Nem pontosan értem, mi volt a lány gondja azzal, hogy összejött egy kollégájával.
Sziasztok!
Az én történetem nem igazán szakításról szól. Hiszen, ha nem jársz valakivel, akkor szakítani se tudtok. Igazából ez a rövidke kis történet arról szól,hogy nem zárjuk le a történetet soha normálisan. Ott marad minden nyitva és nem értem,hogy akkor most megint mi is van. Azt tudom,hogy nem voltuk, nem vagyunk és nem is leszünk sose együtt, mert Ő nem az én hercegem.
A story röviden és tömören a következő:
Történt egyszer, még 2008 novemberében egy csapatépítő bulin,hogy kicsit sokat ittam Én is meg az egyik kollégám, legyen Arti. Sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól, úgy mint szerelem, karrier és boldog/talan/ság. Hát valahol itt kezdődött a mi kissé furcsa játékunk. Innentől kezdve alig bírtunk leszakadni egymásról. Hülyültünk, szívattuk egymást, évődtünk, néha úgy viselkedtünk,mint az óvodások. Ő meghúzta a hajam Én meg rögtön visszavágtam. Igazából mindenki azt mondta: ”olyanok vagytok,mint a 100 éves házasok” vagy ”mikor jöttök már össze, nem sokáig bírjuk már ezt az évődést”. Nah ekkor tájt beleszeretett az egyik kolléganőbe. Támogattam, próbáltam segíteni, mert Én is hasonló helyzetben voltam, mert akkor ismertem meg a most már exemet. Kissé bizonytalan voltam és az éjszakai, több órás beszélgetéseink alkalmával próbált önbizalmat adni, és Én is meghallgattam a problémáit, fájdalmait. Egyre többet és többet tudtunk meg egymásról. És eljött a nap,amikor összejöttem a sráccal,akit akkor azt hittem szeretek. Megváltoztak a dolgok. Hívott este még mindig,de persze a párom nem örült neki. Egyre kevesebbet beszéltünk, csak a munkahelyi játékaink maradtak meg. Azok jelentették számomra a nap fénypontját. Márciusban céges ottalvós buli. Sokat ittunk, igazából le akart itatni. Ő engem, a másik srác meg a kolléganőmet. Ott voltuk már,hogy elmentünk a benzinkútra pezsgőért és mentünk a fiúkkal az ő szobájukba. Azt hitték majd egyik pár az ő szobájukban, a másik párocska meg a mienkben ”alszik”. Hát nem számoltak egy vendéggel a szobánkban:). Egy másik kolléga bekéredzkedett. Mi idogáltunk a fiúkkal,amikor is megtörtént az első aktív kísérlete,hogy lefektessen. Hát akkorát csalódtam benne. De akkor ügyesen szereltem, hogy nem lehet, ott van Z. Megértette. Fojtattuk kisded játékainkat. Ő minden nap megkérdezte mikor én meg minden nap mondtam soha. Ez így ment szeptemberig, amikor is szakított velem a párom. Az egy érdekes story, majd egyszer leírom. Ő akkor mélyponton volt. Úgy kapartuk fel egymást szépen lassan. Novemberben már olyan lelki állapotban voltam, hogy nagyon ”aggódott értem”. Elmentünk drinkelni és beszélgetni. Sokat segített. Az már kevésbé, hogy leitatott és a lakásán kötöttünk ki. Kicsit elvadultak a dolgok. Igazából olyanok voltunk,mint két kamasz, akik majd megőrülnek egymásért,de nem lépnek tovább egy szinten, mert a játék maga az élvezet. Hát a köztünk lévő haverság vagy jó kapcsolat fontosabb volt számomra így nehezen, de leállítottam. Nem értette miért, de tudom,hogy neki ezek a történetek max egy éjszakára szólnak, semmi több. Én meg nem erre vágytam és most se erre vágyok. Mondtam nem akarom holnap utálni magam, mert azt,hogy őt utálnám azt már megszoktuk, benne van játékban is, de képtelen lettem volna másnap a munkahelyen úgy tenni,mintha semmi se történt volna. Így aludtunk, volna. Mert csörgött az ébresztő, menni kellett dolgozni. Hát még az naposan be is mentünk. Szigorúan külön, mert így is elég gyanúsak voltunk. Az ajtóban egy utolsó csók, ajtó zárul. Történet zárul. Ennyi. Pont. Gondoltam Én. Naiv vagyok! Hát pénteken hajnal 2kor hívás, hogy beszéljük meg. Mondom mit??? Hát,hogy mi volt? Fogalmam nincs mondom,sokat ittunk, nem volt semmi. Akkor minden süti? Igen mondom minden sütii! Szóval annyira rossz volt vele? Mondom nem ezt mondtam, de senki nem érez semmit a másik iránt, Te is ezt mondtad,akkor mi a gond? Elkezdett köcsögösködni, én meg persze visszavágtam. Levágta a telefont. Azért se hívtam vissza. Másnap írtam egy smst, hogy :Helló! Köszi,hogy levágtad a telefont!Magadra vetted,amit mondtam,pedig nem rád voatkozott.1.te nem bántottál,mit mások, hajnal 2kor amúgy se szerencsés felébreszteni engem 2 a pont akkor a végére került a történetnek,amikor becsuktuk az ajtót. Nem is értem mit kell erről még beszélni. Tisztában voltunk mind2en azzal,hogy senki nem érezz semmit. Én ölelésre vágytam te meg unatkoztál. Nah akkor ezt is tisztáztuk.Ja bocs ha bunkó voltam,de nem hittem,hogy ez még szóba kerülhet. Puszcsi lávcsi by marcsi
Nah erre felhívott és bocsánatot kért. Beszélgettünk. Megbeszéltük nem hozzuk fel többet. Aha nem, persze. Megint naiv voltam. Jöttek az utalások, meg mikor találkozunk, meg beszélgessünk, drinkeljünk, stb. Jöttek mentek a kislányok az ágyában, meghallgattam, biztatott, hogy randizzak megint. Hát jó. Persze, ha meg elmentem vkivel, akkor meg jöttek a féltékeny beszólások. Nem értem mit akar ez jelenteni már. Minap is mentem a boltba, Ő jött a munkából és találkozzunk! Jót beszéltünk, Ő ivott Én meg megtanultam, hogy max colat. Ha nem jön a haverja, megint felvitt volna a lakására. És jött a meghívás a szülinapjára. Tegnap volt 25!!! Hát igent mondtam! Ezt se gondoltam végig, de hát ismerem a barátai többségét szóval mit tud tenni ott mindenki előtt? Hát gondoltam semmit, mert ott lesz M. is, akiről tudja Arti is,hogy nagyon bejövök neki. Tévedtem! Már megint! M. elvitt vkit haza. Mi meg táncoltunk, a parfümöm kicsit megbódította. Jöttek a szokásos oltások. Átmentünk máshova. Egy pohár pezsgő után hagytam,hogy lesmároljon. Sőt utána még többre vágytam. Mondta válasszak egy lányt neki és lefekteti, fogadjunk, hogy 20 perc alatt meg lesz. Mondom kicsit gyengíted a lehetőségeidet,hogy itt smárolsz velem, de oké. A tét, ha lefekteti a lányt, akkor utána Én jövök és nincs kibúvó. Mariann mint midig bevállalta. Szerencsére megúsztam:) De egyre jobban beindult. Taxit hívott és a barátaival hazamentünk. Hát én nem akartam már felmenni,de a barátai mondták,hogy még ezt meg ezt meg kell inni. És jött a NEM MERED! Hát azért is!!! De aki,hülye haljon meg! Felmentem ittunk! Ketten maradtunk! ÉS már nem volt megállás! Megint megígérte többet nem beszélünk erről, csak most az egyszer és elfelejtjük. Hát nem bírtam ellen állni. Mondtam az egód mára kap egy kis löketet megint! Hát volt,ami volt, fel akartam öltözni,hogy menjek gyorsan haza, de csak ott maradtam megint reggelig. Összebújva szundi.
Reggel, hát inkább pár órája felpattant a szemem. Basszus, mekkora egy céda vagyok! Folyton azt mondja nekem,hogy céda. Hát most már igaza van. Most már ”MY BITCH”. Hát azért ezt már ne!!! Mint a villám felpattantam és felkaptam a cuccaimat és köd előttem köd utánam! Gyors köszönés és helló. Ajtó csukódik. Ennyi!!! Pont!!!
Ő nyert!!! Én vesztettem! Mind ezt egy hülye mondat miatt! NEM MERED!!! Mindig ezzel a mondattal kezdődik. És mindig az ajtó csukással végződik! Sosem fogjuk ezt normálisan lezárni??? Sosem fogjuk megbeszélni! Ma este már egy másik kislány lesz fent nála és Én eszébe se fogok jutni. Én viszont most még napokig azon fogok rágódni, hogy lehetek ennyire hülye??? Ennyi!!! Pont!!!
Köszi,hogy meghallgattatok!
Puszcsi
Lávcsi
By Marcsi
Az utolsó 100 komment: