A Facebookon el lehet rejteni a kapcsolati státuszt? Nocsak. Jó tudni. (Úgy veszem, hogy ez a szakítás a Social Network című film kapcsán jött elő) (Egyébként: meg ezerszer megmondtuk már, hogy külföldiekkel ne.)

Ő: nálam tíz esztendővel idősebb, külföldi férfi (MPG)

Én: huszonéves, magyar lány (HP, MNK)
Egymás életének részei (IRL megismerkedve, virtuálisan és élőben folytatva): 15 hónapja
Ezalatti szakítások száma: már számon se tartott


A szappanopera befejező része, in medias res (tehát kívülállóknak valószínűleg nem mindenhol követhető, azonban fölöslegesen hosszú lenne összefoglalót tartani az eddigi epizódokról)

November 30-án beszéltük, hogy megvehetem a repjegyeket január 12-ére, hogy együtt tölthessünk nála egy hónapot. Másnap is csevegtünk, amíg szó nélkül le nem lépett. Megnyitottam a Facebookot azzal az bálprofillal (exszépségkirálynő), amellyel egy héttel azelőtt bejelöltem, és amelyet persze visszaigazolt (szokása ugyanis boldog-boldogtalant). Láttam, megbökte a lányt (akkor először; éppen a bejelentésem után – a mellékelt ábra szerint roppant mód megbecsülte a kiutazási szándékom). Mondom, oké, te nem változol, öreg. Tényleges önmagamként bejelentkeztem chatre, ott online volt, kérdeztem, miért nem köszöntél el, azt mondta, most nem tud beszélni, azért jött fel ide, mert itt kell megtárgyalnia egy ügyet, mire én egy „oké, szia” után leléptem. Megfordult a fejemben, hogy nem megyek ki hozzá (elsősorban a bökés miatt, a faképnél hagyást már fel se vettem), ám sajnáltam volna nem kihasználni (egy hónap ingyen szállás, ellátás, idegenvezetés), amivel legalább nem szerencsétlen áldozat lennék, hanem számító dög. Nem azzal volt bajom, amit csinált. Hanem hogy ezt úgy csinálta, hogy közben átverte a fejem – és soha, de soha nem tagadja meg önmagát.

December 3-án azzal a csak úgy magától benyögött, nyilvánvaló hazugsággal, hogy „te vagy az egyetlen”, kiborította a bilim. Oda lyukadtunk ki, hogy nyugodtan lehet őszinte, ha nem én vagyok az egyetlen, a valótlant viszont nem viselem el. Ő természetesen kötötte az ebet a karóhoz, mire mondtam neki, hogy akkor egyetlenségem bizonyítására ezt jelezze Facebookon is (volt már rá példa az ő kezdeményezésére, csak én akkor nem láttam értelmét fent hagyni, miután két hónap elteltével egy hétig nem érezte szükségét a kommunikációnak). Húzódozott, hogy tönkreteszem az üzletét (és nem mennek vissza hozzá nyáron a női turisták fényképezkedni), de végül teljesítette a kérésem, majd hozzátette, hogy most már mindenki látja. Erre azt írtam, rendben, akkor január 12-én megyek, ő pedig megharagudott, hogy én ne zsaroljam, és akkor ne is menjek. Nem fogta fel, hogy a hazudozás esetén állnék el a kiutazástól, nem a kapcsolat kiírása híján. Mindegy, akkor lezártuk azzal, hogy repülök, azonban mérges rám. Zseniális.

Csakhogy itt jött a csavar. A szépségkirálynő (akiről volt is köztünk szó – le sem esett neki, honnan tudhatom, hogy megbökte –, és akiről azt mondta, ő úgyis egy kamu, filmsztár) ugyanis nem látta, hogy kapcsolatban van velem, elrejtette előle. Így tehát, mielőtt felfüggesztettem a hamis adatlapot, azon az álnéven és stílusosan az ő anyanyelvén küldtem neki egy üzenetet: „Szép dolog rejtegetni a barátnőd? Látod, ezért nem bízom benned. Feladlak. Most már azt csinálsz, amit akarsz.”

Ezután 6-án volt először online (ahol most lakik, nincs net), rám is írt – tratatatam – egy kérdőjelet. Nagy nehezen megvilágítottam neki, hogy én üzentem a szépségkirálynőként. Bevallotta, hogy igen, elrejtette pár lány elől a kapcsolatunkat, és akkor mi van? Ő nem beszél róla, hanem csinálja. Én pedig, magyarázva az egyértelműt, kifejtettem, ez pusztán annyit jelent, hogy nem én vagyok az egyetlen, nem akarja, hogy mások lássák, esetleg van valakije, nem vesz komolyan, nem volt velem őszinte, szórakozott. Elköszöntem, kijelentkeztem.

Azonnaliként ezt hagyta: „Szóval most mi történt? Azt mondtad, csak velem akarsz lenni, semmi sem érdekel. Akkor értem, szakítunk. Lehet, hogy megint hibáztam, mindig veszítek. Te jó ember vagy, én talán rossz. Sajnálom. Szia”


Tesco-ban nem, más bevásárlóközpontban megfordultunk, emlékeim szerint én pakoltam, ő fizetett, gumi rendelkezésünkre állt, csak mellőztük (-te), volt katona.

A kommenteket a magam érdekében inkább nem olvasom. :)