Szerintem ha tényleg olyan jól érzi magát velem valaki és 5-6-7 randi után megvan az összhang, akkor nem keres tovább, nem udvarol másoknak.

Sziasztok! Kíváncsi vagyok a véleményetekre, a sok alázás mellett (vascső szerintem mindenkinek kijár olykor az életben, azt hiszem) hátha találok még építő jellegű hozzászólást a saját konklúzióim mellett. Netes társkeresőn ismerkedtünk meg. Életemben először vakrandiztam, húszas éveim közepén járó nő vagyok. Tartottam tőle, de belevágtam. Meg is lepődtem, hogy kapásból sikerült egy jóképű, ambiciózus, határozott, őszinte, kommunikatív fickót kifognom. (Csak mert hallani mindenfélét, kikbe futhat bele az ember.) Az első randi tökéletes, hasonló értékrend nagy vonalakban, kölcsönös szimpátia és vonzalom. Olyannyira, hogy rögtön le is csapott a következő alkalomra. Nem mondta, hogy majd hív, hanem ekkor és ekkor jó-e a randi. A lényeg, hogy egy hónapig találkozgattunk, úgy tűnt, komolyan gondolja, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Volt romantika, beszélgetés, humor, udvarias volt. Amit tudni érdemes, hogy igen elfoglalt, ezért hetente csak kétszer találkoztunk. Én elfogadtam, minden nap keresett telefonon, beszélgettünk, nem gyanakodtam semmire. Úgy véltem, majd szép lassan kialakul minden, kell hogy külön is töltsünk időt, nem kell egymás nyakába varrni magunkat. A közös programok, egymás életébe való bekerülés majd eljön, ha itt az ideje. De a szép szavak mellett kezdett furcsa érzésem lenni, egyre több apró turpisság derült ki. Csak ilyesmik, hogy ő igazából nem is komoly kapcsolatot keresett, de hogy én megváltoztattam, eddig nagyon csúnyán bánt a lányokkal, de én miattam bla bla bla... Próbáltam nem túl nagy hangsúlyt fektetni erre, bár szerintem változni csak úgy tud az ember, ha belülről fakad a "kényszer". Más miatt sosem fog megváltozni. Meg hát nagyon tudott bókolni! Viszont el-elszólta magát. Ezen túl megvolt az összhang. Aztán egy óriásit hibáztam, szerintem. Itt lennék kíváncsi a véleményetekre, ki hol hagyta volna abba. Teszteltem, hogy csajozik-e, mert szerintem ha tényleg olyan jól érzi magát velem valaki és 5-6-7 randi után megvan az összhang, akkor nem keres tovább, nem udvarol másoknak. Lebukott, hogy ismerkedik. Itt volt egy bizalmi válság mindkettőnk részéről, de megbeszéltük. De már nem láttam a lelkesedést benne sem, mint az elején, és én is csalódtam. Gyanús jelek pedig szerintem -nem tudom, ki hogyan értékeli- voltak folyamatosan, de féltem, hogy csak én parázom túl. Például egy idő után mindig csak eldugott helyekre vitt, hétvégente mindig akadt valami dolga, de sms-ben kommunikáltunk, mikor pedig megbeszéltünk egy hétvégi randit, lemondta, szerintem hirtelen kitalált ürüggyel, mert lebukott, hogy ez is kamu volt. És közben folyamatosan ismerkedett, udvarolt másoknak. Hozzá nem mehettünk soha, mert a lakótársa mindig otthon van (és az olyan szörnyű lenne, ha egy hónap után látná hogy van barátnője?)... A vége csúnya volt. Bepipultam, a sok kamu miatt és mert elkezdett kerülni, elérhetetlen volt, pedig utolsó alkalommal még nagyon odavolt értem (állítólag). Minden lehetséges fórumon írtam neki, hogy akkor hagyjuk ezt, úgy érzem, nem megoldás, hogy eltűnik. Papolt az őszinteségről, de menekült. Gerinc!!! 4 napig ki volt kapcsolva a telefonja, de írtam neki egy viszonylag durva smst, a férfiasság mibenlétéről. Nem érdekelte semmi különösebben. Hülye vagyok, mert elkezdtem zaklatni, hogy magyarázza meg ezt az egészet, nem bírtam elviselni, hogy ilyen aljas módon lépjen le, mikor pár napja még azt nyomta, hogy ő megküzdene értem, és már az elején azt érezte, én vagyok az igazi. Tudom, hogy én is hibáztam, látom, mindketten elcsesztük. De most szar. Viszont azt hiszem, helyesen döntöttem, mert nem értékelt mint embert, bár vonzódott hozzám...