Megosztotta velem, hogy több srác is nyomult rá, és ha akarta volna, akkor lehetett volna "valami".

Sziasztok Életem első igazi kapcsolatát és a lezárását szeretném elmesélni nektek. Kicsit lehet, hogy összevisszaság lesz, de még mindig a hatása alatt vagyok.. Én 24 éves fiú vagyok, ő 21 éves. Egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg, mert én sajna túlságosan introvertált vagyok ahhoz, hogy élőben leszólítgassak lányokat, így is két sör kellett ahhoz, hogy egyáltalán írjak neki egy levelet. Válaszolt, aranyosnak tűnt, a képei alapján külsőleg is pontosan az esetem volt. Pár levél után msn cím elkérés, majd ott hetekig beszélgettünk, már akkor elég furcsa volt, hogy sok érdeklődést nem mutat irántam, én kérdezgettem a hobbijáról, a kedvenc kajájáról, meg a hasonló ismerkedéskor szokásos dolgokról, ő szinte sosem kérdezett vissza. Figyelmeztett, hogy ő most egy bulizós, haverkodós korszakát éli, és hogy én túl komolyan gondolok mindent, és neki nem erre van szüksége. Találkozgattunk, én persze szerelmes lettem nagyon, de ő kijelentette: szeret, de nem tudja eldönteni, hogy szerelmes-e, vagy csak úgy, mint barátot. Ez engem mozzanat engem végig befolyásolt sajnos. De aztán ő is szerelmes lett belém. Szép hónapokat éltünk át ezek után, együtt karácsonyozás, átbeszélgetett éjszakák, eljegyzési gyűrüket nézegettünk, megbeszéltük, hogy mi lesz a gyerekünk neve, összeköltözést emlegettünk, ilyesmik. Jó volt. Tisztában voltunk vele, hogy ez nem mostanában lesz, de úgy tűnt, hogy még jó sok időt fogunk egymás társaságában tölteni. Az elején említett bulizós korszakáról annyit, hogy kb. egyetlen olyan barátja, barátnője sem volt, akivel elment volna akárhova is, de velem sem akart soha. Én féltékeny voltam nagyon, mert úgy gondoltam, hogy ő sokkal jobb nő, mint én pasi, és nem azért, mert nem bíztam meg benne, de rosszul esett, hogy sokaknak tetszik, és ő meg még szerette is hülyíteni őket. Igen tudom, büszkének kellett volna lennem. Ez sokat ártott, és végül is ettől jött el az a pont, amitől elkezdtünk lecsúszni a lejtőn. Mióta ismertem soha nem volt el szórakozni, de elment egy szülinapi bulira, ahol rájött arra, hogy ő másnak is tetszik, rengeteg barátja van (nincs amúgy), meg, hogy ő egy hatalmas partyarc, és ezek után nem is nagyon akart velem találkozni, plusz megosztotta velem, hogy több srác is nyomult rá, és ha akarta volna, akkor lehetett volna "valami", meg hogy velem nem érzi magát felszabadultnak. Én pont az ellenkezőjét éreztem egyébként, csak vele voltam felszabadult. Többször szakítás szerű dolgokat csináltunk ez alatt a pár hét alatt, visszatért a "nem tudja, hogy szeret" állapot, amire is én, hogy ráijesszek, hogy érezze, hogy elveszíthet, elmentem hozzá az utolsó nála hagyott dolgaimért, amiket kitett az udvarra, hogy ne kelljen látnia:D Aztán valamire rájöhetett, mert megkeresett, és pár napra visszatértünk a régi szép időinkhez. Eltelt egy hét, de szar volt, nem akart találkozni, nem ért rá, stb. Megelégeltem, írtam neki egy szerintem nagyon szép levelet, amiben elbúcsúztam tőle, megköszöntem neki mindent, persze blöff volt, azt vártam, hogy majd ez megint elgondolkodtatja kicsit. De sajnos most nem úgy sült el a dolog, ahogy képzeltem, mert simán azt mondta, hogy oké. Vagyis annyit válaszolt, idézem: "szia". Válaszoltam én is, hogy ez azért nem volt szép ennyi idő után, mire is egy szó szerinti kurva anyámat kaptam. Msn-ről törölt, fészbúkról letiltott:) Személyesen már nem sikerült látnom. Persze nem tudtam hagyni, megkerestem újra, ezúttal emailben, hogy tudja, én még mindig vagyok, de azt írta, hogy soha többet nem akar látni. Kissé felhúztam magam, és egy nem túl kedves levelet küldtem neki, néhány bazdmeggel, meg a kérdéssel, hogy akkor miért áltatott végig eljegyzéssel, meg ilyenekkel. A reakciója pedig az lett erre, hogy ő még mindig szeret, de meg fog veretni az apjával, és féljek:DDD Egy főiskolára járó, felnőtt nőről beszélünk. Jelenleg is várom az apukát, még nem jött. A tanulság: egyrészt ne legyél szerelmes, másrészt, akármennyire is hiányzik valaki, ne tartsatok neten kapcsolatot, ja és ha egy csaj gyakorlatilag kimondatja veled, hogy szeret, te kimondod, majd azt mondja, hogy ő is téged, másnap pedig, hogy lehet nem kellett volna ezt, abban a pillanatban hagyd ott.