Az egyik kezével a homlokom ragadta meg, a másikkal a tarkóm, de úgy, hogy mozdítani sem bírtam a fejem.

Sziasztok! Az én sztorim kicsit mocskos, kicsit megalázó, de az öröm, hogy "szabadultam", mindkét érzésnél erősebb. Neten ismerkedtünk meg (nem ér azonnal kiröhögni). Egy darabig minden ment a maga útján, szép volt, jó volt. A szex nem volt egy nagy durranás, de élveztem, és úgy láttam, ő is, ennyi elég. Pár hónapja jártunk, amikor jött a szülinapja. A harmincadik szülinapja, hogy pontos legyek. Ajándékkal felszerelkezve csengettem be, illően felköszöntöttem. Kicsit furcsa volt, hogy milyen izgatott lett, amikor megérkeztem, és hányszor elmondta, hogy mennyire várt. Megvacsiztunk, borozgattunk, kicsomagolta az ajándékot (egy könyv volt, ezen máig röhögök, ha eszembe jut). Majd szépen lassan elkezdett közeledni. Remegett az izgalomtól, és csak akkor értettem meg, miért, amikor a fülembe súgta: "Azt szeretném, hogy ma a száddal..." Ja, ennyi? Nem a kedvencem az oboa, hogy klasszikusokat idézzek, de ritkásan belefér. Mosolyogtam, kifektettem, ahogy kell. Amikor már épp elértünk volna a lényeghez... nem tudom, hogyan is fogalmazhatnék, szimplán leírom, ami történt. Az egyik kezével a homlokom ragadta meg, a másikkal a tarkóm, de úgy, hogy mozdítani sem bírtam a fejem. Aztán elkezdte ő diktálni a tempót. Amúgy se ízlik a mélytorok, de ezt az élmény teljesen elvette a kedvem mindennemű orális szextől jó időre. Azt hittem legalábbis. Szólni nehezen tudtam volna neki teli szájjal, és olyan gyorsan vége lett, hogy talán nem is értem volna a mondat végére. Utána elmondtam neki, hogy ez nekem nem volt jó, megalázónak éreztem, mintha csak használna. Meglepődött, és napokig sajnálkozott. Pár hétig minden rendben volt, aztán (ne kérdezzétek, hogy sikerült), megint belefutottam egy ilyen fej-a-satuba szituációba. Megint szóltam neki, és akkor kitört a botrány. Azt vágta a fejemhez, hogy ő bezzeg szépen mosolygott, amikor bemutattam anyámnak, pedig az is elég megalázó dolog (nem értem). Én meg nem vagyok képes arra, hogy úgy szeretkezzek vele, ahogy az neki jó. Hogy nekem mi jó, az nem került szóba, úgyhogy a veszekedés végén csak arra maradt erőm a sok védekezés és hárítás után, hogy közöljem vele: "Sajnálom, drágám, igazad van. Te jobbat érdemelsz nálam. Sokkal jobbat. Remélem, egyszer megtalálod!" És kifordultam az ajtón. Azóta rájöttem, hogy nem csak ebben az egy dologban próbálta rám kényszeríteni az akaratát, hanem több másban is. Csak ez volt a (itt már lehet röhögni) legfeltűnőbb... Azóta jobban figyelek, kivel állok le. :)