Nem is volt kapcsolat, mert csak ismerkedtünk, egy közös ismerős hozott össze minket.

Először msnen, de nem egymással, a közös ismerősön keresztül…

Ráhibáztam az elején, mert jött a kérdés, hogy szeretem-e a Forma-1-et? Hát persze Ki a kedvencem? Húúú, ez már gázosabb, mert ha nem jót mondok…
Az első név, ami eszembe jutott Kimi Raikönnen volt. Mázli. Elképesztő nagy fan, közös képe van wiwen, amit akarsz. Az email címe is erre utal :) Amúgy jó csaj volt, a képek alapján szívesen megismerkedtem volna vele…

Szóval msn, beszélgettünk párszor, de nekem túl gyors volt a tempó, már-már formaegyes.. Meló után menjek le elé, este 9-re, és megiszunk valamit… Megteszem én szívesen, bárki kedvéért, de így egy kicsit erőltetett volt… Szóval gyors a tempó... Jókat tudtunk viszont beszélgetni a Forma-1-ről, meg a Ferrariról, meg a „köcsög nagyképű alonsóról" … de másról nem. Megkérdeztem miért bántja, szidja, nem tudott válaszolni. Illetve szidta jobban.

Amikor a harmadik-negyedik msn beszélgetés és pár sms után egyszer megint kiadkadtam rá, annyit irtam neki: most szerintem nem szerencsés az időpont, hogy megismerkedjünk személyesen. – Van barátnőd? Te szemétláda! – jegyezte meg kedvesen – Erre válaszoltam, nincs, de alakulóban valami, ami értékes, fontos számomra és örülök, hogy nem találkoztunk, mert nem bonyolítom a dolgot.

2 óra múlva sms, hogy nem kellett volna bunkózni, mert szarul esett neki és akkor egyébként sem erőlködött volna…

Ennyit írtam: „1, nincs barátnőm, 2, ha erőlködésnek tekintetted ezt akkor 3, jobb hogy nem találkoztunk."

Eddigi életem leghosszabb sms-ét kaptam válaszul, hogy milyen szemét alak vagyok… Mert ő csak barát akar lenni. Mert az msn az félreérthető…

Szegény lány már az elején sem volt szimpatikus, a hangját soha nem hallottam és azt az egyet sajnálom csak az egészben, hogy abba a könyvesboltba nemigazán kell bemennem, ahol dolgozik :)