Fiú: De mondtam, hogy szeretlek, nem? Lány: De azt nem, hogy jobban, mint eddig akárkit!

 A kép innen

Sziasztok! A minap a buszmegállóban ácsorogva hallgattam végig két tini cívódását, kvázi szakítását. És lássatok csodát, sikerült tanulnom az esetből! Lány: Sose mondtad, hogy jobban szeretsz, mint a régebbieket! Fiú: De mondtam, hogy szeretlek, nem? Lány: De azt nem, hogy jobban, mint eddig akárkit! Fiú: Ezen problémázol? Szeretlek. Lány: Nem ezt akartam hallani, no csá! És otthagyta a srácot. Jót mosolyogtam, milyen hisztis kis liba. Aztán arra gondoltam, hogy ő talán nem, de az én barátnőm (2 év boldogság) mindenképpen megérdemli, hogy hallja ezeket a szavakat. Este hazamentem, és elmondtam neki, hogy ő az egyetlen, és én mást soha így nem szerettem. Ok, ok, ok, tudom, csöpög, de így érzem és kész. És életem párja kivirult, meghatódott. Úgy látszik, szüksége volt erre a vallomásra. Szerintem minden nőnek tudnia kell. Nem csak azt, hogy így szeretlek meg úgy szeretlek, hanem azt is, hogy csak ő van, és ilyen még sose volt. Azóta is azon vihogok, hogy két kiskamasz kellett ehhez a felismeréshez: tényleg nem szerettem még soha senkit ennyire. Na lám, mások hibájából is okulhat az ember gyereke, még ha azok tulajdonképpen az ő esetükben nem is hibák, csak túlzott elvárások! Uraim, mondjátok el, ha van kinek...