Ahová csak nyúl a lány, nős pasik mindenütt. Válófélben, szakítófélben, különélve, gyerekkel. Vagy mindezt titkolva, terhes feleséget csalva, csak szimplán félredugva.

Nem ez az első posztom , de a legutóbbi óta eltelt másfél év. Azóta megesett velem néhány tanulságos eset, miközben az igazi  fehérlovas herceget keresem. Summázatot próbálok adni belőle , hogy szakításról szakításra megcsodálhassátok, milyenek is az emberek.

Azt hiszem ez most egy ilyen időszak, mármint, h csak és kizárólag olyan hapsikba futok, akik foglaltak.Ami bosszantóbb ,h egyiket sem én nézem ki magamnak ,hanem fordítva.Aztán közös pont még ,h abszolúte a tartós , hosszú kapcsolat hívei , és valamilyen szempontból a megcsalást tökéletesen legalizálni képesek a saját lelkiismeretük  számára.A legfontosabb közös pont azonban én vagyok , aki valahogy nem tanulok elég gyorsan, és nem veszem észre az árulkodó jeleket , vagy nem kezdek el időben a másik irányba futni...

Konkrét esetek közül vannak nagyobbak és kisebbek.
A legsúlyosabb talán mégis az volt , amikor a külföldi barátom hosszas járás után elkezdte pedzegetni ,h milyen jó lenne egy közös gyerek ,mert szebbet el sem tud képzelni, és hogy milyen jó lenne együtt élni és összeházasodni.Majd hirtelen hetekig csak tőmondatokban volt hajlandó kommunikálni velem, egészen addig , míg valamilyen furmányos módszerrel ki nem derítettem ,h tulajdonképpen házas és két gyereke van.Nem én kezdtem a gyerek témát, nem én vetettem fel a házasodást sem. Viszont nagyon erősnek kellet lennem ,h el tudjam hagyni azonnal és helyette is felnőtt módon tudjak viselkedni.Eltelt majdnem egy év mire kiszerettem belőle. Barátok tudtunk maradni, mert valóban szeretett engem, de nem a jó időben voltunk a megfelelő helyen és mindketten felmértük és idővel elfogadtuk ezt.Szoktunk beszélgetni, de semmi több.Vége van.

Aztán, ott volt a nyár. tele lehetőségekkel , fantasztikus bulikkal és pasikkal mindenfelé.A nyár folyamán két alkalommal fordult elő velem ,h hagytam magam elkísérni a metróig a Margitszigetről.Az elsőnél sajnos csak későn derült ki ,h a fiatalember kissé  komplexusos ,ami a szellemi képességeit illeti.Uh hamar elváltak Útjaink...Számot nem kapott tőlem...
A második esetben  az Úriember még fél óra dumálás után is szimpatikus volt, ölelgetett, de nem csókolt meg.
Gondoltam  is , na itt egy kedves és régimódi példány , igazi kincs, udvarlós fajta lehet.Hagytam magam metróig kísérni , közben dumcsi ,majd számelkérés.Megadtam neki.Biztos voltam a dolgomban.Ezzel a sráccal akarok találkozni ,beszélni , együtt lenni ismerkedni.Vártam...vagy 4 napot.
Aztán valamely közösségi portálon a neve hiányában más infók alapján lenyomoztam.Feleség, gyerek...ami alegundorítóbb ,h fél év alatti csecsemő.
Gondolom unatkozott otthon , és jól estem az egójának.Mielőtt felmerül a kérdés , h megkérdeztem-e h van e csaja: megkérdeztem és letagadta.Sót, elmondta ,h egy 7 éves kapcsolaton van túl ...én  ámulva csak annyit tettem hozzá , hogy az már majdnem egy házasság (igen , ennyire naiv vagyok).Hümmögött , mostmár értem ,h miért.Nem tettem semmit , csak bejelöltem , megvártam ,míg észreveszi, mondjuk nyilván nem jelölt vissza, aztán nem foglalkoztam vele többet.Mindenki a saját kis lelki szemétdombjáért felelős.
A nyár végét egy váratlan egy éjszakás kaland zárta.Az összes közül ezt a fiatalembert sajnálom a leginkább.Ő ugyan házas volt , és gyereke is volt,de az első percben tisztázta ezt , és hozzá tette , h válnak , és évek óta különélnek, a gyereket ,meg 50-50%ban nevelik.Tisztázta az első pillanatban , később sem cáfolt rá semmivel, nem hazudozott.Viszont nagyon messze lakott és egy egy éjszakás kalandra egyikünk sem alapozott párkapcsolatot , így hosszas csetelések után  egy idő elteltével lecsillapodtunk és elfogadtuk ,h túl sok a korlát.Ez abszolút pozitív élményem, és egy netes , ámde korrekt és kedves szakítás, ahol senki nem szívott-szívatott.

És egy friss sztori a végére, ami miatt ismét bosszankodom.A srác jól indított.Elhívott randizni.Ismertük egymást , de nem igazán mélyen.Az első alkalommal ,amikor leültünk egy társaságban dumálni  én egy fél órát sem akartam rászánni, de 5 és fél óra dumcsi lett belőle.Vérpezsdítő volt a társasága.Éppen a megfelelő mértékben rosszfiú és jófiú egyben.Szakmailag és emberileg is a toppon , egy hosszú kapcsolat után.Gondolkodási időt kértem, mert el akartam rendezni pár dolgot (előző pasit végleg leépíteni).Ezenkívül túlságosan nagy lelkesedéssel beszélt az előző nőről aminek nagyon gyanúsnak kellett volna lennie.Vak voltam kicsit .
Szóval félreértette az időkérést és azt hitte van valakim(volt is de nem az akire ő gondolt,  ez hosszú történet), és a csaja időközben visszajött, uh visszafogadta.
De azért engem még megcsókolt , búcsúzásképpen.Majd egy hónapig mosolyszünet volt köztünk , úgy ,h közös projekten dolgoztunk és a főnöke voltam...hát , nem volt egyszerű.Majd  egy közös team megbeszélés , és céges szülinap alkalmával  megint rendesen beszélgetni kezdtünk.Harag nem volt bennem , addigra lecsillapodtam, normálisak voltunk , mígnem  egy óvatlan pillanatban túl közel nem jött.Megcsókolt, és valahogy elszabadultak az indulatok amiket mind a ketten gyűjtögettünk.Elvonultunk egy csendes szobába, és másnap reggelig ki sem jöttünk onnan. Ez volt az első alkalom , h úgy csaltak meg velem valakit , h  tudtam róla.
Maga az éjszaka nagyon jó volt, de a körítéstől felfordul a gyomrom.
Az a srác akire azt hittem, h a maga ura, h a kezében tartja az életét, és minden szempontból korrekt , és felnőtt ember, elvesztette az összes megbecsülésemet ,mint ember egyetlen éjszaka alatt. Kiderült, h a barátnő, akkor mászott vissza az életébe, amikor látta rajta, h egyenesbe jött, miközben neki nincs munkája , és látta rajta ,h új életet kezdene.Most éppen eltartatja magát ezzel a nagyon kedves, ámde fatökű fickóval, aki lelkiismeret furdalásból még vele van , ámde lelkiismeret furdalás nélkül megcsalta velem, és nem gondolt bele  abba sem ,h milyen helyzetbe hoz engem ezzel.És most megint nekem kell lenni a nagy, okos felnőttnek, aki tovább áll és hagyja játszani azokat, akik játszmázni akarnak.

Konklúzió:az ember társas lény, sokszor nem monogám.De nem érdemes másodiknak lenni a sorban, soha nem kifizetődő.Azok akik meg gyávaságból nem mernek továbblépni , vagy kényelmes  kis helyzetükben csalogatják a sokszor nem kevésbé saras másikat, pontosan olyan életet élnek amilyet maguknak csinálnak.Szóval mindenki éljen boldogan, csak ne a másik kárára. Én meg keresek tovább.