Sziasztok!Több szerelmem volt életemben,volt,hogy velem szakítottak,volt,hogy én tettem meg.
A legkülönösebb szerelmem pályakezdő tanárnőként kezdődött.Én 24 éves ,ő 15,és az osztályfőnöke voltam.Két évig kellemesen éreztem magam az osztályban,vasárnap már alig vártam a hétfőt,hogy láthassam.Ő is nézegetett engem.Az utolsó tanév őszén osztálykiránduláson elmentünk sétálni kettesben,és már nem tudtuk visszafojtani az évek alatt felgyűlt vágyakat.Csókolóztunk,simogatott,letérdelt elém,úgy imádott.Istennőnek éreztem magam.Ettől kezdve 9 hónapig kettős életet éltünk: az iskolában tanár és diákként viselkedtünk,bár az osztálytársak és a kolléganők egy része sejtett valamit.Iskola után titokban nálunk találkoztunk,beavattam a testi-lelki szerelem szépségeibe.A Mennyországban éreztük magunkat,ő királynak érezte magát.Családtagjaimnak bemutattam őt,nagyon furcsállták ezt a kapcsolatot.
A vége felé elkövettem azt a hibát,hogy azt mondtam,kéne egy jegygyűrű,hogy ha nyíltan felvállaljuk a kapcsolatunkat érettségi után,nekem ne legyen annyira kellemetlen.Érettségi után elmentünk moziba,de nem találtuk a korábbi összhangot,ami a bujkálás alatt megvolt.Ő egyre ritkábban keresett ,majd a születésnapomon nem jelentkezett,nem köszöntött fel.Telefonáltam neki,hogy szeretnék kapni egy csokor virágot.Pár nap múlva eljött,virág nélkül,és azt mondta,szeretné a kapcsolatunkat szüneteltetni.Miért?Mert nagyon tanár vagyok....Elment.
Két évig magányos voltam,mint nő,szerelmi kapcsolatot nem is akartam senkivel,bár baráti társaságom,összejövetelek voltak.Ő rettenetesen hiányzott,ugyanakkor lelkem mélyéig megbántott.Senkivel nem tudtam az átéltekről beszélni.A családtagjaimmal,a barátnőmmel se akik előtt felvállaltam őt.Mind helytelenítették,amit tettem.Pedagógusként is szenvedtem attól,amit tettem.
Két év múlva elkezdtem járni egy férfival,összeköltöztünk,és véletlenül éppen akkor megkeresett Ő.Azt mondta elvesz feleségül,meghívott egy étterembe.Fényképeket kért rólam,hogy azokkal kitapétázza a szobáját.Nem bíztam benne,nem bíztam abban,hogy működni fog a kapcsolatunk ilyen korkülönbséggel.Ő még 20 körül járt,még annyi élmény állt előtte.Én már 30 felé jártam,meg akartam állapodni,családot akartam.Nemet mondtam,akkor elégtételt éreztem azért,mert régen komoly fájdalmat okozott nekem.Menyasszony lettem,az esküvő után telefonált,beszélgettünk.Ma már tudom,hogy rettenetesen szenvedett akkor.Anya lettem,az 1.érettségi találkozón ragyogtam a boldogságtól.Nagyon nézett engem.Nagyon fájhatott a lelke.Akkor láttam utoljára.Ennek már 9 éve.Néhány évig lekötöttek a fiatal házasok,fiatal anyák örömei.Őrá keveset gondoltam.
Aztán megtaláltam az iwiwen,külföldön él boldog szerelemben egy szép,intelligens,mindig vidám,korban hozzáillő lánnyal,gyermekük született.
Amikor először megláttam a képeket az iwiwen,sírtam,mint a záporeső.Barátságos üzeneteket váltunk.a neten.
Még ma se felejtettem el őt.Ha meglátom egy képét ,különös érzés tölt el,amit leírni sem tudok..Az élettünk külön utakon halad,ez az élet rendje.
Csak a szívem ne fájna ennyire!