ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

2012.02.07. 14:00 |

Taposóaknák a kapcsolatban: feltűnik az ex az úszóbajnok életében.

Event a Fácsén

Taposóaknák a kapcsolatban Lehet, nem túl érdekfeszítő, ami velem (is) történt, mindenesetre megélni merően fájdalmas volt. A múlt sebeinek szerepen a jelenlegi kapcsolatban lehetne a munkacíme a történetnek. Megismerkedtem egy férfival, aki írásban nagyon izgalmas volt. Neten találkoztunk, és meseien alakultak a történések, hiszen amikor szabit vettem ki, s írtam neki, hogy egy hét csend, mert magamba fordulok, akkor kiderült, hogy ő is vega, mint én, ami szinte szégyellni való, ezért nem is említődött eddig - s máris megvolt a közös nevező. Továbbá imádok hajnalban kelni, hogy úszással kezdődhessék a napom, ami aztán egész napos vérpezsdülést adományoz, kiderült, hogy ifjontin úszócsapat tagja vala ő is. Épp új életet akartam kezdeni, s ezt egy böjttel indítottam, megvilágosodást várván - erre mi jött napvilágra? Hogy ő is ezzel váltott nem túl régen új dimenziókba. Szinkronicitás dögivel, megvalósult álmok, stb. Hihetetlen! De működik! Első találkozás, már kellőleg felspanolt állapotban. Imádnivaló, elképesztően magnetikus. Innentől minden sínen, minden szó közelebb hoz. Tánc, szerelem, érintkezés. S innen hanyatlás. Mert hiába a sok finom érzékezés, ott a múlt. Ír az ex. Amit nem tud elmondani. Mert.... Nem tudom, csak érzem. Nála vagyok egy napon, dolga van, elmenődik. Felmegyek a g-mailemre, de az övé ugrik fel, mert nem zárta be. Legelöl egy levél az extől. Amiben kedvesen gratulál a sportteljesítményhez, amit a közelmúltban a szerelmem teljesített. Ami nagyon baráti gesztus, semmi gond nincs, csak az, hogy a kedvesem válaszol, hogy köszöni, meg de aranyos, s sehol sem említődik, hogy már elköteleződött az évszázad szerelmében - ahogy nekem érzékeltette addig a pillanatig nagyon meggyőzően. Innentől minden gajra ment. Hiába voltak szép pillanatok, ha valami nem stimmelt, akkor az azonnal hatványozódott. Olyan volt, mintha régi bábuk is bejátszanának sakkjátszmába. Mondok példát: tök ártalmatlan programegyeztetés, mikor jössz velem, vagy maradsz kérdésre azt válaszolom: jövök, ha nem leszek terhedre, s erre egy letaglózó mondat jön: "Ezt hagyjuk!" Mivan? Eztmostmire? Ne hagyjuk! Mintha láthatatlan szellemek irányítanák a kommunikációnkat, olyan mondatokkal, amiknek nincs előzményük, amiket nem érthetek. Mondok valamit, s egy régi sérelem bejelez. Baromi rossz érzés, amikor nem ketten vagyunk egy kapcsolatban, hanem ott van a réginek a szelleme. Én nem tudtam megküzdeni vele. Volt már ilyen másnak is? Mit lehet tenni?

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (1,3/5)

Elkezdjünk "járni"- kilencvenes évek teljesen legelején ez max. kézenfogást, hosszú sétákat és nagy beszélgetéseket jelentet. Volt már! (Amíg nem jönnek értékelhető szakítóstörténetek, a régieket fogom újraposztolni. )

Úgy látszik, hogy tinikoromban erősen a templom környékére koncentráltam (lásd: egy régebbi, általam írt postot), amit azért a templomtól egy saroknyira lévő lakásunk is generálhatott. Minden esetre volt egy fiú, aki oda bezony hittanra járt. Én meg nem, mert akkor éltem a "nem kell, olyan Isten, aki megöli egyfiát" korszakomat. Azért a fiúval csak összekeveredtünk annyira, hogy elkezdjünk "járni"- kilencvenes évek teljesen legelején ez max. kézenfogást, hosszú sétákat és nagy beszélgetéseket jelentett általában. Számomra viszont egyszemélyes, nagyon unalmas színházat egy idő után. Ugyanis a fiú állandóan magáról beszélt, hogy neki milyen rossz, mennyi a gond, stb.stb., mindezt órákon át, miközben róttuk a köröket a takonyfagyasztó hidegben.
Én meg elkövettem azt a hibát, hogy engedtem, hogy hazakísérjen, majd megmondtam, hogy három napig el vagyok foglalva, csak utána találkozzunk. Ennek köszönhetően már másnap kapucsengőzött ezerrel, legalább napi kétszer, hiába küldtem haza. Ott ült a kapunál, mint egy kivert kutya. Követett. Mindenfelé. Rühelltem az egészet, és ciki volt a szüleim felé, akik egyre jobban mondták, hogy állítsam le a fiatalembert. Nos, miután sem szép szóval, sem nem szép szóval, se írva, se telefonálva, sehogy nem esett neki, hogy itt kérem a rámászás mínusz 10 pont, és mivel eleve -1ről indult, semmi esély közös jövőre sem, fogtam magamat, és egy kutyasétáltatás alkalmával az egyik ismerős srácot, akivel igencsak jóban voltam, megkértem, hogy csináljon már úgy, mintha..
    Ennek eredménye az lett, hogy két napig úgy csináltunk, a jövendőbeli exem meg 3 méterre mögöttünk, hol haverokkal, hogy ismerősökkel felszerelkezve loholt. Még az sem vetette vissza, amikor csókolózni látott az alibi-pasimmal.
    Nagy nehezen, nem kis reakcióidővel sikerült felfognia, hogy részemről ennyi. El is terjedt, hogy mekkora nagy ribanc vagyok. :)
    Az alibi pasival nem jöttem össze, viszont nagyon jó "haverok" maradtunk.

    ennyit mára.
 

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (1,5/5)

Amíg nem jönnek értékelhető szakítóstörténetek, a régieket fogom újraposztolni. A téma a közelgő szakítósbulira való tekintettel a takony. (Volt már!)

A story nagyon tömören és röviden, bár szerintem még ennyit sem ér meg, de ezt persze döntsétek el ti. Életem nagy szerelme a permanensen három hete tartó veszekedések után közölte velem, hogy hagyjam el a lakását, mert ennek így már tényleg semmi értelme. Megértettem a dolgot, bár felfogni nem igazán sikerült. Mivel az én otthonom cirka 230 kilométerrel odébb volt, így este 11 óra tájban, szerencsére ő sem úgy gondolta ezt a kijelentését, hogy induljak el a Duna-partra a hatalmas bőröndömmel. Na mindegy, a szitu a következő volt:

    Én(a lány): ülök a nappali közepén és bömbölök

    Ő(a fiú): tekeri a kis cigijét, mondván szívjunk még el utoljára egy kis gangesz-mangeszt, majd két fütyülgetés közben, mintegy mellékesen megkérdezi tőlem, hogy "Hiányozni fogok?".

    Én: a takony és a krokodilkönnyek vegyi keveréke között, egy ellő vizílóhoz hasonló hangon kiböktem, hogy "iiiiiiiigennnn, naaagggyooon" hüpp-hüpp-hüpp.

    Ő: "Nem para. Gondolj arra, mikor még nem ismertük egymást" 
    

    

    Erre már tényleg nem tudtam mit mondani. Legszívesebben elröhögtem volna magam, de ez még a cigi elszívása után sem sikerült. Szerintem elég alpári és érzéketlen ahhoz, hogy elmenjen akár szakítósdumának is. A történet utána még hosszasan bonyolódott, a mai napig megy az ideghúzás (pedig már 2 éve is annak, hogy ott hüppögtem a nappalijában). Én a szakítás után egy röpke három hetes Cliff Barnes túrán vettem részt (a gyengébbek kedvéért Tintás Barnes fia, a még gyengébbek kedvéért totális részegség). 
    

    Üdv!

KÜLDJETEK SZTORIT!

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (4,7/5)

Probléma volt, h miért nincs saját lakásom, autóm, miért nem viszem 2 havonta a szubtrópusra, miért nem vágunk bele a baba projektbe. Elégedetlen volt, nem volt neki elég az ígéret, h néhány éven belül a csillagok az égről a gardróbban lesznek.

RSVP

Pontosan egy éve, 2010/10/16-án egy budai szórakozóhelyen, szó szerint Őbelebotlottam. Én 27 éves, pályája első negyedében lévő jól fizetett közgazdász fiú. Ő 33 éves kozmetikus, egy válást és számtalan kapcsolatot túlélt nagybetűs NŐ. Az első pillanatban beleszerettem. Kis riszálás után ittasan megvitattuk az élet nagy kérdéseit, melytől még inkább örvénybe kerültem. Egy kozmitól nem ilyen válaszokat vártam, az igéző szemeken kívül még okos is, az egy hullámhossz pedig rémítő volt. Az éjszaka folyamán számtalan tánc és ital után egy budai téren végül megcsókoltam, majd egy egy éjszakás kalanddá csúfítottuk "kapcsoltunkat". Jó volt vele és éreztem h ez nem az a szokásos "szex, pohár víz, szia!" esemény, találkoznom kell még vele. Reggel a buszhoz kísérve elhívtam randizni. Természetesen az ÉN 33, TE 27 dolgon megakadtunk, de végül belement. Az első randin éreztem, h lehet h Ő az a nő. A hullámhossz még inkább eggyé vált, azt akartam h soha ne érjen véget a találkozó. Véget ért, puszival váltunk el. Hazafelé kaptam tőle egy üzenetet, h alig várta h megcsókoljam. Az utazó közönség nem értette a levegőbe boxolást és ütemes rikoltozást. Boldog voltam, az az érzésem volt h Ő AZ. Nem érdekelt hány éves, nem érdekeltek a hibái, a köd óriási volt és rózsaszín. Elkezdődött egy 5 hónapos kapcsolat, melynek első felében a madárfogatás napi rutin lett, a 2. etap viszont a pokol. Neki minden materiális java megvolt, én épp ezek megteremtésén serénykedtem. A kapcsolat 2. felével folytatom, mivel az első töménytelen mennyiségű szexről, érzelemről és szerelemről szólt. Rengeteget beszélgettünk a gyerek kérdésen, ő volt az első nő aki nem rémített meg vele. Mondtam neki h 2 éven belül én meg nem tudok gyereket bevállalni nyugodt szívvel. Egyre inkább éreztem h baj van. A bajnak pedig a legrosszabbikából. Éreztem h érzelmei elmúltak, de nem akartam elhinni. Nekem természetesnek tűnt h Ő van és úgy gondoltam örökre lesz. Probléma volt, h miért nincs saját lakásom, autóm, miért nem viszem 2 havonta a szubtrópusra, miért nem vágunk bele a baba projektbe. Elégedetlen volt, nem volt neki elég az ígéret, h néhány éven belül a csillagok az égről a gardróbban lesznek. Megértettem, a belső vekkere egyre hangosabban riasztott. Rengeteget veszekedtünk, általában jelentéktelen dolgokról. Február végén kicseréltük az egymásnál hagyott cuccokat és külön folytattuk. Amikor kimondta, h ő egy éven belül menyasszony akar lenni, nincs ideje várni, gyerek kell és kertes ház az agglomerációban /ezek persze nem velem/ darabokra törte a szívem. Az első 2 hétben néhány részegen telefonálás után megkért h soha többet ne keressem. Nem kerestem. Azóta vettem saját lakást, kaptam céges autót, az infrastruktúra gyorsan kiépült. A tavasz, a nyár rengeteg bulival, rengeteg lánnyal telt, boldogság nélkül. Tegnap /szombat/ este már vártam h jöjjön az a mondat egyik-másik barátom szájából, h nézzük meg azt a bizonyos helyet, melyben pont egy éve megismertem Őt. Barátaim nem is sejtették h ezzel benzin locsolódott a tűzre. Természetesen oda mentünk, egész este őt kerestem, azt hittem h ő is talán gondolt rám és lejön. Nem jött. Most délelőtt 11 van, az ágyamban egy fekete hajú lány, akinek a vezetéknevét se tudom, véremben az álkohol továbbra is jelentős. Vadul gépelem be a történetem. Gondolom Neki sikerült tovább lépnie, ki tudja, lehet már télleg menyassszony. Nekem maradtak a keresztnevek, a munka és a buli. Az üresség. Remélem Ő nagyon boldog és valóra váltak az álmai. Én megyek tovább az utamon, bízom benne h lesz még olyan Nő, aki ennyire el tud varázsolni. Nehéz lesz. Elnézést ha kicsit zagyvára sikerült a sztori, 2 levegővétellel írtam le. Megyek vissza az ágyba, pillanatnyi boldogságot lopni a feketehajú lánytól.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (3/5)

Túl nagy farkam van, és a mi esetünkben ez sok kellemetlenséget okoz. Csak bizonyos pózban, nagyon óvatosan megy a szex, de így is van amikor fájdalmat okozok neki.

Sziasztok, Tamás vagyok. Ez a történetem: A feleségemmel tíz éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, egyetértünk a legfontosabb dolgokban, egy hullámhosszon vagyunk. Azt hiszem a miénkre mondják, hogy jó házasság. Van egy probléma azonban, amin sokáig túlléptem, vagyis inkább együtt éltem vele. Persze, hogy a szexről van szó. Egy fizikai akadályról, amit nehéz leküzdeni. Az a helyzet, hogy nem vagyunk kompatibilisek egymással. Túl nagy farkam van, és a mi esetünkben ez sok kellemetlenséget okoz. Csak bizonyos pózban, nagyon óvatosan megy a szex, de így is van amikor fájdalmat okozok neki. A falra tudnék mászni, amikor a viccekben, anekdotákban a nagy szerszám előnyeiről van szó, meg hogy csak ettől jó a nőknek az ágyban. Hát, ez nálunk nem így van. Az évek során egyre inkább kitapasztaltam, hogyan tudom minimálisra csökkenteni, hogy fájdalmat okozzak neki, és hosszú előjáték után el is érjük, hogy végül mindkettőnknek jó legyen, de ez inkább attól van, hogy elsősorban a másiknak akarunk jót. A korábbi kapcsolataimból tudtam, hogy más nővel nem feltétlenül vannak ilyen problémák, a többségnél nem volt baj a méretemmel. De, gondoltam, az érzelmi része kárpótol a feleségemmel. Végül is nem arról van szó, hogy nem tudunk dugni, - tudunk, csak kompromisszumokkal. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor először megtapasztaltam, milyen az igazán jó szex. Egy volt kolléganőmmel, nevezzük Diának, régóta baráti viszonyban voltunk, sokat jártunk egy társaságba. Már a munkahelyünkön tetszettünk egymásnak, de némi szóbeli évődésnél több nem történt. Aztán egy évvel ezelőtt egy buli és számos pezsgő után a taxiban egymásba gabalyodtunk. Felmentem hozzá, és egy nagyot keféltünk, - kompromisszumok nélkül. Bár megbeszéltük, hogy egyszeri dologról volt szó, és én sem akartam házasságon kívüli kapcsolatot, végül - mindig több hónapos kihagyással - még háromszor megismételtük a randevút. Mind a ketten tudtuk, hogy csak a szexről szól, de nem tudtunk ellenállni egymásnak. Két alkalom között többször találkoztunk társaságban, beszélgettünk, viccelődtünk, mintha semmi sem történt volna. Aztán megint csetelés, SMS, és hatalmas szex. Utána mindig lelkiismeret-furdalásom volt, és persze otthon is folytatódott minden a régiben, az ágyban is. Már ez is épp elég nehéz helyzet lett volna, de végül beütött a mennykő. Egy ismerősöm egy születésnapi bulin bemutatta nekem egy munkatársát, Orsit, egy félig portugál lányt. Az a fajta csaj, akit azért nem mer megszólítani a legtöbb férfi, mert eleve elérhetetlennek tűnik. Én nem is csajozási, csak amolyan társasági udvarlási szándékkal mégis megpróbáltam. Nem részletezem, de elég az hozzá, hogy összejöttünk. Éppen túl volt egy csalódáson, kellett neki valami kapaszkodó. Először csak beszélgettünk, aztán a kapualjban csókolóztunk, mint két kamasz. Másnap megint találkoztunk, este már az ágyban voltunk. Életem legnagyobb szexuális élménye volt. Ha a feleségem az egyes szint, Dia a kettes, akkor Orsi a tízes. Szédültem, amikor hazafelé mentém, nem tudtam, hogy így is lehet. Ráadásul azt mondja, neki sem volt még ilyen jó senkivel. Másnap napközben eljöttem a munkahelyemről, visszamentem hozzá, és folytattuk. Az ismétlés megerősítette az első tapasztalatot: eszeveszett jó volt megint. Aztán még egyszer találkozunk, megint csak napközben, és megint csak sikítós, ájulós szex. Ennek két hete. Orsi szerencsére elutazott egy hónapra Portugáliába, így volt időm magamba szállni. Tíz évig kibírtam megcsalás nélkül. Kibírtam a kompromisszumos szexszel. Nem akarom elhagyni a feleségem, akit szeretek, és hazugságban sem akarok élni. De egyszerűen nem tudom, hogy fogom abbahagyni. Ha kívülről nézem magam, olyan mint egy hülye film, a pasi két szeretővel és a feleségével. Pedig a véletlen hozta és a hormonok. Diát el sem kell küldenem, egyszerűen nem megyek fel többé hozzá és kész. Ezt még kibírom valahogy. De Orsi olyan, mint a kábítószer. Az eszemmel tudom, hogy abba kéne hagynom, ki kéne szállnom, de egyelőre képtelen vagyok rá. Folyamatosan az jár a fejemben, hogy ha úgy folytatódik az életem, mint előtte, az olyan lesz, mint a cölibátus: feladom a szexuális gyönyört valami szent célért. De lehet, hogy ez az élet rendje.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (2,1/5)

Mégis mi az istent gondolt, hogy majd hármasban csináljuk, sőt, az énekes kis feleségét is meghívjuk?? És utána, míg én a konyhában pattogatott kukoricát csinálok, az ürge gitározik nekünk??

Nem régen ért véget egy kapcsolatom, igen viharos körülmények között. Négy éve voltunk együtt, de nem sejtettem, hogy ilyen izgalmakra vágyik a kedveesem. Sőt, azt sem, hogy unatkozott volna vagy elégedetlen lett volna mellettem. Mivel sosem voltam híve a barátnő állandó figyelésének, én kellő szabadságot adtam neki. Vissza is élt vele. Hétvégente, az ő igényére, külön kezdtünk szórakozni járni. szerintem itt kezdődtek a bajok. sajnos csak hetekkel később derült ki, hogy az egyik ilyen hétvégi túrája során összejött egy rock koncert után valami énekessel. Akkor még csak ennyit tudtam róla és nem is akartam többet. Ma már tudom a nevét. Rá adásul ez az énekes nős is volt, megnéztem a neten, tehát az én kis barátnőmmel csalta az asszonyt. A pasas nem annyira celebritás, de én már láttam a tévében is. A nevét nem írnám le, nyílván a szerkesztők kiszednék. amikor a barátnőm elmondta, én azzal vágtam vissza, hogy jobb, ha ezentúl Mr. Énekes hitvesi ágyában dugnak, mert az enyémbe többet nem fogunk. Sírt, hogy sajnálja, meg minden. ÉS ezt nem értem a nőben: bocsánatot kér, béküljünk ki, sajnálja, minden, de a másik pasival nem hajlandó szakítani (?!). Éltetek már ilyet? És még meg is mondja... akkor meg miért faszért jött vissza?? Mégis mi az istent gondolt, hogy majd hármasban csináljuk, sőt, az énekes kis feleségét is meghívjuk?? És utána, míg én a konyhában pattogatott kukoricát csinálok, az ürge gitározik nekünk?? Komolyan mondom… Az elképedésemet látva, időt kért. Mihez?? Nem tudtam, hogy ilyen hülye nővel élek együtt. Kis realitás alapja sincs - mindegy, végül megmondtam neki, hogy sürgősen menjen ki a lakásból, mert kezdek rosszul lenni tőle. és ekkor, kiült a meglepett ártatlanság az arcára, mintha én lennék a történetben a főgonosz, olyan idegesítően buta, értetlen arcot vágott, hogy kedvem lett volna felképelni. Elment. 2 nap múlva vitte a cókmókját is. Semmit nem tudok róluk. Nem, mintha marhára kíváncsi lennék. Lehet, hogy közös szvinger klubot nyitottak.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (3,6/5)

Majd hirtelen ráébredtem, nem vagyok egyedül.

 

 Ha megfázna, ápolnád?

Kedves Szakítós. Igyekszem rövid lenni, de megér egy posztot az eset. Tavaly ősszel nem mindennapi módon ért véget egy 3 éves, se veled, se nélküled kapcsolatom. Lényeg, áprilisban elhagytam a barátnőmet J.-t. J.-ről tudni kell, hogy gyönyörű nő, nem kurvás, de 10 férfiból 11 fordul utána. Reggelente, mikor kikelt az ágyból, mindig csodáltam a testét, hogy alkothatott a természet ilyen gyönyörűséget. Én 33 ő 31 éves volt. Azért költöztem el, mert folyamatosan hazudott, a szemembe is és mikor rákérdeztem nem tudott érdemi magyarázattal szolgálni. Egy idő után fogtam magam és elhagytam őt emiatt. Ez tavasszal volt. Egész nyáron szerelmes levelekkel bombázott és könyörgött, hogy fogadjam vissza. Viszont amit nem tudtam: Miközben nekem szerelmes leveleket küldött és mindent megígért, hogy megváltozik, eközben egy társkeresőn felszedett egy pasit, akivel éppen jártak, le is feküdtek, de persze erről ő nekem nem tett említést. Ő írt a pasinak és ő szedte föl, de ezt nem ő mesélte el. Szóval addig, addig ígérgetett levelekben, hogy végül beadtam a derekam és találkoztam vele. És összejöttünk. Eközben elküldte a másik pasit, mondván visszasírtam magam. Ő elutazott nyaralni az öccsével, de miután visszajött, folytattuk. Nos a felkiáltójel folyamatosan ott volt a fejemben, ismét hazudozni kezdett. Majd hirtelen ráébredtem, nem vagyok egyedül. Utólag kiderült, megkereste a pasit és azt hazudta neki, hogy mi újra szakítottunk. Voltak jelek, apró jelek, de egyértelműek. Olyannyira, hogy neki szegeztem a kérdést, hogy van-e más, mert én nagyon úgy érzem és semmi baj, ha úgy gondolja, akkor legyen vége, mert a szerelmi háromszögnek semmi értelme. De J. esküdözött, hogy rémeket látok. Ez egészen odáig fajult, hogy egyik reggel, (tudom szánalmas, de nem bánom), mikor felkeltem, bevittem a fürdőbe a telefonját és megnéztem az üzeneteit. Nem kívánom senkinek azt az érzést, egymás alatt az én üzenetem, meg a harmadik félé E. –é aki 38 éves pasas. Az sms-ekből egyértelműen kiderült, hogy le fekszik vele is. Nem bírtam türtőztetni magam és akkor, ott reggel kidobtam. Tagadott, aztán meg azzal vádolt, hogy én hajszoltam ebbe bele őt (ő könyörögte vissza magát). Vettem a kalapom, de még küldtem sms-t E.-nek is, hogy éljenek boldogan, mert én már nem vagyok zavaró tényező. Erre jött a döbbenet. E. felhívott aznap hüledezve és kiderült, ő úgy tudta, hogy mi már két hónapja szakítottunk és ők járnak. Hihetetlen volt. Azt mondta, hogy neki azt adta be J, hogy én könyörögtem vissza magam, de aztán dobott. Találkoztam E-vel és megmutattam a levelezést, mert nem hitt nekem. Kiderült, hogy rendes beosztásunk volt J-nél. Kedden én, szerdán ő, csütörtökön megint én, pénteken ő. A legdurvább az volt, amikor én szombaton reggel lefeküdtem J-vel, ő meg szombaton délután, majd utána vasárnap megint én. Lyuksógorok lettünk. A másik srác, E is nagyon pipa lett, hogy így átverték. Mikor vele volt, nekem írt szeretlekes sms-eket, majd fordítva, elhűlve néztük egymás telefonját. És kitaláltuk a tutit, megbüntetjük. Nos J, nem tudta, hogy én beszéltem E-vel és E fel is hívta előttem. Na megbeszélték, hogy érte megy Vácra a rokonaihoz és utána valamilyen programot (mozit) szerveznek. Egy vasárnapi nap volt, E, meg én beültünk az autóba, én magas gallérú kabátot , napszemüveget és baseball sapkát vettem fel. E kirakott út közben, felvette J-t, szerelmesen elindultak, de én nem messze stoppoltam az út szélén. Nos E megállt és felvett, beszálltam a hátsó ülésre. Mikor rájött J, hogy ki vagyok… azt látni kellett volna. Hebegett, habogott. Ott ültünk édes hármasban az autóban és ő próbált magyarázkodni, csak sajnos nem adódott értelmes magyarázat. Én ettől nem lettem boldog, de kapott egy tükröt maga elé és két szék közül a földre huppant. Utána még kaptam sok mocskolódó sms-t, hogy én tönkre tettem az életét, elrontottam az ő boldogságát… Üdv. B.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (3,9/5)

Jött a fordulat: ő komoly kapcsolatot szeretne. És jött a  csavar: ja, csak hogy nem velem.

Gyurival egy helyre kellett bejárnunk "dolgozni". Ő amolyan főnök volt, én meg olyan senki hozzá képest. Új voltam. Néha elkaptam a tekintetét a mellemen, meg a  perverz mosolyát, amiben volt valami bíztató. Közös bulin, ahol mindenki ott volt, oda is mentem hozzá, és legnagyobb meglepetésemre kommunikatívnak bizonyult. Ráadásul a fizikai kontaktusteremtés alapjaiban is jártas volt. Beszéltettem a munkájáról, beavattam a magánéletembe, mindkettő nagyon tetszett neki. Azért nem egészen hittem el hogy potenciális partnerként tekint rám(rég nem hiszek a télapóban sem), beszéljünk akár ágyjelenetről, akár kapcsolatról, mindegy volt. Akkor még nem voltak túl nagy álmaim az elérhetetlensége miatt. (Ráadásul pont előttem történt, hogy egy ilyen buli alkalmával a kolléganőmet kapta el egy menetre. Szegény nő ottmaradt a nyakamon panaszkodni végig a kapcsolatunk alatt, szóval mindig készenlétben álltam, hogy velem is ez fog történni.)
Hamar meggyőzött, hogy azért ő komolyan érdeklődne irántam. Nem kell izgulnom, a világ többi részében is történt már hasonló, ez így elő lett adva. A kicsit több mint 10 év korkülönbség a javára, és az abban való hitem, hogy mert ő a nagy elismert mindentudó félisten a szakmájában azért részben abban az illúzióban tartottak, hogy ez számára csak lepedőakrobatika. Majdnem 4 hónap telt már el, mire elkezdtem meggyőzni magam, hogy ez nem feltétlenül igaz. Hiszen moziba jártunk, meg vacsorázni, és persze hihetetlen nagyokat szeretkeztünk, és számomra olyan volt a vele eltöltött idő, amilyet még soha senkivel nem éltem át. Udvarias, kedves, vicces volt. Eleinte extrém módon gentleman. Kabátlevesz, kabátfelad, ajtókinyit, előreenged, vonathoz kísér, ott sokáig vár. Minden amitől az ember lányának nedves lesz a bugyija. Néha ment az beszólogatás, röhögés a másikon oda-vissza, szerintem -így utólag- ő sem gondolta komolyan amiket mondott. Én biztosan csak viccelni akartam vele, de hogy nem vette a lapot, azt onnan tudom mert vannak bizonyos dolgok amiket kicikiztem, és azóta sem szerepelnek a ruhatárában. Na mindegy, végig ő volt az aki keresett engem, nagy volt az öröm, hiszen én vagyok a nő vagy mi, ő pedig a férfi. Végig talpig az volt, nem cserélődött fel soha a két szerep, ami újszerű és üdítő a mai világban. Persze a kutya se tudta a környezetében, hogy együtt vagyunk, és rengeteg történést úgy adtam be neki, mint ahogy azt én gondoltam hogy ő szeretné gondolni. (mint utóbb kiderült pont az ellenkezőjének sokkal jobban örült volna) Közben arról ábrándoztam, ha egyszer felvállal, talán tudok majd nem 2 méterrel a föld felett járva lányos zavaromban csak butaságokat mondani neki. Azaz megmutatni hogy valójában ki vagyok, és hogy mennyire szeretem, első perctől ahogy megláttam. De a zavarom és a személye miatt, és mert túlmisztifikáltam az egészet, nem igazán tűnhettem emocionálisan érzékenyebbnek egy zsák krumplinál. A feloldódás sem ment úgy beszélgetés közben, mint a plus tablettának egy pohár vízben. Ez érezhetően frusztrálta őt. Egyszerűbben mondva én semmi konkrétat nem igyekeztem megosztani vele. Merthogy még korán van, ráérünk. Meg mert úristen, mit mondhatnék én neki. Mi újat, ugye? Titkon reméltem hogy az ahogy hozzáérek, ahogy ránézek az azért sejtetni enged valamit a ragaszkodásomból. A végén kezdett megváltozni a viselkedése, de én minden erőmmel elnyomtam a rossz érzéseim, pedig néha utalt rá, hogy ez így neki nem, meg hogy ő most így ennél jobban nem. Akkor taktikát változtattam, hiszen én is mindig abba zúgtam bele aki szemét volt. Mondtam hogy nekem sem, de amíg tart, élvezzük. Néha rákérdezett, tudja-e a környezetem, persze mondtam hogy nem. A családom, a barátaim természetesen mind tudtak róla és szurkoltak nagyon, hogy ezt neki is mondjam el. Hiába mondtam hogy nem úgy van, érzékeny a fiú, megvárom míg ő szeretné, bla bla bla... Az eddigi kapcsolataim ugyanis mind a túlzottan romantikus hozzáállásom rózsaszín szirupjába fulladtak bele. Nem akartam ugyanazt az ostoba hibát elkövetni sokadszorra. Ráadásul valakivel aki végre tényleg fontos volt nekem.

És akkor a végpont, 4 hónap után elhangzott amire vártam, hogy ő komoly kapcsolatot szeretne. Itt jön a csavar: ja, csak hogy nem velem. Merthogy én amúgy is azt mondtam hogy nem, meg különben sem kerestem őt magamtól soha, meg nem is igazán hasonlítunk, meg nem tud róla senki. Ráadásul még a munkahelyen sem tudom kezelni, hiszen láthatóan előbb vágnám le a saját térdkalácsom, minthogy köszönjek neki a folyosón.Minden amit addig taktikázásként alkalmaztam és úgy gondoltam hogy a végkimenetelt illetően pozitív eredménnyel szolgálhat, az ellenem sült el. Szakításkor olyannyira sokkot kaptam miközben ezt realizáltam, hogy az arcomon annyi érzelem sem látszott, mint Katie Price-nak botoxkezelés után. Ez szóvá is lett téve, mondván; mondjak már valamit, ő csak valamilyen reakciót szeretne LÁTNI. Meg hogy ő igazán attól fél, ha velem marad, én fogok mellőle az első adandó alkalommal megpattanni.
Lányok, csak egy dolog; bármennyire felnéztek a párotokra, bármennyire tisztelitek, merjetek mellette önmagatok lenni. Mondjátok el neki, milyen szuper pasi, mert lehet hogy az egyszerű, vidám énetek az, amire szüksége volna, és utólag már nem lehet a dolgon kozmetikázni. És a végén ottmaradtok egy helyen ahol hetente találkoztok az imádottal akinek minden vágyatok megadni a biztos hátteret, amire mint kiderült ő vágyik, és nem tudja hogy ti is csak ezt szeretnétek mindennél jobban. 
Ilyenkor a "de azért tudod, hogy szeretlek" nagyon sovány vígasz tud lenni egy nőnek.

 

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (4,8/5)

De aztán valami megmagyarázta a túlzott kényességet, a tisztaságmániát és az érzelgősséget.

Kedves Szakítós! Úgy érzem, eljött az én történetem ideje… Még 2007 nyarán, 22 évesen elutaztam Tunéziába, egy ifjúsági táborba. Itt két hétig más nemzetek fiataljaival jártuk az országot, majd egy hetet laktunk helyi családoknál. Amikor kimentem, épp egy 3 éves kapcsolat haldoklását éltem, úgy éreztem jót fog tenni ez a kis idő távol az otthontól. Nem terveztem semmit, szórakozni szerettem volna. Természetesen, mi sem kell több egy szomorú, szívgondokkal küzdő lánynak: forró napsütés, hűs tenger, fekete szemek, és már kész is volt a szerelem. Egy helyi táborvezető srác, neve legyen Ali (akkor 24), körbeudvarolt, megkaptam tőle mindent, amit csak hiányoltam az elmúlt 3 év alatt. Rengeteg dologról közös nézeteket vallottunk, ugyanazon szervezetben tevékenykedtünk, így megvolt a közös téma is. Mondanom sem kell, a három hetet sülve-főve együtt töltöttük. Hatalmas boldogsággal a szívemben ültem fel a repülőre, tudván, hamarosan újra találkozunk, mert muszáj! A sulit hanyagoltam, dolgoztam, hogy összejöjjön a pénz a téli visszatérésemre, addig pedig napi 6-7 óra msn jelentette a kapcsolatot. Beszélgettünk, nevetgéltünk, de volt, hogy ha valami rosszat mondtam, veszekedtünk, ő rám csukta az msnt, és két napig hírét se hallottam, de betudtam annak, hogy érzékeny fiú (néha sírva vallott szerelmet is). December végén Tunéziába utaztam, a repülőjegyet magamnak álltam, Ali pedig a szállásról, ellátásról gondoskodott. Szerelmes egy hetet töltöttünk együtt, néhány furcsasággal. Pl. késett a reptérről fél órát (pedig az én gépem is késett), majd nem a megbeszélt családi villába mentünk, hanem egy belvárosi bérelt apartmanba. Éjjel 4-5ig beszélgettünk, buliztunk, majd Ali másnap délután 2-3ig aludt, én pedig kuksoltam a négy fal között. Ha városnézést emlegettem, ő csak mérgesen morgott. Lényegében csak később ütöttek szöget a fejembe olyan dolgok, hogy miért nem mutatott be a szüleinek, ha egyfolytában azt bizonygatta, hogy komolyak a szándékai, már házasságról, gyerekekről beszélt, ami akkor még nekem sem volt ellenemre. Vége lett a mézes hétnek, itthon újra vártak a mínuszok, a plusz 20 fokos téli tengerpart helyett. Boldog voltam, és eszeveszetten kezdtem készülni a nyárra, amikor majd ő jön ide, egy hónapra, a jótékonysági szervezet magyarországi táborába. Sikerült elintéznem, hogy én legyek a fogadó családja, valamint táborvezetői feladatokat is vállaltam, csak hogy végig együtt lehessünk. És itt kezdődtek a problémák… nyaggattam, siessen a vízummal, mert egy hónap is megvan, amíg kiadják. Ahogy feljött a téma, ő ideges lett és kiabált velem. Egy idő után már nem mertem felhozni a dolgot. Már április vége volt (elvileg július elején érkezett volna), amikor félve megkérdeztem, ugyan megvan-e a repjegye (most természetesen ő vette volna a jegyet, mivel majd nálunk lakik egy hónapot). Persze, ideges lett, és kibökte, hogy nincs meg rá a pénze. De majd augusztusra, amikor én mennék ki hozzá, akkor már tényleg ő veszi az én jegyemet. Hát, ezt is lenyeltem, mint mondtam szerelmes voltam, megvettem a jegyét (vascső 1.). Végre ideért, egész családom kint volt a reptéren (anyuék ellenezték a kapcsolatot, de ezt soha nem mutatták Ali felé, mondván, amíg boldog vagyok…). Elkezdődött kis nyaralásunk. Mindenkinek hozott ajándékot, kivéve nagyimnak, pedig tudta, hogy velünk él. Ugyanúgy délig aludt, ha keltegetni próbáltam, hogy megmutassam a várost, veszekedtünk. Amikor végre kimozdulni volt kedve, kérte, vigyem el az egyik francia sportáruházba, mert náluk otthon ilyen nincs. Hát, annyira tetszett neki, hogy el is költött 100 eurót az egyik, megint 100 eurót a másik nap. Ha bárhová mentünk a városban derogált neki a séta, pedig autóból nem lehet Budapestet felfedezni. Ha néha autón mentünk be (eléggé a város szélén lakom), akkor a forgalom és a meleg volt a gondja, kijelentette, hogy napallergiája van (Tunéziában?). Vittem strandra, ott kiderült, allergiás a klórra (kint ez sem volt gond). Csak vásárolni akart. Nem ritkán másfél órát zuhanyozott. Ezek mind-mind csak akkor tudatosultak, amikor össze voltunk zárva két hétig. Már nem tudtam hová vinni, mit mutatni neki, mindennel baja volt. Komoly veszekedéseink egyikén, egy csípős megjegyzésemért cserébe az arcomba köpött. Ezután pedig hisztizett, rosszul volt, így elérte, hogy én térdeltem az ágya mellett, könyörögve, hogy bocsásson meg (vascső 2.). Persze, az egy hónap alatt elköltött úgy 5-600 eurót ajándékokra (magának), amiből megvehette volna a repülőjegyét kétszer, de amikor felhoztam, kijött a sodrából, elhordott mindennek, én voltam a szemét, hogy ennyit nem engedek meg neki. Elérkezett a tábor. Mint kísérő rengeteg dolgom volt, de gondoltam, majd az utazások alkalmával mellé ülök a buszon, úgy, ahogy megismerkedésünkkor, Tunéziában. De Ali kijelentette, hogy inkább az új barátaival lenne. Sírtam, nem értettem, hát nem miattam jött ide, mint azt fél évig bizonygatta? Odáig ment, hogy a táborozók sokáig nem is tudták, hogy mi egy pár vagyunk. Folyamatosan veszekedtünk, ettük egymást, a legrosszabbat hoztuk ki a másikból. Amikor a hazautazása napján azt mondta, ez volt élete legrosszabb nyara, valami eltört bennem. De még mindig nem volt vége! Maradtak az msn-es beszélgetések, én pedig türelmetlenül vártam, hogy kiutazhassak hozzá, és rendbe tegyük a kapcsolatunkat. Kérdezgettem is, mikor mehetek, amire eleinte morgás, majd később heves viták volt a válasz. Ordibált velem, hogy hagyjam békén ezzel, majd ő elintézi. Még mindig szerelmes voltam, de már feltűntek a részletek. Még mindig sírva vallott szerelmet, de hisztizve bőgött akkor is, ha a hasa fájt. Egy ilyen alkalommal mertem neki azt mondani, ugyan legyen már férfi. Rám csapta az msn-t, és nem hallottam felőle egy hétig. Csak akkor jelentkezett, amikor már 3 napja nem írtam neki, megvádolt hűtlenséggel (az együtt töltött egy évre visszamenőleg, megjegyzem, alap nélkül!), és megfenyegetett, ha megtudja, hogy megcsaltam, eljön és felpofoz. Erre már kontráztam: igen, arra lenne pénzed? Elegem lett, megmondtam neki is, nem akarom tovább mérgezni az életem vele. Roncs lettem, a barátaim elfordultam tőlem, nem teljesítettem a suliban, ez volt az elmúlt egy év egyenlege. Amikor felfogta, hogy most itt vége, kétpercenként hívogatott, elhordott mindenféle rongynak, hívta a szüleimet, barátaimat is, hogy mekkora kurva vagyok, azért dobott, ezt mindenkinek tudnia kell. Végül eltűnt, de nagyon, csak néhány fenyegető levelet kaptam az unokatestvérétől (akit még soha nem láttam), hogy őfelsége eltűnt, a családja sem tudja hol van, ez száradjon az én lelkemen. Végül ezek a levelek is elmaradtak. Az utolsó akkordra nemrég került sor, amikor közös ismerősünk révén olyan információt tudtam meg róla, ami sok mindent megmagyarázott. Kiderült, hogy kapcsolatunk alatt (amikor elvileg a szobájában ült, úgy beszélgettünk msn-en) néhány hétre átruccant Olaszországba, a pasijához! Megdöbbentett az új elem, de megmagyarázta a túlzott kényességet (pl. viccből sem lehetett megkarmolni), a tisztaságmániát és az érzelgősséget. Ma már csak nevetni tudok a dolgon, akkor eléggé fájt. Tanulság (amit nem csak ez az eset bizonyít, de ezt majd talán máskor): lányok, ne higgyetek olyannak, aki nem tudja, és nem érzi át, mi az a TúróRudi, annak, aki állítja, ismeri a nőket, és ha ezen felül még balkezes is, hát fussatok!

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (3/5)

Kértem, hogy ne azért házasodjunk össze, mert a nagymamája elvárja, aki egyébként fel is hívott ezügyben.

Abortusz, szülő probléma, zaklatás, esküvő Judittal 4 éve ismerkedtünk meg. 2008 elejétől együtt jártunk, nekem adta a szüzességét mivel engem tartott rá érdemesnek. Judit ragyogott mondták mások. 2008 február 29.-én Feljött délelőtt egy ultrahangot mutatott - gyerekünk lesz mondta. Azonnal vegyem feleségül, meg akarja tartani. A gyerekről nem tudtam dönteni mondtam mindenben mellette vagyok de nem tudom én eldönteni mert neki még szakvizsga, én voltam első férfi az életében. Beszéljem meg szüleivel én nem akartam így megismerkedni a családjával és nem kívántam édesanyjával megbeszélni a gyerek kérdést mivel Judit volt terhes. Hazautazott majd mikor visszajött anyja mondta vetesse el és e mellett döntött. Az abortusz után kapcsolatunk változatlanul jó volt egy probléma volt a szülők, engem hibáztattak. Szerelmesek voltunk de minden héten előkerült hogy én nem beszéltem meg a szüleivel ez állandó beszédtéma volt még évek múltán is. Judit feleségül akart hozzám jönni mert a családja elvárta szerintük nem élhetünk együtt még nincs házasság, Judit szerette volna ha megkérem a kezét, szülei továbbra sem kedveltek. Kértem Juditot ne azért házasodjunk mert a nagymamája elvárja aki fel is hívott ez ügyben. Közben pár alkalommal leutaztunk Veszprémbe minden rossz volt amit csinálok, hol az a ruházatom nem felelt meg szülei számára amit előtte Judit választott ki, hol a stílusomat kritizálták persze utólag Juditnak. Mindezek ellenére mi remekül voltunk. Mondta hogy amúgy is el akart már jönni otthonról mert ő is unja hogy kislányként bánnak vele. 2009 karácsonyát együtt kívántuk tölteni majd szenteste előtt pár nappal váratlanul hazautazott beteg az anyukája mondta. Telefont nem vette fel ezért felhívtam otthonin hogy karácsonyra visszajön e az anyja vette fel aki közölte velem én kevés vagyok a számára és Judit se akarjon velem beszélni... A szilvesztert már együtt töltöttük mintha mi sem történt volna ezen a barátok is meglepődtek és furcsállották Judit viselkedését. 2010 -ben együtt voltunk immáron a szülei előtt titokban. Márciustól ígérgette hogy igen elmondja mi együtt vagyunk és szeretjük egymást, én pedig csábítsam el a szüleit, miért kéne nekem csábítani a szüleit mikor ok nélkül utálkoznak? sosem értettem. Judit szeretett összeköltözni, persze az ő lakásába mondom ez hogy a szülei előtt titkol elég furcsa. 2010 Július 28. án reggel beállított édesanyja és meglepődött hogy mi együtt vagyunk. Judit kért mondjam el mennyire szeretem őt és vele akarok élni szüleinek - bár ezt úgy gondoltam Juditnak kell elmondanom.

(chat log):

judit: én inkább azt nem értem, hogy te hogy tudod ennyire lazán venni

én: szerintem halál természetes dolog az hogy valakik együtt vannak

judit: végül is veled is rosszul bántam...

judit: nem az együtt levésről van szó, hanem hogy nem voltam se veled rendes, a szüleimet meg átvertem

judit: de te miért nem haragszol rám?

judit: szégyellem magam, amiért ennyire gyáva tudok lenni...

judit: csak most az a bajom, hogy előtted is szégyellem magam

judit: nem akartam, hogy így kelljen kiderülni annak, hogy még mindig együtt vagyunk judit: én akartam elmondani, kiállni melletted

judit: de a saját lassúságom miatt nem ez lett

én: és akkor most mi jön apud félhabőródása

én: vagy o elotte titkolni kell

judit: nem titkolunk semmit

judit: és elhagyni sem tervezem

judit: mármint téged

én: mindig úgy szokott lenni találkozunk a szüleiddel es akkor szakítsunk

judit: szerintem most először beszélgettetek normálisan anyával

judit: én most örültem, hogy rád nézve jól jött ki a dolog

Ezek után egy hét múlva feljöttek a szülei Judit lakásába hívták Juditot hogy menjen át, Judit kért hogy menjek át vele szokják meg szülei együtt vagyunk, úgy egyeztünk meg hogy fél óra múlva otthonról felhív és utánamegyek. Persze nem így történt hazautazott szüleivel Veszprémbe, továbbiakban minden nap reggeltől estig chateltünk, én vártam vissza ő készült a vizsgáira majd novemberben fent volt egymás karjaiba feküdtünk másnap hazament megsértődtem hogy ennyire rövid idő jutott erre Judit eltűnt egy hétig hívogattam mire újra elkezdtünk beszélni majd szakvizsgája után decemberben ismét végigcsókolóztuk a nagykörutat ... Minden nap beszéltünk persze csak ha szülei nem tudhatták nem voltak otthon. Telefonon is csak utcáról hívott. Teljes titkolódzás már megint ezt a titkot nagyon őrizte hogy mi igenis jóban vagyunk. Ígérte feljön főzzek neki vacsorát mert annak úgy örülne stb. Január végén is épp vele chateltem mikor felhívtak a rendőrségről hogy feljelentett Judit zaklatásért teljesen kibuktam hogy mint kiderült egy hétig hívtam mikor eltűnt és utána úgy csókolt hogy előtte 4 nappal feljelentett csak ezt a tényt velem elfelejtette közölni innentől megszűnt a bizalom. Judit mindent megtett hogy otthon ne derüljön ki velem chatel minden nap. Márciusban össze is vesztünk Judit megfenyegetett hogy ha apja meg tudja hogy mi miket beszélgettünk nekem végem. Idén májusban feljött Pestre új munkahelyére dolgozni találkoztunk május végén ad esélyt hogy minden rendbe legyen köztünk. Úgy váltunk el az első randin májusban annyit látsz még meg is unod ezeket mondta ez éltetett ... találkoztunk is minden héten utána tudtam meg július végén van egy másik férfi is a képben ...

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (3/5)

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz