Én: miben? Hát pólóban, mindig abban szoktam, baj? D: Nem dehogyis...exem már rögtön első alkalommal mikor itt aludt meztelenül tette.

Nézd meg a szakítós.hu-t belülről!

 

Kedves Szakítósok! Már egy és fél éve követlek titeket, és nagyon szeretek ide feljárni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer is kiírom ide akár egy történetemet is, de aztán amikor egész nap olvasgattam a sok megdöbbentő szakítós történetet, kedvet kaptam hozzá. Talán nem ez a legfájdalmasabb történetem, és tán van ennél drámaibb szakítás, én mégis ezt szeretném veletek megosztani, mint egy demonstrálni, hogy igen...mekkorát lehet csalódni egy olyan valakiben, akiről azt hiszed ő az utolsó aki cserben hagyna. Történetünk pontosan egy évvel ezelőtt, tavaly tavasszal esett meg.Én akkor 17, D is , alig egy hónappal idősebb nálam. Ez annyira nem tetszett. Tudni illik, nem nagyon szeretek egykorúval kezdeni, mert ilyen idősen gyerekesek, és nem épp a fejükkel gondolkodnak.De hát már egy éve egyedül voltam, mint érzelmileg, mint lelkileg teljesen összetörve, az előző kapcsolatom , ami mellesleg az első kapcsolatom is volt, nem végződött a legjobban, mondhatni nagyon csúnyán megégettem magam. Ő egy népszerű közösségi oldalon írt rám, az elején nem nagyon foglalkoztam vele, de aztán megtetszett, titokzatos, rendkívül intelligens, külsőre is megfelelt, és tud értékelni egy lányt- legalábbis így tűnt, mert mesélte, hogy az előző barátnője , akit nagyon szeretett sajnos eltávozott közülünk egy évvel ezelőtt, mert beteg volt. Előjött bennem az együttérzés, próbáltam figyelmesen beszélgetni vele. Ő is az volt, nagyon kedves, javítgatott valamicskét az önbizalmamon is. Igen ám, de nem elég, hogy neten ismertem meg, ami már önmagában is vascső, ráadásul én Pest megyei is voltam, 40 percre lakom a fővárostól, ő Kecskeméti. De mégiscsak ment a duma msn, jól elbeszélgetünk, kedves aranyos, megért, elfogad, talán feltudnék rá nézni, szeretném, a lehetősége annak, hogy valaki végre szeret, mellettem van, és talán össze ragasztja a még mindig kettétört szívemet teljesen magával ragadott. Rózsaszín köd...igen tudom. Barátnőm kivan akadva, közelebbit nem találtál? gyanús neki a srác( későbbiekben feszegetem miért is gondolta ezt), hagyjam a fenébe. - de hát a tiltott gyümölcs mindig jobban érdekli az embert, semmint , hogy az eszére hallgasson. Eljött a nagy találkozás ideje, tökéletes, napsütéses Szombat reggel. Úgy volt, hogy leutazom hozzá, ugyanis, Ő nem, Ő nem jön úgy fel, hogy nem aludhat nálunk, mondom neki, elmegyünk itt valahol sétálni, mutatok neki helyeket Pesten, beülünk valahova egy teára, Margit sziget mi egyéb. Neeem, hogyan is gondolom én ezt, ő így nem, ő nem, mert neki ember undora van, gyűlöli a tömeget. Na most, én nem szerettem volna, hogyha még nálunk alszik, pláne első találkozónál, és akkor a család kérdése, mit szólnak hozzá. Így mentem én, mondván, én képes vagyok emberek közé menni a találkozó érdekében:) Tehát még mindig a tökéletes Szombat délelőttnél vagyunk - D egyszer csak eltűnik. Telefonja kivan kapcsolva, msn-en nincs fent, sms-re nem válaszol...a vonatom pedig elindul, nélkülem. Majd délután feljön msn-re, ne haragudjak, de ő azt hitte, nem akarok lemenni, és, hogy mit szólnék a jövőhéthez? Viszonylag könnyen visszanyerte a bizalmam, úgy gondoltam adok ennek még egy esélyt, ugyanis egyszer még az msn-es nagy beszélgetéseink idején megbántottam, és jó egy hónapig nem is beszéltünk, majd én kértem tőle bocsánatot, és vettem fel vele újra a kapcsolatot. Ő is adott számomra még egyet. Oké, megbeszéltük tehát, hogy a következő hétvége már biztos. Így is lett, tökéletes Szombat reggel ismét, a vonatom újra elindul, méghozzá velem együtt. Közel 2 óra alatt ott is vagyok. Izgulok, vajon milyen lesz élőben, akit ennyire szépnek találtam belsőleg. Leszállok a vonatról, ott áll a peronon, nálam egy fejjel magasabb, fekete félhosszú hajú, egyszerű öltözékű, vékonyka fiú. Közelebb léptem, köszöntünk egymásnak, a bőre meglehetősen száraz, fakó, sebes. Mint kiderült szív beteg, a sok gyógyszertől kikészült a szervezete, magán tanuló emiatt, és rengeteget van otthon egyedül, a család többi tagja dolgozik, tesója nappali tagozatra jár. Tehát D meglehetősen remete életmódot élt.Tehát így külsőre nem azt kaptam amit vártam, de amikor leültünk beszélgetni náluk( ugyanis még mindig nem akart a tömegben maradni), feledtette ezt velem, tökéletes modorral rendelkezett, jól elbeszélgettünk. Különlegesnek találtam őt. Végig beszélgettük a napot, eljött az este, és haza szerettem volna menni, mondván ez így elsőre elég lesz a számomra. Erre ő bambi szemekkel, kérlel, ne hagyjam egyedül, maradjak hétvégére, Vasárnap majd hazamegyek, addig is többet tudunk beszélgetni, az édesanyjáéknak nem lenne gond, és ha szeretném ő kint alszik a kanapén. Hát nem tudtam ellenállni ennek a kérlelésnek- maradtam hát. Szülei kedvesek velem, már D barátnőjeként tartanak számon szinte, tesója is aranyos, vele pedig csodás beszélgetni, istenem végre egy normális fiú. Majd Vasárnap este indulásom előtt összejövünk- megcsókol. Majd indulok haza, otthon msn-en vár, sms-ek, ő imád, jobb kedvet okozok neki, én pedig örülök ennek:) Következő hétvégén megint én megyek le hozzájuk, természetesen ott töltöm a hétvégét. Nem csinálunk semmi különöset, filmeket nézünk, majd beszélgetünk újfent, szóba kerül a szex. Én mondom neki, hogy nekem ez nem olyan könnyű az előző kapcsolatom miatt ugyanis ezen a téren jártam meg a legjobban azzal a fiúval, és amúgy is nekem kell egy bizonyos idő amíg elakarok jutni egy fiúval arra a szintre, ismerjük meg egymást, tehát szeretek várni vele egy kis ideig. Ő ezt megérti, ne is mondjam, neki is nehézségei vannak ezzel kapcsolatban, főleg, mert az előző barátnője etc. És, hogy előttem volt még egy rövidebb kapcsolata karácsony tájt, és, hogy az a lány szinte rá vetette magát, és örül, hogy én különb vagyok, jaj mennyire örül, hogy megtalált, majd ő vigyáz rám. Efféle mesterkélt mondatok hagyták el az ajkait az elkövetkezendő úgy másfél órában, az én naiv felfogásom pedig csak úgy itta a szavait. Míg hirtelen ő volt a legtökéletesebb pasi a világon, már már Edward Cullen-nel vetekedett jólneveltség területén:D Tehát így teltek a napok, hetek, összesen egy hónapot töltöttünk csak együtt, bár már azt is bánom, hogy ennyi időt "együtt" töltöttünk. Mindig alig várta, hogy lemenjek, alig akart elengedni, volt, hogy sulit is halasztottam miatta, igaz csak egy napot.De annyit sem lett volna szabad. Eljött a húsvét, négy napos hétvége, húsvéti ebéd a nagyszülőknél, ott lesz az egész család, gyere el! HOPPÁ. Nemet akartam mondani, mondván nem gondolja, hogy egy hónap után az egész családját meg kéne ismernem, főleg úgy, hogy ő még az anyámat sem látta sose:D Plusz úgy gondoltam ünnep napon nem akarom őket zavarni. De ő szeretné, nem zavarok, menjek szépen kér rá. Vonakodtam de belementem , öröm az ürömben, hogy azt gondoltam ha már be akar mutatni a nagy családnak, akkor biztosan sokat jelenthetek neki.Mellesleg minthogy mindig én utaztam , a jegyemet is magamnak álltam, minden hétvégén 3 ezer ft, nem nagy pénz, de a sok kicsi sokra megy, és én magamnak álltam, egyszer pótolta ki nekem 900 ft-al, mert nem maradt nálam elég a vissza útra..... Na de örültem végső soron annak , hogy végre megyünk valahová- tudni illik a hétvégéken semmit nem csináltunk. Ültünk a szobájában, filmeket néztünk, de nem vitt el sehova. Csak egyszer a közeli szabad idő parkba. Ja és egyszer rábeszéltem, vigyük le mi a tesója helyett a kutyát sétáltatni- már nem bírtam tovább bent ülni. Nevetni sem tudtam vele igazán, ha valami viccet ellőttem azon rendszerint csak én nevettem, ő bámult előre fa arcal, de ő sem mondott egyetlen poént sem amin legalább ő nevetett volna akkor külön...De hát lelkizni eltudtam vele, nem mindenki lehet humorzsák, gondoltam magamban, elfogadom olyannak amilyen. Itt volt hát a rettegett hétvége, ugyanis a kis szűk családi kör előtt is igen zárkózott voltam, nem mertem sokat szólalni, nemhogy egy egész nagycsalád előtt, nagyszülőkkel, nagybácsikkal, rokonokkal. Hmmmm. Leérkeztem hát, nyugodt napos, Szombat délután. Igen délután, mert lekéstem a vonatom délelőtt, felakarom hívni, hogy késni fogok, erre a telefonja ki van kapcsolva! Wtf? Oké nincs ez még lefutva morfondírozok magamban , lemegyek hát a következővel, ami egy óra múlva indult, talán addigra be lesz kapcsolva, hátha csak lemerült , nem vette észre... Ülök a vonaton, egy órával később, fél órával a megérkezés előtt, jön egy durva hangvételű sms, derült égből villám csapás, mit képzelek én magamról, nem divat a telefon, és, hogy tudod mit akkor már ne is gyere...épp, hogy csak a b+ hiányzott a végéről.Na itt már rám jött a szorongás, mi lesz most, sosem beszélt így velem, nemhogy ilyet írjon. Leszálltam a vonatról sehol senki, felhívtam hát, igen ám de a saját telefonja még mindig ki volt kapcsolva- az apja telefonján értem el. Megint csak wtf? Oké lejönnek értem kocsival, üdvözlés gyanánt veszekszik velem, mit képzelek magamról, hogy lekésem a vonatot, ő nem fog ide óránként lejárogatni. Említem neki , hogy ki van kapcsolva a telefonja, válasz: Igen tudom, már tegnap lemerült. És megint csak WTF? Na jó lenyugszik, este fele járunk, lemegyünk a tóhoz, vizi pipázunk, jó hangulat, bár hallgatag... Beszélgetünk, irány haza, megjelenik az apja a házuk előtt, és látom,köszönünk neki, és látom, hogy az ő panel tömbjükkel szembeni panelbe megy be. Megkérdezem, hogy hová megy? Válasz haza. Ami azért is érdekes, mert ő nekem azt adta be, hogy az apja amerikai és kint is él, és csak néha jön haza, de nem él itt. Én pedig el is hittem, mert nekem teljes , hivatalos neveként egy amerikai nevet adott meg. úgy volt fent közösségi oldalon is, mutatott egyszer web cam-ba egy hivatalosnak KINÉZŐ papírt amire tényleg az a név volt ráírva, és a címére kiküldve. Így hát elhittem....Na most mint egy hónap múlva kiderült...nem is az volt a neve! A nevét sem tudtam ezidáig! Csak egy kamu nevet. És a családjától sem tudtam meg semmit róla, mert nem voltak túl sokszor otthon, ha meg igen, akkor sem beszélgettem velük ilyenről, illetve ennyit sem. Így most lebukott, de nem zavartata magát, sőt, meglepődött azon, hogy én miért teszem?! Oké elindultunk a nagy családi ebédre, nagyszülei aranyosak, én persze totális nagy zavarba, bénázok előttük, elbotlok a küszöbben, pirulok emiatt, de mégis csak megkedvelnek, mondván aranyos lány vagyok. Ő tudja, hogy milyen nehéz ez nekem, új környezet, új emberek, de mégiscsak egyedül hagy! Eltűnik a házba kitudja hova, engem meg egyedül hagy egy szobában, és ott is maradtam egyedül több mint egy órán át. Fogtam hát egy széket és leültem rá, majd gondoltam legalább van időm átgondolni a napok eseményeit....:D Egyszer csak hallom, hogy a nagymama kiabál neki, hogy keressen meg, és hol vagyok. Lent volt az egész családdal, engem ,meg ott hagyott, mint egy lekoptatásként! Kelletlenül feljött, és odaszólt, hogy le kéne jönni. És otthagyott!Se egy puszi, sem az, hogy megfogja a kezem...gyere le, és kész. Right, lemegyek, leülök mellé, ekkor már nagyon ideges voltam, hallgatott, mintha két idegen ülne egymás mellett.Hazafele menet szintén nagy csend...hozzám sem szól. Kezdek gyanakodni. Csak nem értetem az egészet, semmilyen logikus magyarázatot nem találtam a viselkedésére. Vissza értünk hozzájuk, megint aranyos, kenyérre lehet kenni, mint a vajat, puszik, ölelések, és átnyújt egy szerelmes verset amit csak nekem írt, és én ihlettem. A gyanúm elszállt, rögtön átvette a helyét, a gondolat, hogy milyen buta is vagyok, hogy ezt gondoltam. Fekszünk le aludni ( ugyanis ez idő alatt nem történt köztünk szex, nem is vettem észre, hogy akarná még ő is, nem jelezte sehogy sem, sőt mesélte az exét, aki előttem volt, aki rá vetette magát, hogy amikor először találkoztak már lefeküdt vele, és, hogy jujj milyen könnyű vérű cafka volt, egy szó mint száz, lenézően adta elő nekem) feltűnik, hogy csak alsó nadrágban aludt.Én egy pólóban aludtam mindig, és sosem volt ez számára probléma, nem is említette, hogy másban kellene. És ekkor hangzott el az a párbeszéd közöttünk amin már csak nevetek, de akkor igencsak meglepett : D: Te miben alszol? (meglepetten rám néz) Én: miben? Hát pólóban, mindig abban szoktam. D: Mindig pólóban alszol? Én: Igen. De miért baj? D: Nem dehogyis...exem már rögtön első alkalommal mikor itt aludt meztelenül tette. Én: Őőő...hát nem nagyon zavartatta magát akkor, így első alkalommal, főleg, hogy itt volt a családod is. (itt elnevettem magam) D: Nem! ő tette jól...nem volt mit szégyelnie! ( ezt így halál komolyan) Én: Hát nekem sincs mit szégyelnem, de akkor sem fogom levenni a pólómat! D. Nem is azért mondtam, hogy le vedd. Én: Ha azért mondod akkor sem vettem volna le:) Félre értés ne essék, nem kínozni akartam, hogy nincs szex ésatöbbi, de egy hónapja jöttünk össze, abban az egy hónapban csak hétvégente találkoztunk vagyis 4 alkalommal! És amúgy is, neki "nehézségei vannak ezen a téren" Kezdett derengeni, hogy mennyire...reggel felkelünk, fogja magát leül a gép elé, ás gamel , nem érdekli mit csinálok, bunkó módon abba sem hagyja, miután a tesója rászól utána sem, majd megkérdeztem tőle, esetleg zavarom? Mert akkor haza is mehetek:) Kéretlen, kelletlen abbahagyta, egy óra múlva, megint elő a bájos maszkot, ő a világ legkedvesebb pasija, mutatja a telefonját, én vagyok a háttérkép, ugyanúgy a számítógépen is , majd bepróbálkozik, leakar fektetni, én kedvesen, vissza utasítom, mondván, hogy nem úgy viselkedett éppen az imént mintha annyira fontos lennék még neki, és, hogy ezzel még várjunk. D megint hozza a formáját, megkérdezi tőlem, hogyan is gondoltam én ilyet? Hiszen én is tudom, hogy ő neki nehézségei vannak, és hogy neki esze ágában sem volt, és, hogy merek egyáltalán ilyet feltételezni róla, ilyen rövid idő alatt! oké eltelt a 4 napos látogatás, jöttem haza. Haza érek, tanulok mint az állat, mert miatta nem tudtam azt sem. Se egy sms, hogy jól vagyok-e, rendben hazaértem-e, msn-en nincs fent. Így telik el két nap...msn -en fent van néha ugyan, de nekem kell ráírni, alig ír vissza, szinte semmit, úgy ír nekem, mintha a haverja lennék, és pluszban a személyes üzenete arról szól, hogy az eltemetett barátnőjét akarja, és, hogy miért nincs itt vele?! oké, megmondtam neki, hogyha nem akar engem, mert még nem tudja esetleg feldolgozni a barátnőjét, mondja meg, megfogom érteni. De ő nem, ez nincsen így, mit képzelek....én nagyon fontos vagyok neki. Közben ránéztem a profiljára a közösségi oldalon ahol megismertem... és előszeretettel írogatott más csajoknak a falára:) oké, de azért normálisan ír, egy kerek órán át! Másnap eltűnik. Van msn-en, de nem ír vissza az istenért sem. Felhívom: Megkérdezem tőle, mire véljem most ezt, és hogy mikor találkozunk...merthogy már azóta újra eljött a hétvége, ráadásul úgy volt, hogy ezen a héten ő jön hozzám. Azt válaszolja, nem tudja, sőt azt sem tudja mikor fogunk legközelebb találkozni! Másnap már msn-en sem volt. gondoltam, hogy letiltott, és, hogy igazoljam feltevésem, csináltam egy kamu msn címet, és felvettem rá. És LÁM, fent volt. Épen és egészségesen. Gondoltam, hogy na most felhívom, és kérdőre vonom. Felhívom, természetesen rejtett számon, ezt persze felveszi. Megkérdezem tőle, aranyosan kedvesen, hogy feltudna jönni msn-re? És, hogy mit csinál? A válasza az volt, hogy most ébresztettem fel, és, hogy azonnal jön. Gyorsan feloldotta a tiltást, és feljött. Persze nem tudta, hogy én tudom, feloldotta. Bevallom , kicsit mulatságos volt azt hallgatni, hogy milyen szánalmasan hazudozik, miközben én már tudtam az egészről:) Feljött, megkérdeztem, hogy találkozunk-e élőben, ugyanis beszélni szeretnék vele ( nem akartam msn-en szakítani) Nem, ne találkozzunk úgy is tudja mit akarok, szakítsak hát. Kiprovokálta hát a szakítást, elmondtam az érveim, plusz megkérdeztem tőle néhány dolgot,hogy mit miért csinált, valamint megkérdeztem tőle miért? Miért nem mondta, hogy neki hiányzik a testiség, biztosan megoldjuk, valamint próbáltam így rájönni mit miért tett. És, hogy ne próbálja nekem beadni, hogy nem tudta feldolgozni a szerencsétlenül járt barátnőjét, mikor már most csajozik újra. Mert, hogy még mindig adta az ártatlant. Mikor az érveim sora vége szakadt, csak annyi volt a válasza az egészre, hogy: "Belőled csak a harag és a kilátástalanság szól :) " Na itt néztem a legnagyobbat, azzal megszakítottam vele mindennemű kapcsolatot:) A nála maradt cuccaimat nem volt hajlandó vissza adni, postán sem küldte el őket, hiába ígérte meg. Tanulság? Neten nem ismerkedünk, a távkapcsolat pedig nem nyerő ötlet, még mostanában sem... Tescóban nem voltunk, gumit nem vett senki (mivel szükség sem volt rá), katona pedig értelem szerűen nem volt:)