Ahányszor erre a mondtara gondolok, mindig mosolygok. Szerintem zseniális volt abban a helyzetben.
 
 
Sziasztok,
 
Rendszeres olvasója vagyok a blognak, majd talán én is írok egyszer valami jó sztorit.
 
Most csak egy mondatot osztanék meg veletek, amin ahányszor eszembe jut,mindig  mosolygok. :)
 
Szóval, nem jártuk a sráccal, csak flörtöltünk, leveleztünk, megbeszéltük, hogy együtt alszunk. Én pont egy szakítás után, kissé "meghülyülve"  tengettem napjaimat. Az együtt alvás nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük. A lényeg, hogy másnap levélben boncolgattam a miérteket. Valami olyasmit írhattam, hogy aki akkora láncokkal kötözi le magát, mint én, nem tud olyan egyszerűen kitörni.
 
Na erre jött az ominózus válasz:
 
"Nem vagyok se lakatos, se kovács."
 
Ahányszor erre a mondtara gondolok, mindig mosolygok. Szerintem zseniális volt abban a helyzetben:) Még ha rosszul is alakult a történet, nevetek, ha Rá gondolok.
 
 
Ha tetszik, tegyétek ki bátran:)