Két szerelem: egy két évig tartó tiniszerelem, és egy BKV-n kezdődő, parkolási veszekedéseknél tartó második.

A kép innen

Kedves Szakítós Blog, !

Ez a történet 8 éve történt, most előkerült újra az egyik főszereplő, úgy gondoltam, hogy akkor le is írom.

Nő vagyok (Veronika), most 24 éves, akkori kedvesem (Zsolt) most 25 éves.

Leírok pár előzményt, mert fontos lesz a későbbiekben.

Első komolyabb párkapcsolatunk volt egymással, ami pont 2 évig tartott ( szemétség tudom).

Nagy szerelem, heppinesz, bodottá. Részemről volt 1-2 mellékvágány (semmi komoly, a csókig sem jutottam el senkivel). Egyik ilyen esetet meg is látta Kökin (Kőbánya Kispest), ölelkeztem egy sráccal, nem szép dolog tudom, majd kapok hideget is a kommentekben..

Ő sem volt egy angyal, átvágta a fejem ( nem csalt meg), én meg utólag rájöttem. Ettől kezdve nehezen bíztam meg benne, úgy gondoltam még helyrehozható, de tévedtem.

Aztán utána egy kis veszekedésből lett egy hatalmas vita, pofonvágott…Ezen túl tettem magam, mert én hergeltem és én voltam a hibás, mint utólag kiderült ő a mai napig nem tudta elfelejteni amit tett.

Aztán egy nap, reggel mentem a gimibe, megláttam egy fiút  a BKV-n (Peti, mostanság 28 éves). Első látásra beleszerettem, tudtam, hogy ő kell nekem. Ő is észrevett. Aztán egyszer a lakóhelyünkhöz tartozó buszon is megláttuk egymást, délután mindketten jártuk az utcákat, hátha meglátjuk a másikat.

Aztán Peti miatt szakítottam az akkori kedvesemmel, pont azon a napon, amikor két évesek lettünk volna. Vascső, de nem akartam áltatni. Nagy bátorság kellett hozzá, mert a buszos fiút nem is ismertem, azt sem tudtam kicsoda, de éreztem, hogy együtt leszünk, kellünk egymásnak és imádtam a szeplőit, najó Zsolt is szeplős, de Peti cukibb..:)

Zsolt sírt, majd idegösszeomlást kapott, a szülei jöttek érte, mert nálunk voltunk. Teljesen kikészült.

Peti egy szép tavaszi délelőtt megszólított, miután mindketten leszálltunk a buszról a lakóhelyünktől 10km-re. Kiderül 3 perc sétányira lakunk egymástól!

Petivel a mai napig együtt vagyunk, boldogan, harmóniában élünk a közös lakásunkban, amit egy macskával osztunk meg, a közös céljainkat sorra valósítjuk meg és a jövőbeni elképzeléseinket is tudjuk. Szerencsére egyeznek. :) Sokszor összekapunk a parkoláson, na de nem azért, mert Hajdúpetisen teszi le az autót, hanem mindig messzebb, de lehet én szólok rá késve, hogy Peti, ott egy hely!! Ő meg: Láttam, de oda nem fért volna be az autó. Én meg: de igen. Megnézzük és az esetek 80%-ban tényleg befért volna.. De ez legyen a legkisebb problémánk.

Visszatérve Zsoltra, feltűnt pár hete, felköszöntött a szülinapomon a régebben alakult közösségi portálon. Elkezdtünk beszélgetni, megbeszéltük a problémákat. Ő nem tudta elfelejteni a pofont, amit adott nekem és, hogy ölelkeztem azzal a sráccal. Én pedig, hogy átvágott a palánkon egy olyan dologgal, amit előtte megbeszéltünk és megegyeztünk, végül az ellenkezőjét tette és még hazudott is róla.

Most már tudunk normálisan kommunikálni egymással. Bár szerinte akkor sem zártuk le rendesen a kapcsolatunkat.

 

Tanulság nincs, maximum annyi, hogy hinni kell a megérzésekben és nem elhessegetni!

 

Tescoban Zsolttal nem jártunk, a gumit ő vette a közeli DM-ben ( a dobozokat az ágynemű tartójában őrizgette nagyon sokáig :D) .

Zsolttal közösen pakolunk valamelyik hipermarketben, katona egyikünk sem volt!