Egy ember, ha már van párja, ne találkozgasson az exével, az sosem jó. Legalábbis szerintem.

Sziasztok. Hát nagyon sokáig gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a történetet, mert elég egyedi, és az illetők könnyen magukra ismerhetnek. De úgy döntöttem: megteszem, más is tanuljon belőle. Történt egyszer, még pár éve, hogy összejöttem egy sráccal. Egymástól 70 kilométerre laktunk, így ez ilyen távkapcsolat-szerűség volt. Albérletbe lakott, és még mielőtt először ott töltöttem volna a hétvégét, előre szólt, hogy évekig együtt volt egy lánnyal, szóval ne ijedjek meg, de még néhány cucca ott van a csajnak. Mondom:jó. Eltelt 1 hét, 2 hét, közben már én is hazavittem bemutatni. Egy idő után nagyon zavart, hogy NÉHÁNY cucc (értsd: az egész lakás, a fürdőszoba, a konyha...stb) tele volt a csaj cuccaival. Kértem, hogy pakolja el őket, de nem tette. Az első dolog akkor ért, amikor közölte, hogy volt fent nála a csaj, merthogy még mindig van kulcsa a lakáshoz, és hogy elvitt 1-2 cuccot. Már itt is gyanút foghattam volna. A második kiakasztó dolog az volt, hogy egyszer felhívtam telefonon, és a háttérben a csaj (és az új pasija) hangját hallottam. Akkor megmondta, hogy igen, szoktak találkozni, de "persze" csak barátilag. Meg most mi van ebbe? Hát a csajnak ott van az új pasija! Lehet, hogy ott van, de nekem már ez nagyon gyanús volt. Egy ember, ha már van párja, ne találkozgasson az exével, az sosem jó. Legalábbis szerintem. Ezután folyamatosan erőltette azt, hogy járjunk közös programokra az exével, meg annak az új pasijával, meg persze a baráti körével. Sosem szerettem ezeket a programokat, mert ki nem mondott feszkó volt közöttünk, meg most őszintén: melyik nő érzi jól magát a pasijával, és annak az exével édes hármasban? Nagyon sokat sírtam már ekkor, nem tudtam aludni éjjelente, idegileg kezdtem tönkremenni,mert állandóan azon aggódtam, hogy hol van, mikor én nem vagyok vele, és hogy biztos megcsal. Ha ezt felhoztam neki, szinte üvöltözött velem, hogy hogyan gondolhatok róla ilyet? Nos hát, az i-re a pontot az tette fel, amikor egyik hétvégén ő jött hozzám, azon a hétvégén pont egy program volt a városunkban, amire szerettem volna kettesbe menni vele. Leszállt a vonatról ő, az exe, és annak a pasija. Gondolhatjátok, mennyire boldog voltam... Szóval ezen én eléggé megsértődtem, mert úgy gondoltam: miért kell minden hétvégét velük töltenünk, és most egyátalán kivel jár, velem vagy az exével? Miért kell még oda is elhoznia az exét, ahol én lakom... jóhogynem, még egy ágyban is aludjon velünk... Ekkor összevesztünk, és végül úgy döntött, hogy a hajnali vonattal visszamegy oda, ahol lakik (az exével meg annak a pasijával, persze), és inkább nem alszik nálam. Ezután még volt egy olyan, hogy a csaj ottaludt nála, mert a szüleivel összeveszett, de persze nem történt köztük semmi, mert a másik szobában aludt..aha... Nos, a lényeg most kezdődik. Nekem ekkor már nagyon elegem volt, így utólag nézve már ekkor tudhattam volna, hogy mi a helyzet, és igen, nyugodtan mondhatjátok, hogy mekkora ökör voltam! Ekkor már lelkileg teljesen tönkrementem, folyamatosan bőgtem, nem bírtam, és javasoltam az illetőnek, hogy tartsunk egy pár hetes szünetet, mindenki gondolja át hogy mit akar, és, hogy nem akarok másodhegedűs lenni. A reakciója az volt, hogy oké, de hát ő sosem csalt, illetve csalna meg, meg hogy mit féltékenykedek állandóan az exére. Folyamatos veszekedések közepette úgy voltam vele, hogy egyik hétvégén elmegyek hozzá, és vagy az lesz a vége, hogy örökre szakítunk, és legalább elhozom tőle a cuccaimat, vagy megpróbálunk egy utolsó esélyt adni egymásnak. Megbeszéltük telefonon, hogy otthon lesz. Szakadó esőben vártam rá a háza előtt 2 órát, mert persze nem volt otthon. Ekkor már nem bírtam, és elindultam a belvárosba megkeresni, hátha valamelyik kocsmában van. Őt nem találtam, de a haverját igen, aki közölte, hogy a pasim az exével ment át a szomszéd városba egy koncertre (!!!!). Hajnal 1 fele meg is érkeztek, iszonyú ideges voltam, hogy engem még arra sem méltatott, hogy egy smst küldjön, hogy "helló, nem leszek itthon vagy valami", holott megbeszéltük, hogy otthon lesz. Megérkeztek, és a legnagyobb baja az volt, hogy nem is szólok hozzá, és hogy tök mérges vagyok rá. Megmondom őszintén, ekkor már eléggé be voltam állva, mert a haverjai folyamatosan kínáltak piával. A pasimmal összevesztünk, ő is, és én is külön mentünk vissza a lakására. Ott is folyamatosan veszekedtünk, én bőgtem, közben ő elaludt, én meg (köszönhetően az elszabadult indulatoknak meg a piának), az exének fogtam néhány cuccát, és szó szerint kidobtam az ablakon. Csak hogy tisztába legyetek az értékükkel (meg az én bűnömmel): kettő darab rajz volt az, amit széttéptem, egy üvegpohár, meg egy cd. Utólag gondolva lehet, hogy értelmetlen volt, meg felesleges feszkókeltés, de az elmúlt hónapok indulatai annyira bennem voltak, hogy nem bírtam magammal... kijött az összes düh, amit addig lenyeltem...és hát nem gondoltam volna, hogy még csak ezek után fog jönni a java... Másnap persze még nem vette ezt észre, aztán későn keltünk, veszekedtünk, és akkor döntöttem úgy, hogy otthagyom, amikor szó szerint elküldött a büdös picsába. Le tudtam volna köpni, olyan ideges voltam. Tehát fogtam a cuccaimat, és elindultam haza, de volt egy kis probléma... aznap már nem indult vonatom. Így kb a fél országot átutaztam, hogy hazajussak kb 4x annyi idő alatt, mint szoktam. Mire hazaértem, már kaptam a kurvaanyázós smseket, emaileket. Hogy hogyan lehetek ennyire szemét, hogy tehettem tönkre az exe munkáit, és hogy ha tudni akarom, IGEN, több ízben is megcsalt az exével (akinek ott volt az új pasija:DD). Több hétig ment ez a fenyegetőzés, az eredmény: telefonszámcsere, email blokkolás, iwiw ismerős törlés-tiltás...stb. Még a haverjait is letiltottam mindenhonnan, hogy ne találják meg a kiskapukat. Tudtam, hogy bármire képesek. Eltelt már az eset óta pár év, a fenyegetőzések hol itt, hol ott folytatódtak. Regisztráltam egy közösségi portálra, ahol ők is fent voltak, és persze mikor megtaláltak, ott is ment az anyázás. A csajnak az "ezt nem szeretem" részében még mindig az én nevem szerepel... 24 éves létére (de persze én vagyok az óvodás meg az idegbeteg). Holott nekem kellett eltűrnöm azt, hogy vele csalnak, vele, aki érezhetően mindig is felettem állt. A fenyegetőzések, hogy eljönnek és megvernek, addig fajultak, míg egyszer egy koncert ürügyén el is jöttek oda, ahol én lakom, és mint utólag megtudtam (és mint az sejthető is volt), nem a koncert volt a fő indok. Szerencsére kiszivárgott a hír, hogy jönnek., én meg még a környéken sem voltam. Az smsekre, emailekre már akkor sem válaszoltam, jópár közösségi oldalról pedig töröltem magam. Ez egy éve volt, a történet meg már jópár éves. Sokáig gondolkodtam azon, hogy bocsánatot kérjek-e a csajtól, hogy tönkretettem 1-2 cuccát, de aztán úgy döntöttem, hogy nem, mert miért kéne nekem megalázkodnom egy olyasvalaki előtt, akivel hónapokig csalt az exem, akinek mindig is alá voltam rendelve, és aki miatt szinte minden nap bőgtem, és idegileg tönkrementem? Levontam a tanulságot a történetből, igen, én is hülye voltam. Nem szabadott volna azonnal beleugranom egy kapcsolatba, főleg nem egy távkapcsolatba, figyelnem kellett volna a jelekre, és már akkor otthagyni, amikor az első gyanús jel felbukkant. Most egy ideje csitultak a kedélyek, de tudom, hogy ennek még mindig nincs vége, és most is csak azért nem fenyegetőznek, mert mindenhonnan letiltottam őket. Hát, ne kerüljetek ilyen helyzetbe...