Mér lenne jobb az ész nélküli titkolózás a feltétel nélküli megosztásnál? Nem akart rosszat a lány, amikor beszámolt a korábbi konyhás-padlós kalandjairól, mégis ez lett a veszte, mert a kettős mérce mindent visz: "mindig a nőt dugják meg, és a férfié a trófea". Vesztére a férfi el is kapta a híres Tom Cruise agyérgörcsöt, és mint a Tágra zárt szemekben, csak a nőt látta maga előtt azzal a másikkal. Így járt.

Íme az én szakítós sztorim:

A lánnyal a nyár végén ismerkedtünk meg. Én akkoriban döntöttem el, hogy mostmár nemcsak barátnőt, hanem egy igazi társat keresek magamnak, okulva a korábbi tapasztalatokból. Olyas valakit, akivel egy életen át, meg gyerekek, meg stb. Szóval Ő ilyen volt. Csodálatos összhang, egyrugóra járt az agyunk, élveztünk minden együtt töltött percet. Közben persze sokat beszélgettünk, és ahogy az lenni szokott, szóba kerültek a korábbi kapcsolatok. Mondta, hogy ő már túl van két komolyabb kapcsolaton, meg pár nem olyan komolyon. Ezzel én is így voltam, még örültem is neki, hogy remélhetőleg így pár év múlva nem veszi a fejébe, hogy ő még nem tapasztalt eleget. Pár hónap alatt össze is melegedtünk annyira, hogy összeköltöztünk. Csuda jó volt, főzőcskézések, szex, sok-sok terv a jövőről. A gondok az én fejemben kezdődtek. Úgy alakult ugyanis, hogy elejtett félmondatokból megtudtam, hogy pont előttem eléggé nagyvilági életet élt, folyamatos bulizás, jónéhány egyéjszakás kaland. Nem tudom miért, de ez már nem volt annyira szimpatikus. De megnyugtattam magam, ő is ember, van úgy hogy az ember csak egy jó kis dugásra vágyik. Nekem is volt ilyen, nem sok, de akadt. Aztán egyre több elejtett félmondatból elég sokmindent megtudtam ezekről a rövid pásztorórákról. Hogy félrészegen, meg a konyhában, meg a szőnyegen. Például a szőnyeges dolog úgy volt, hogy mi is ott szeretkeztünk, és a végén megkérdeztem, nem fáj-e valamije, mondván kemény a padló. Mondta, hogy itt, meg ott kényelmetlen, de már megszokta. Megszoktad?? Igen, már csinálta itt. Amikor az ember még gyakoratilag a szerelmében van, rossz érzés szembesülni azzal, hogy őt már dugták itt a padlón. (És aztán ott is hagyták, ahogy az egyéjszakásoknál lenni szokott) Szóval még pár ilyen infómorzsából hasonló képek tolultak a fejembe. Félreértés ne essék, az hogy előttem a barátjával is szeretkezett, az nem zavar egy percig sem. Ott szerelem volt, fájdalmas szakítás, ugymond ára volt a dugásnak. De az, hogy pár embernek a fejében az én életem párjáról olyan kép jelenjen meg, amilyen nekem is az én egyéjszakás kapcsolataimról, na az nehezen volt emészthető. (Őszintén: ha szembe jön velem egy kósza kalandom, oldalán a férjvel, az jut eszembe: hehe, megvolt a nejed barátom, emlékszem ám.) Szóval a végén annyit rágtam magam ezeken a dolgokon, hogy úgy jártam mint a megrepedt vázával. Gyönyörű szép, de miután észrevetted a hajszálrepedést, már szinte csak azt látod. Decembertől februárig próbáltam kiűzni ezeket a gondolatokat, és, ami szörnyűbb, mozgóképeket a fejemből, de nem ment. Ráébredtem, hogy a pár elejtett félmondat úgy beleégett az agyamba, hogy nincs esélyem szabadulni tőlük. Ezért szakítottam. A mai napig nem hiszi, hogy ez az oka. Valószínüleg én vagyok a hülye, mert eldobtam eddigi életem szerelmét. Persze nekem ugyanúgy volt egyéjszakás kapcsolatom, mi a különbség, mondta ő. Csak kettő, hogy én nem árulok el részleteket, és hogy azért abban megállapodhatunk, hogy mindig a nőt dugják meg, és a férfié a trófea. (akárhogy is bizonygatják a nők, hogy ők bizony nem trófeák, bizony azok.) Na az én párom, feleségem, gyermekeim anyja, ne legyen pár (hozzám hasonló) díszhím trófeája. Főleg ne úgy, hogy gyakorlatilag tudom, hogy a konyhában, hátulról. Basszus, abban a konyhában kenem a vajaskenyeret. És sajnos nem tudok nem gondolni rá. Hát így jártam.