A kép innen

Sziasztok!

Íme süldő tinikorom legszégyenletesebb szakítása.

 

Szereplők: Z, 16 éves fiú, és jómagam, szintén 16 éves, enyhén tapasztalatlan fruska.

 

Közös ismerősök révén ismertük egymást, kirándulni is voltunk, de fel sem merült bennem hogy érdekelne. Fél év múlva azonban hirtelen belémcsapott a ménkű vagy nem tudom mi lett (lehet csak lassú a felfogásom...:p) de megtetszett és a jelekből ítélve én is neki. Intenzív flörtölés és smsezgetés után villámgyorsan átment kapcsolatba a dolog, de az átmenet kissé elhúzódott. Elvileg jártunk (utálom ezt a szót), fogta a kezem, de puszit csak az arcomra kaptam. Kezdtek furcsán nézni az emberek és én is, de kitartottam amellett, hogy ez még a huszonegyedik században is a fiú dolga (lenne). Végül beláttam, így nem sokra megyünk, mikor legközelebb találkoztunk megpróbáltam az arcrapusziját máshova iranyítani, de úgy meglepődött, hogy nem igazán jött össze a dolog. De fél óra múlva, miközben vártunk valakire egy lépcsőházban, felvetette hogy újra meg kéne próbalni amit elkezdtem.... Nem volt túl extra, de gondoltam kezdetnek nem rossz.

Mint másnap kiderült, kezdetnek még jó is volt, mivel mikor megleptem a suliban, épp valami irtózatosan büdös chips-el tömte magát, amit elnéztem volna neki, mivel nem tudta hogy jövök, ha nem próbálja a maradékot megosztani velem egy csóknak csúfolt gusztustalan egylet keretén belül.

 

Mindezek ellenére egy rövid ideig jól megvoltunk és büszke voltam ami miatt mások rosszalló pillantásokkal méregettek: Z félig néger volt. De nekem tetszett.

 

Hétvégén házibuli, engem nem akartak engedni, de előadtam egy hegyibeszédet hogy miért nem bíznak meg bennem, amikor nem cigizek (tényleg nem), nem iszok, stb. Meghatódtak, elengedtek. A házibuli egy félig földalatti,régimódi szobában volt, a temető aljában. A társaság az alkalomhoz illően válogatott díszpéldányokból állt, volt ott gubancos hajú, enyhén mámoros fiú, mosómedve sminkű lány, bőrgatyás meghatározhatatlan nemű borivó. Hangulathoz illő metál dübörgött a háttérben. Borozgattunk, én csak keveset ittam, Z-nek viszont megjött a bátorsága és egyre inkább elkalandozott a keze a blúzom alatt. Engem egyre inkább zavart, főleg hogy ezt mindenki szeme láttára csinálta, amit én megalázónak találtam.(nagy hiba)  Amúgy egész jó este volt, legalábbis akkor jól éreztem magam. Kedveltem Z-t, ő azt mondta szeret és mindenképp ki akarta erőszakolni hogy én is mondjam, méghozzá többször (naagyon nagy hiba).

 

Reggel kissé másnaposan mentünk egy tanulmányi versenyre, egy csapatba voltunk de én teljesen hidegen viselkedtem vele. Kijózanodtam minden értelemben. Nem akartam a közelében lenni, irtóztam az érintésétől.

Kedden találkoztunk legközelebb, addig még annyi ideig sem volt kedvem látni amíg szakítok vele. De beláttam, nem kerülgethetem tovább.

Suli után a buszmegállóban várt. Behúzódtunk egy kapualjba. Mondom hogy ez nekem nem megy, stb. Z kétségbeesett. Nem érti.

"Hogy lehet hogy szombaton még szeretem, minden a legnagyobb rendben, nagyon jól vagyunk, és most mégis szakítani akarok???"

Erre jobbat nem volt mit mondjak. Íme egy vérbeli szangvinikus válasza: Az szombaton volt. Ma kedd van.

 

Tanulság: Erőltetni tilos. Zülleni csak mértékkel.