkedik így, és szörnyű hisztiket levágott, ha nem úgy reagáltam,
ahogy gondolta, vagy szerinte sértettem az egóját.
Én pedig (25) magabiztos, domináns nő vagyok, és eléggé szókimondó.
Sokszor kiakadt rám emiatt, iszonyat besértődött, puffogott, vágta rám
a pofákat, pedig sose akartam megbántani őt, de lassan már minden
vélemény-nyilvánításomat megbántam.

Sok intő jel volt rá, hogy ő egy "szalmaláng hősszerelmes típus", de
nem akartam elhinni, annyira jól éreztem magam vele.
Ami még a kapcsolatunk elején feltűnt, hogy leginkább az iwiw, az msn
és effélék voltak a projekciós felülete(i). Vicces, de így van.
Az első ilyen sztori, hogy mikor megismertem, és meglestem iwiw-en:
láttam, hogy megtalálta élete szerelmét. Nos, az a nő nem én voltam.
Mondtam is neki, hogy én ilyent nem játszom, hagyjuk inkább békén
egymást, de megmagyarázta, és élete szerelme hirtelen eltűnt - jöttem
én.

Egy másik korai történet, hogy még a kapcsolatunk elején meséltem neki
erről a blogról, hogy ez a kedvencem. Amikor reggel felkelek, egy
bögre kávé mellett ezt meg a híreket futom át (feltéve, ha van reggeli
poszt....). Aztán egyik nap - ugyanez a procedúra - gyanús lett az
egyik írás. Nekem erről nem is mesélt, csak felismertem a stílusát.
Bántott, hogy beavatom valamibe velem kapcsolatban, és akkor jön
szépen a sztorival az exéről, hogy juj de gonosz, megcsalta őt.
Aztán ezt is megmagyarázta, és velem lett tele az iwiw. Én nem
szerettem volna a munkám miatt kiteregetni mindent, de egy kép mindig
volt fenn róla, majd mikor láttam, hogy bántja a dolog, kiírtam azt
is, hogy kapcsolatban. És ezzel le is zártam az ügyet. Az tűnt fel,
hogy rólam meg ezek után, de csak ezek után kezdenek eltűnni a képek,
az utalások.

A szakításunk is ezzel indult: meg mertem kérni, mondja el ennek az
okát. Ilyen hangnemben nem igazán volt még részem, ahogy nekiállt
velem ordibálni. Hiába mondtam neki, hogy maga az ok érdekel - ha
velem van, miért bújik a telefonjába fél órákra, akkor is, ha épp
szexeltünk volna; és ha én hívom, miért gépel/kutyát
etet/fabrikál/stb. Miért van az, hogy megbeszéljük, együtt ebédelünk,
de ha hívja valaki, rohan el vele, jobb esetben elhív magával, de hogy
kettesben ennénk, az kizárt. Miért van az, hogy engem államvizsgám
előtt elrángatott a szüleihez, csak oda 6 óra az út, ha meg én hívom
el a családomhoz, akkor húzza rá a száját.
Az egyetlen dolog, amit felhoztam és nagyon bánok, az a szex
téma.Kezdetben sose akart összejönni neki, és erre az volt a
reakciója, hogy mivel meg akar felelni nekem, ez nem szokatlan, majd
elmúlik. Tiszta görcs voltam, hogy én okozom mindezt, kerültem is az
ilyen alkalmakat, mert én szégyenkeztem. Másokkal mindig annyira jó
volt, de vele fájt is egy idő után, de meg akartam oldani, mert mint
embert nagyon becsültem. Kezdeményezőbb lettem, és a felsüléses
alkalmak jelentősen csökkentek, de nem szűntek meg. És ezt felhoztam
neki. Ó, annyira tudom az okát, hogy rám haragszik emiatt, és nincs
ennél gyötrőbb téma egy férfinál!

Ez persze meddő vitának bizonyult, és mivel friss a történet, annyi
lett a végeredmény, hogy megegyeztünk, ez így nem mehet tovább. Hülye
fejjel írtam neki egy sms-t, hogy nem bírok aludni, de a reakció kb.
annyi volt, hogy rossz nekem.

...Azt hittem, majd kiegészítjük egymást, de ehelyett az ellenségének
kezdett tekinteni, és már nem játszunk egy csapatban. A gond az, hogy
hiába látom, hogy menni kéne, mert sok bántás ér még majd, ha maradok,
de nagyon megszerettem. Fáj, hogy éreztem a legelején, hogy nem
szabadna megbíznom benne, és amikor ledőltek a falak, már nem
érdekeltem. Sok mindenben hibáztam, beláttam, és jóvá akartam lenni,
de tegnap még mindig a régi sérelmeivel jött, nincs új a nap alatt.