Nem szakítás, hanem egy érthetetlen bizalmatlansági őrület. Nem volt szívünk kihagyni, úgyhogy mondjátok meg a fiúnak mit csinál rosszul, jó?

Mostmár nagyon szeretném tudni, hogy miért hazudik minden nő! Tud itt valaki arra válaszolni, hogy miért nem találni egy őszinte nőt napjainkban? Az elmúlt éveim a hazugságok s megvezetések jegyében teltek.

Harminc múltam, s az utóbbi két kapcsolatom is elhallgatások, őszintétlenségek miatt értek véget. Amikor járni kezdek egy lánnyal, akkor beszámolok a múltamról, őszintén, semmit nem takargatva, a rosszat is elmondom. De ugyanezt elvárom tőle is! Az egyik lány (akibe őrülten beleszerettem) például kellemetlen helyzetbe hozott azzal, hogy egy kollégájáról nem mesélte el, hogy anno mi történt köztük, s én gyanútlanul bratyiztam az illetővel, még egy személyes dolgomat kölcsön is adtam neki egy kiállításra. Ha tudom, hogy nyomult valamikor a barátnőmre, biztos, hogy nem haverkodom vele. Aztán mikor egy érdekes gesztusából rájöttem, hogy itt több volt kettőnél, s néhány kérdésemre ez ki is derült, bevallotta a barátnőm, akkor mondtam, jó, ha most mindent elmesélsz a múltról, ha nem maradnak titkok, akkor, de csakis akkor tudok veled tovább együtt lenni. Azt mondta, mindent tudok, nincs több titok! S erre pár héten belül újabb régi pasi derült ki! Lehetett látni a fickó arcán, mozdulatain, hogy istennőként néz a lányra, s az, hogy még édességet is hozott neki, bizalmas kapcsolatot jelzett. Amikor vallatóra fogtam a barátnőmet, mindent el is mondott. De későn, hiszen ott volt számára az esély. Nem tudtam többé megbízni benne!

Pedig ez a lány volt az első, akire azt mondtam, le tudnám élni vele az életem.
Azóta sem találkoztam olyannal, aki nem terelne, hazudna, homályosítana. Pár példa: Ha megkérdezem, történt-e valamilyen pasis esemény, volt-e valami bepróbálkozó, akkor ha letagadja a szívszerelmem, akkor ez elhallgatás, hazugság! Ami utóbb úgy is kiderül egy elszólás kapcsán. Volt olyan, hogy a munkahely előtt elmenvén láttam, hogy egy férfival beszélget a barátnőm. Felhívtam, hogy egyenesen, őszintén megmondja-e, vagy van valami takargatnivalója? Mondta, hogy most nem tud beszélni, visszahív. Mikor kérdeztem, hogy miért nem volt jó az előbb, akkor azt mondta, hogy a főnöknőjével beszélgetett. S mikor mondtam, hogy láttam, hogy férfi állt mellette, akkor magyarázkodni kezdett, hogy nem emlékszik, épp kivel beszélt abban a pillanatban.

Vagy ha beszélünk telefonon, s közben megszólal a másik telefonja, akkor ha nő, egyből mondja: hív a Jolán, le kell tennem, ha férfi, akkor: jaj, hívnak, mindjárt visszahívlak! S külön rá kell kérdezni, ki volt az.

Minden bepróbálkozóra azt mondja, hogy á dehogy, az a férfi nem akar tőlem semmit! Holott én jobban ismerem a férfiak gondolkodását, ha egy y-kromoszómás azt mondja, de jó ez a pulóver, az azt jelenti, de jó a melled! A férfiban benne van a vadászösztön, a nőt mindig is meg akarja szerezni! Ha egy nő nem viselkedik elzárkózóan, annak az az üzenete: gyere bátran, benne vagyok!

Nekem nem kell olyan nő, aki mindenkivel flörtölészik, csak hogy érezze, jó nő! Otthon lehet csábító démon, de a többi pasival hűvös jéghegy legyen! Én is védem a kapcsolatot minden bepróbálkozóval szemben, elvárhatom ezt a másiktól is. S ha valaki nem teljesen nyílt és őszinte velem, akkor abban nem tudok utána bízni, vele maradni.

Létezik még őszinte nő a korosztályomban?