A héten még egy normális szakítós történetet sem sikerült kiraknom, mert nem küldtök olyat. Most is úgy szakítanak a résztvevők, hogy nem csak hogy nem is jöttek össze, a lány két randi után feladta. Pikantéria: a szereplők rockzenészek és ázsiaiak.

Kedves Szakítós!

Az én történetemben az a szép, hogy már azelőtt megtörtént a szakítás, hogy a kapcsolat ténylegesen kialakulhatott volna. Más szavakkal, igazi mintapéldája annak, hogyan kell egy bimbózgató kapcsolatot már a csírájában elfojtani.

Már egy fél éve Ázsiában élek ösztöndíjjal, ami csak annyiban különbözik a többi országtól, hogy ha lehet, itt még inkább jelen van a magány. Persze nem barátokban van hiány, inkább valaki olyanban, aki a sok kulturális különbség és változás ellenére is az otthont, az állandóságot jelenti. Akihez adott esetben hozzá lehet bújni, finom vacsit főzni, és kéz-a-kézben sétálni. Sajnos az itt élő külföldi srácok erre a szerepre a legkevésbé sem kaphatók. Az ázsiai kiscsajok teljesen elkényeztetik őket, megszokják, hogy nem kell nyújtaniuk semmit, és mégis mindent megkapnak. Ennélfogva a legrondábbak is hihetetlen beképzeltek, hát még azok, akik kicsit is jól néznek ki.....
Szóval tényleg nehéz párt találni, és, ha sikerül is, tuti van vmi difi a dologban. Én is így jártam.


Az egyik koncerten megismerkedtem a zenekar egyik tagjával, kedves, aranyos srác, s mikor túljutottunk azon, hogy megdugni úgy sem fog, még számot is cseréltünk. Néhány sms, vacsi, csók, ahogy lennie kell. Pontosabban mégsem volt minden ennyire idilli, ugyanis a srác egy töröttlábú gátfutó sebességével haladt. Én hívtam el a vacsira, én intéztem úgy, hogy lehessen csók, stb. Pedig nem arról volt szó, hogy nem vagyok szimpatikus neki.
Aztán jött egy másik koncert, ahol két udvarias mondtatnál nem sikerült többet váltanunk. Csalódott voltam, hiszen azt gondoltam, már alakulgat valami köztünk. Bánatomat némi alkoholba fojtottam, és mikor már épp kezdtek feloldódni a gátlásaim, megjelent az említett srác haverja, aki ugyanazon zenekarban basszeros. Szintén elképesztően helyes srác, de meg voltam győződve, hogy egy ilyen machónál, mint ő, semmi esélyem. Hát tévedtem....
Beszélgetés, iszogatás, és a végén nála kötöttünk ki. Valószínűleg csalódottságomban és részegségemben gondoltam azt, hogy ez jó ötlet lehet, hiszen előtte sosem tettem hasonlót. Aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, hogy eddig sem volt egyéjszakás kalandom. Nagyon kedves volt a srác, én mégis annyira kiszolgáltatottnak és megalázottnak éreztem magam, hogy eltörött a mécses. Képzelhetitek, hogy meglepődött. Na de kell neki nála 10 évvel fiatalabb kiscsajokkal kezdenie.
Reggel amilyen gyorsan csak lehetett távoztam, és csak imádkozni tudok, hogy többet ne találkozzak vele.
Ami viszont a másik srácot illeti, rettenetesen bánt, hogy a türelmetlenségemmel így elcsesztem a dolgokat. Hiszen lehet csak rossz napja volt, és nem kifejezetten érett reakció erre, hogy akkor ágybabújunk a barátjával....
Sajnos úgy néz ki helyrehozni már nem tudom, de ha van valakinek vmi használható ötlete, szívesen fogadom. A kedves anyázó kommentekről meg csak annyit, hogy az vesse rám az első követ, aki még sose követett el hibát az életében
Üdv: L.