Elkezdte hívogatni egy kollégája. Reggelente.

Sziasztok! Nem tipikus szakítással zárult a jól elbaltázott házasságom két éve. A nejemet új munkahelyre vették fel. Élvezte, több pénzzel járt. Érdekes meló volt, sokat mesélt róla. Meg a kollégáiról is. Aztán azt vettem észre, egyre korábban jár be, és egyre később jön haza. Sőt, néha hétvégén is be kellett ugrania pár órára. És már nem mesélt a benti dolgairól. Ez ment kb. két hónapig, és a második hónapban valahogy elmaradt a szex. Azt mondta fáradt, mert sokat dolgozik. A harmadik hónaptól pedig elkezdte hívogatni egy kollégája. Reggelente. Sokszor ébredtünk a telefoncsörgésre, és amikor már nagyon elegem volt, rákérdeztem: "Miért hívogat téged ilyenkor XY?" A válasz olyan egyszerű és fájdalmas volt, hogy beleszédültem: "Mert terhes vagyok tőle, de nem akarja a gyereket. Felneveljük?" Hát, leültem. Ha akkor nem tesz hozzá még egy fél mondatot, talán be is vállalom a gyereket, de a csúnya válást ez a pár szó indította el: "Végülis el tudnálak viselni." A lakást meghagytam neki, de a kölyköt nem sikerült a nyakamba varrnia. A kolléga meg szépen élte tovább a legényéletét, nem kellett neki se a gyerek, se a nejem. Nem kívánom másnak...