Rólam tudni kell, hogy egy küzdősportban jeleskedtem (országos 3.) és 160 cm alacsony vagyok és 47 kg.

 A kép innen

Kedves Szakítós!

Az eddigi egyik legdurvább szakításomat szeretném veletek megosztani.


A fiú, nevezzük Bélának, most 24 éves, én, Niki, pedig 22 vagyok. Mindketten ugyanazon a főiskolán tanulunk, itt is ismerkedtünk meg. Másfél évig rendben működött minden - nagyjából együtt éltünk a kollégiumban, mindent együtt csináltunk - addig amíg be nem jelentettem neki, hogy a Balaton mellett találtam csak megfelelő nyári munkát.
Ez a település útba esett neki, ha vonattal ment haza a fősuliról, mégis a nyár folyamán kétszer látogatott csak meg, pedig minden lehetősége adott volt. Ezt megelégelve szóvá tettem neki a dolgot és választás elé állítottam, hogy döntse el mennyire vagyok fontos neki.
Könyörgött, hogy ne hagyjam el és következő évben is egy kollégiumba költözzünk, hogy együtt lehessünk. Engedtem a kérésének.
Következő év elején, úgy tűnt rendbe jöttek a dolgok, de rá kellett jönnöm, hogy mégsem. Én vasárnaponként jártam vissza a koleszba otthonról, de közbejött 1-2 dolog és úgy volt, hogy csak hétfőn tudok visszamenni. Szóltam barátomnak, hogy csak hétfőn hajnalban megyek vissza. Este jött egy lehetőség, hogy mégis vissza tudok menni, gondoltam meglepem barátomat.
Boldogan mentem fel koleszba egyik ismerősömmel, Gáborral, és nyitottam be Bélához, akit egy ismerős lánnyal, Rozival találtam az ágyban.
Első és egyetlen reakciója Bélának:
- Baszd meg ez a Niki!
Azonnal odarohantam az ágyhoz és ököllel próbáltam szétütni Béla fejét, aki magára rántotta pajzsként Rozit. Akkor már nem számított, hogy kit is ütök igazán. Közben Gábor és Béla szobatársa próbáltak megfékezni, hogy hagyjam abba, de ez nem sikerült. Majd mikor meguntam sarkon fordultam és kisétáltam a szobából.

Rólam tudni kell, hogy egy küzdősportban jeleskedtem (országos 3.) és 160 cm alacsony vagyok és 47 kg.
Béla adatai: 180 cm, 90 kg

A történet befejezéseként tudni kell, hogy én aznap a történtek után éltem át életem második részegségét, mikor sikerült teleportálnom is.
Haverjaim akikkel ittam visszavittek koliba lefektettek, majd felkeltem, hogy rosszul vagyok, ezek után történt az említett képszakadás, mi után a földön fekve tértem magamhoz az addigra már ex-em szobájában. Megijedtem, kirohantam, ők pedig ordítottak:
- Kapjátok el!
Visszaérve a szobába rosszul lettem, ezért kimásztam az ablakhoz, amiről Béla azt hite, öngyilkos akarok lenni, mert persze a történtek után még ő akart megvigasztalni. Felhívta anyámat, aki kiröhögte, majd kedves blokktársam 3 órás vita után elküldte Bélát a halálba. Másnap sebekkel, zúzódásokkal ébredtem neki köszönhetően, mert visszarántott az ablakból, anélkül, hogy felmérte volna a helyzetet, hogy mi is a bajom.

Ezek után csodálkozik, hogy nem veszem emberszámba.
Mindez októberben történt, most március van és még mindig próbálja velem felvenni a kapcsolatot, pedig Rozival lakik együtt. Ez teljesen esélytelen, csak ő nem tudja, pedig abból észrevehetné, hogy fel sem tűnik a jelenléte, még ha egy szobában tartózkodunk is.

Várom a véleményeket.
Niki