Azt írta, fáradt, és érzi, hogy szakítani fogok vele, és semmi kedve úgy eljönni a randira, hogy tudja: utoljára lát.

Nézd meg belülről a szakítós.hu-t!

Sziasztok! Az én történetem rendhagyó, mert a szakítás tulajdonképpen... hm... meg sem esett. És mégis. Történt ugyanis, hogy úgy öt éve összejöttem egy sráccal. Egy internetes párkereső oldalon ismerkedtünk meg, találkozgattunk, minden szépen alakult. Visszagondolva egyértelmű, hogy voltak bizonyos jelek, melyeket ha felismerek, talán előbb húzok nyúlcipőt. Persze utólag könnyen okos az ember! Szóval feltűnt, hogy ritkán találkozunk. A munkájára fogta, ami nekem akkor épp nem volt, szóval időmilliomos voltam, kisebbségi komplexussal. Kapaszkodtam belé. A konkrétumokra szorítkozva: öt hónapig jártunk. Ezalatt általában hetente egyszer, de megesett, hogy csak kéthetente volt rám egy délutánja. Közben 2-3 naponta egy sms vagy telefon, amiben közölte, mennyire szeret, és azért dolgozik ennyit, hogy vehessünk egy házat mindenféle hitel nélkül. Amikor rákérdeztem, hogy mégis mikor lesz ennek foganatja, azt felelte, úgy kb 2 év múlva. Átgondoltam a dolgot, és írtam neki egy e-mailt, hogy ha így haladunk, két év múlva sem tudunk majd többet egymásról, mint most. Megveszi a házat, beköltözünk, és kiderül, hogy képtelenek vagyunk együtt élni. Vagy én három gyereket akarok ő meg aranyhalakat... Kértem, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Majdnem három hétig (!!!) húzta, halasztotta a találkát, míg végül ráállt. Az elsőre nem jött el, azt mondta, elaludt. A másodikat pár nappal későbbre terveztük be. Fél órával a megbeszélt időpont előtt kaptam egy smst. Azt írta, fáradt, és érzi, hogy szakítani fogok vele, és semmi kedve úgy eljönni a randira, hogy tudja: utoljára lát. Halkan jegyzem meg, már legalább húsz perce zötyögtem a buszon akkor, és ő ezt pontosan tudta. Leszálltam, átsétáltam a szemközti megállóba, és valamiért azt éreztem: nem érdekel. Milyen kapcsolat ez? Majdnem egy hónapja nem láttam. Nem is törte magát, hogy valahogy élővé tegye: se sms, se telefon, se e-mail. Nem alakult ki semmiféle kötődés. A gyanúm az, hogy én lehettem Egyeske. Vagy Ketteske... esetleg Hármaska. Hazafelé válaszoltam neki, és az volt az utolsó alkalom, hogy hallott felőlem: "Esélyünk se volt." Jött még néhány sms, meg e-mail, hogy hiányzom neki... hogyhogy? Találkoztunk vagy 8-10 alkalommal, lefeküdtünk egymással kétszer (és még csak élvezni sem tudtam) ezalatt az 5 hónap alatt. Nem nevezném intenzívnek. Az a délután hiányzott neki, amit 8-10 naponta együtt töltöttünk? Áááá... Nem túl hihető. Ez tehát egy sosem volt kapcsolat meg nem történt szakításának krónikája. Ma már csak nevetek magamon. Remélem, Ti is! Üdv! S.