A vascső alkatú fiúval volt először orgazmusom.

Kedves Szakítós blog,

Ebben a pillanatban jutottam arra az elhatározásra, hogy megosszam veletek ritka érdekes storymat... :)
Nos, anno, a kapcsolat kezdetén voltam én 18, ő 23.
Túl egy 4 és fél éves kapcsolaton annyira ki lehettem borulva (így utólag visszagondolva), hogy ráfanyalodtam.
Srácot úgy kell elképzelni, hogy cirka 40 kg-al kevesebb, és 10-15 cm-el alacsonyabb, mint én... No igen...Vascső...Szép pár lehettünk...De az arca és a kedvessége megfogott...mondhatni jókor, jó helyen...
Mindenki tiltakozik, anyu, barátnok, haverok..."Semmi keresnivalótok nincs egymás mellett"
De a fránya rózsaszín szemüveg...Összejöttünk hát...
Nos...Megfogott...A szex tartott mellette, mint később kiderült, ugyanis elég színes szexuális életem ellenére, vele volt először orgazmusom. Na pfff...gondoltam, jó lesz ez nekem egy pár hónapig, amíg nem találok mást...Igen ám, beleszerettem...(vascső...kérlek, légyszi, üssetek agyon).
A kapcsolat 3 és fél évig tartott (néhány hónapig jó lesz,mi?), és egyszer nem mertem tőle megkérdezni, hogy mikor volt a II. világháború, mert féltem, hogy a XVII. századra fogja betájolni...
Tudni kell, én oda vagyok a történelemért, politikáért, sosem vártam volna el, hogy órára pontosan tudja, mint én, de még napra sem...de azért nagyjából évtizedre illik... Ezt az ő esetében inkább nem erőltettem...Gondoltam a szerelem mindent áthidal... (még azt is, ha vki szerint a Fidesz szélső bal...Istenem, mekkora barom vagyok...)
Igen ám...a szerelem elmúlt fél év után...Mondom rendben, nem tudja mikor volt a világháború, de legalább jó az ágyban...
Az élete arról szólt, hogy meló után elmehessen egyet sörözni, billiárdozni, csocsózni a haverokkal. Minden áldott nap...Mert állítása szerint ő megdolgozott ezért, ergo jár neki. Hála Istennek nem éltünk együtt, mert rövidtávon kiraktam volna....Én viszont folyamatosan haladtam A pontokból a B pontokba (meglett a hőn áhított jogsim, felvettek a főiskolára, elvégeztem az első évet, etc...) No ezeknek ő nem tudott örülni...egyre több és több lettem nála...
Képtelen voltam szakítani vele, mert saját bevallásom alapján is társfüggő vagyok...Vascső...megint...Mindegy ki, hogy, miért, de kivárok...Életemben soha senkivel nem szakítottam még...négy félnek mondható félrelépése volt, mert "csak csók"...persze asszisztáltam hozzá... :D Pfff...a telefonszámlát mindvégig én álltam (mert hát flottás vagyok, nekem csak 8 Ft/perc, ergo fizessem csak én, gumit nem használtunk, de a fogamzásgátlót szintén én álltam)...hozzátenném, közel a dupláját kereste, mint én, 8 általánossal, nyelvtudás nélkül...
Aztán hirtelen betoppant egy férfi az életembe, virtuálisan tartottuk a kapcsolatot, várta, hogy le tudjam zárni életem eme csodás fejezetét...nos...egy patkánynak éreztem magam, hogy fájdalmat okozok, de ott hagytam kedves tudatlan párom...
Mai napig bömbölve hív fel a telefonban, sajnálja, hogy nem tudott edig megbecsülni, és ő mostmár látja, és tudja, hogy mennyit érek én, és menjek hozzá feleségül, és mindennél jobban szeret, és ő belehal, és felvágja az ereit inkább...Menjen hozzá, akinek két anyja van, és egy se mostoha...
Lezártam...Boldog vagyok, és büszke...

Üdv,
Cinege