Egy nem vonzó punk vallomása.

Üdv szakítósok!

Előre szólok, ez nem éppen egy szokásos szakításos történet. Sőt, szakításosnak sem tudnám nevezni, párkapcsolat híján. Na mindegy, tanulságokat le lehet vonni.
22 éves punk srác vagyok. Húgommal élek egy kétszobás családi házban. "normális" párkapcsolatom még anno négy éve gimnáziumban volt, de minden volt csak nem jó és szép, ahhoz képest 1 évig nyúztuk egymást. Több nem is kellett. Egyrészt az életstílusomat nem sokan tudják elviselni, másrészt kinézetem minden, csak nem vonzó, harmadrészt a nőkről ill. a párkapcsolatokról alkotott véleményemre alaposan rányomta a bélyegét az exem, ill. a követező sztori. Egyéjszakásokkal teljesen jól elvagyok.
Húgom minden csak nem szép és kedves. Beszélő viszonyunk kimerül a reggeli "Kell kávé? -Igen -Akkor főzzél, mer én megittam, szia" típusú beszélgetésekben. Ha valamit üzenni akar, akkor átordít az eléggé vékony falon (ennek sok jelentősége lesz!) Átlag kéthetente cseréli a pasijait (addig viselik el) egy állandó vendégünk van a barátnője, Noémi.
Noémi a maga módján szép, eléggé zárkózott, mosolyogni talán hétszer láttam a 2-3 év alatt. Túlzottan sosem érdeklődtem iránta, és nem úgy vettem észre, mintha ő akarna valamit. Mondjuk az ő kőarcáról semmit sem lehet leolvasni.
Két hete ültem a szobámban, amikor húgom belerúgott a falba. Ez úgymond egyezményes jel, hogy megy el, zárjam ki. Kimegyek, éppen veszik a cipőt Noémivel, kinyitom az ajtót, várok. Húgom kiviharzik, Noémi baktat utána, és ahogy elment mellettem viccből meglegyintettem a fenekét. Még csak nem is erősen szóval teljesen ledöbbentem, amikor hirtelen megfordult, vörös volt az arca, és le akart pofozni. Levegőben elkaptam a kezét, és megelőzendő egy balkezes próbálkozás, könyöknél fogva magamhoz rántottam. Ahogy szikrázó szemekkel lihegett fél centire az arcomtól, kimondottan szép volt. Nézelődni mondjuk nem volt idő, mert kb. 3 mp után megcsókolt. Hát ez sem ért felkészülten. Egyrészt Noémitől mindent vártam, csak nem érzelem-kimutatást, másrészt, hogy pont engem?... Hmmm... Első tévedés.
Szóval megcsókolt, én meg kb 2 mp döbbenet után visszacsókoltam. Sokkal jobb volt, mint képzeltem róla. A válla fölött viszont megláttam húgom, hát... finoman szólva dühtől eltorzult arcát, uh. ott vége is volt a "romantikának". Noémi szép lassan kibotladozott az ajtón, gondosan a földet nézve. Húgom még rám áldozott egy "dögölj meg" típusú pillantást aztán elmentek. Kb. 5 óra múlva jött meg, úgy vágta be a bejárati, meg a szobája ajtaját, hogy zengett a ház.
Másnap. Reggel a szokásosnál is "modorosabb" volt, uh. nem is nagyon erőltettem a beszélgetést, elmentem dolgozni. Aznap nem jött Noémi, furcsálltam is.
Harmadnap, szombat. Éktelen nagy ajtócsapódásra ébredtem fel, és a vékony falnak köszönhetően végighallgattam húgom tombolását Noéminak, aki ezt mégis hogy képzelte, meg stb. Aludni esélytelen volt, hallgatózni nem akartam, szóval felöltöztem, kimentem a ház elé rágyújtani. Épp visszatérőben voltam, amikor az orrom előtt húgom feltépi az ajtót és elrohan. Noémi ott ül az ágyamon, átkarolva a térdét, és szünet nélkül zokog. Leültem, átkaroltam, csitítottam. 5 perc után már beszélő állapotba jutott, és elhüppögte, hogy ez most neki mennyire rossz, meg ő nem ezt akarta, ÉS hogy ő nem akar veszekedni húgommal, hiszen annyira szereti. A szemem kapásból keresztbe szaladt. Ezek... Járnak??? De így már legalább pár dolgot értettem. Gondoltam, kisírja magát a vállamon, utána lenyugszik, és beszélünk. Második tévedés.
Nem is tudom meddig ültünk ott, ő szünet nélkül zokogott, én meg csitítottam. Kulcs csörög, bejárati kinyílik, ott áll húgom, és mivel pont belát a szobámba, meglát minket. A vér kifut az arcából, beront a szobájába, és persze bevágja az ajtót. Noémi persze újra összeomlik, én meg ott ülök két szerelmes nővel egy házban, és hát... mit ne mondjak elég hülye egy helyzet. Ráadásul... Egészen megtetszett Noémi. Nem viccelek. Az túlzás, hogy beleestem, de már nem is volt annyira közömbös. Később Noémi kibontakozott az ölelésből (nem nagyon örültem neki) és átment húgomhoz. Mondom második felvonás üvöltözésből. Erre? nagy csend, és kb 5 perc után... a testi szerelem hangjai!!! Itt szakadt el a cérna, és mentem el egy kocsmába...

Azóta eltelt másfél hét. Húgom két napja megint megtanult köszönni, Noémi ismét naponta itt van, és köszönésen kívül nem nagyon szól hozzám, és gondosan a földet nézi, ha egy helységben vagyunk.
3 alapvető kérdés nem hagy nyugodni.
- Mióta járhatnak ezek? (hozzáteszem, Húgomnak lassan három(!) hete van fiúja egy másik városban, és vele is eléggé intenzív (kösz, vékony fal tervezője) szexuális életet él.)
- Miért csókolt meg Noémi? Kétlem, hogy akar/t tőlem valamit, (bár a viselkedése jelenleg nem ezt bizonyítja) mindenesetre elég sűrűn gondolok Rá.
- Minden nő ilyen hülye???

Kösz, hogy végigszenvedtétek
Csótány